𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫2.🍓

"-Te látsz engem? -érkezik a kérdés, és megesküdnék rá hogy Yoongi hangját hallom, sőt, idegesen beszámolnék neki mindenről, mint egy régi barátnak, mintha az egész elmúlt hónap csak egy rossz álom lett volna...Mindezt persze csak akkor ... ha ő már nem lenne régen halott."

-Nem! -üvöltöm dühösen, és a csaphoz hajolok, hogy megmossan az arcom hideg vízzel. 

Újra és újra leöblítem az arcom és a hányás ízű számat is kimosom egyúttal, azonban mikor felegyenesedem a képzeletem szüleménye még mindig ott áll mellettem és aggodalmas arckifejezéssel nézi minden mozdulatomat.

-Jungkook, te látsz!? -ismétli meg előző kérdését, hangját jobban megemelve, de úgy döntök, hogy az a legjobb ha nem veszek tudomást a jelenlétéről. A többiek őrültnek hinnének és egyébként is eltűnik ha kiürül a szerevezetemből a gyógyszer. 

Elsétálok a halott barátom képe mellett, ki valójában nem lehet itt, és vissza sietek az étkezőbe.

-Jól vagy? -szegeződik rám egyből minden szempár. -Olyan hirtelen kirohantál és mintha hányás hangját hallottam volna. -aggodalmaskodik Jin hyung.

-Minden rendben. Csak túl sokmindent össze ettem és elrontottam a gyomromat. -felelem és leülök a társaság körébe.

Ezt követően ismét beszélgetni kezdtünk és miután mindenki végzett az evéssel, áttelepedtünk a nappaliba. Megtudtuk, hogy Jimin azt utóbbi időben minden nap kijárt Yoongi sírjához és napi szinten égetett az emlékezetére minimum három szál füstölőt, többet pedig nem volt hajlandó elmondani, úgyhogy senki se erőltette. Nekem személy szerint van egy olyan érzésem, hogy azért nem válaszolt mert semmi mást nem csinált ezeken kívül. Yoongi halála óta sokkal szótlanabb lett, és ugyan néha magára erőltet egy-egy halvány mosolyt, a vak is látja, hogy nem valódi boldogság. 

Próbáltam én is bekapcsolódni a beszélgetésbe, ami idő közben valahogy elkanyarodott Yoongshoz és a régi szép időkben szerzett közös emlékeinkhez. Viszont elég nehéz minderre koncentrálni, mikor még mindig látom Yoongsot aki meglátta, hogy olykor rá sandítok, így mellém állt és újra meg újra szólongatni kezdett.

-Jungkook. Kook. Tudom hogy látsz. Nem kell válaszolnod, de szólj nekik a kameráról. Jimin itt hagyta Namjoonéknál akik azóta hozzá se értek. 

Nem reagálok. Úgy teszek mintha nem is hallanám mit mondd nekem. Nincs itt. Ez csak a fejem szüleménye. Nem reagálhatok rá, mert a többiek őrültnek fognak nézni. Senki se hinné el hogy látom, még én sem. Biztosan nincs itt. Nem nézhetek rá. Csak figyelmen kívül kell hagynom.

-Kook gyerünk! Szólj nekik a kamerágól! Jiminnek látnia kell mert sosem fog túltenni a történteken! Hallod!? Jungkook! Kook! Kookie! Drága igaz alfám, mondd már meg nekik baszd meg! Gyerünk! Attól még hogy úgy teszel mintha nem lennék itt, itt vagyok! Nem hagylak békén amíg nem szólsz nekik a kameráról! Látnia kell az én csibémnek, felfogtad!!? 

Yoongs egy idő után megunja hogy nem figyelek rá és nem teszek semmit, így elém jön és a többiek körül kezd el őrült módjára viselkedni. Elterül a kanapén amin Taehyung, Namjoon és Seokjin ül, majd az asztalra ül és hülye fejeket vág, hogy mindenképpen rá figyeljek. 

-Jungkook, min agyalsz ennyire? -szólít meg Namjoon mire rá kapom a tekintetem. 

-Semmin. -vágom rá egyből és zavartan Yoongsra nézek. Szemét! Miért kell kísértenie? 

-A kamera! Ott van a vendég szobában! Nem vitték el onnan, szólj nekik! -bosszúsan lahajtom a fejemet és elátkozom magamban a makacs Yoongs képzelődésem.

-Vagyis...Tudjátok, volt Jiminnek az a kamerája, azon agyaltam, hogy megnézhetnénk amiket felvett. Jimin, megvan még az a kamerád? -fordulok a vattacukros farkashoz, pedig fogalmam sincs hogy milyen kameráról van szó.

-Nem, nincs nálam. Kerestem de nem találtam. Utoljára...Nála volt, ha jól emlékszem, de nem vagyok benne biztos. -felel Jimin alig hallhatóan. Ezek szerint tényleg...

-Nálunk van a vendég szobában. Nem nyúltunk hozzá azóta se. El is feledkeztem róla, nem nagyon járkálunk abba a szobába. -kap a fejéhez Namjoon.