Sacrifice - Sunki

|30|

Kim Sunoo:

– Riki ugye nem gond hogy előbb leléptünk? – kérdeztem meg a vámpírtól este felé. Soobin egyikünket se keresett, na meg Kai se szóval valószínűleg minden rendben van. Bár kezdett érdekelni Hyuka megtudta-e beszélni Soobin hyunggal a dolgokat. Kíváncsi lettem volna arra a beszélgetésre, viszont nekem jobb dolgom is volt annál hogy hallgatózzak. Mint megígértem páromnak, kénytelen voltam kielégíteni, bár nem bántam meg egyetlen percét sem. Ilyenkor mindig éget a harapásának a nyoma... Nem tudom miért vagy hogyan, de érdekes milyen szinten össze vagyunk kötve. Ha felhúzzák őt, én is érzem hogy a méreg elterjed bennem. Különleges dolog, viszont nem mindig jön jól. Én az alfa és az omega közötti kötődéshez tudnám hasonlítani, bár azt még nem tapasztaltam, és nem is fogom.., de az omegák leírása alapján úgy érzem hasonló kapcsolatom van Rikivel mint nekik az alfájukkal. Teljesen az övé vagyok.

– Dehogy baj. – intett le gyorsan. – Ha ott maradunk csak zavarunk. Amúgyis most Soobin hálás lehet azért amiért megoldottam hogy beszélhessen Kaijal komolyan. Mármint nyilván tervbe volt az egész, és nem csak véletlenül alakult így... – magyarázott már inkább magának mint nekem, amin picit felnevettem. Senki sem gondolta volna hogy így alakulnak majd a dolgok, de legalább hyungjaim tudtak beszélni egymással..

– Riki-ya.. – ásítottam egy nagyot. Azonnal elhallgatott a motyogással, és minden figyelmét nekem szentelte. Kicsit megdörzsörlve a szemem tudattam vele hogy fáradt vagyok, de azért mégis elmondtam, hogy biztosan felfogja mit szeretnék. – Aludni akarok...

– Nézzenek oda Sunoo baba álmos! – láttam a szája sarkában a görbületet. Szeret rólam gondoskodni. – Na és mit szeretne a kisbabám? Bevigyem a szobába, vagy felkel magától? – ásítottam mégegyet, és nem mozdultam. Nehogy már nekem keljen elsétálni a szobáig. Ahhoz én túl elit ember vagyok. – Rendben.. – húzta még nagyobb mosolyra ajkait. Lassan a kanapéhoz sétált, és engem menyasszony pózba felkapva elindult a szoba felé. Én átkaroltam a nyakát, miközben a vállára hajtottam le fejem. – Miért vagy ilyen édes életem? – éritette össze homlokunkat, amire vidáman, bár még mindig fáradtan kinyitottam a szemem. Összeérintette ajkainak, egy gyors puszi ereéig. Ez nyilván neki sem és nekem se volt elég, így a lassan, már szinte vállig érő szőke hajába vezettem a kezem, és visszahúztam egy hosszabb csókra. Lassan mozgatta párnácskáit, egy igazán érzelmes csókba invitált. Visszacsókolva hunytam le szemeim, hogy minden másodpercét kiélvezhessem ennek az igen különleges pillanatnak. Egy kisebb csata alakult ki a csókunkból, bár így is elég hamar átvette az irányítást. Lassan benyúlt pólóm alá, és az oldalamat kezdte el simogatni, ami végett kicsit elnyitottam ajkaim, ezzel nyelvét átvezette az én számba. Ahogy ízlelő szerveink találkoztak, végigfutott a hátamon a hideg. Továbbra sem hagyta abba a simogatásom, erre pedig én óvatosan meghúztam tincseit. A levegőm már viszonylag elfogyott, így elváltam tőle. Mosolyogva néztem vörösen izzó szemeibe. Már megint ő iranyítja a testét, de nem nagyon zavar addig amég nem bánt. És annak az esélye hogy bántson igen kevés.. remélem. Azt mondta nekem hogy sose tenne ilyet, néha mégis félek, mivel előjönnek azok a képek amiket az álmaimban láttam róla. De hogyha csak arra gondolok hogy bánatni fog, lehet bevonzom.. – Ne aggódj életem, nem szeretnék veled semmit se csinálni, fáradt vagy. – hunyta be, majd nyitotta is ki szemeit, és immár Riki gyönyörű íriszeibe nézhettem. Bevitt engem a hálóba, és letett az ágyra. Pár csendes perc után, mielőtt még elaludtam volna megszólalt.: – Szívem így nem aludhatsz, öltözz át. Ez a ruha kénylmetlen.

– Nem akarok. – ásítottam megint közelebbhúzódva páromhoz. Átöleltem őt mint két kezemmel, és elkezdtem hátradőlni, hogy aludhassak végre. Bár akkor már olyan fáradsági szinten voltam, hogy már állva is simán bealudtam volna.

– Jól van baba, akkor segítek neked. – nyomott egy gyors puszit számra, és óvatosan kezdte rólam lehúzni a pólóm. Felemeltem a karomat hogy segítsek neki, ő pedig óvatosan kibújtatott belőle. – Na ügyes vagy. – hallottam hangján hogy mosolyog, de erőm már nem volt ahoz hogy kinyissam szemeim és láthassam gyönyörű mosolyát. – Jó most légyszíves feküdj hátra. – simította meg az arcom, és óvatosan segítségül hátradöntött. A fejem mellett két oldalt besüppedt az ágy ami azt jelentette hogy felettem van. Mármint felettem felettem.. Ki tudja mennyire volt az arca az enyémtől. Feltételrzem egy pillanatra elvesztette az irányítást vámpírja felett, azért tett így de valószínűleg gyorsan összeszedte magát mivel a következő pillanatban már a nadrágomat hámozta le rólam. Ahogy mindentől megszabadult ami rajtam volt (kivétel ugyebár az alsónadrág) összehúztam magam magzat pózba. Ezzel gyermek módra tudattam Rikivel hogy fázok. – Várj egy percet, hozok neked valami pizsamának valót szívem. – ezzel átsétált a szekrényhez. Ha jól hallottam ő is átöltözött, és már jött is vissza hozzám. – Megkapod az egyik pólóm meg egy gatyám amit találtam hirtelen. – mondta kedvesen mikor megint felületett. Hulla fáradtan azt se tudtam szinte mit csinálok, csak próbáltam nem bealudni. Így is szédültem, és össze vissza dőlöngéltem, de Rikinek sikerült rámadni a nadrágot és a pólót, így már befeküdve mellém végre átkarolt, és aludhattunk miután elmormolt egy "jó éjszakát", és kaptam esti csókot. Én is elköszöntem tőle így estére, és jó erősen magamhoz szorítva őt hagytam hogy elnyeljen az álmok világa.