𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫19.🍓

"Most hogy ő is itt van, végre megnyugodhatok egy kicsit, nem igaz?"

- Kook? - nyit be Tae a szobámban. - Te meg mit keresel itt? 

- Ezt én is kérdezhetném tőled - mérem végig mintha azzal gyanúsítanám hogy titokban a szobámba akart körülnézni.

- Téged kerestelek!

- Én pedig megoldottam hogy amíg nem találunk megoldást, ne haljak meg - adok én is választ a kérdésére.

- Tényleg? - csillannak fel tágra nyílt szemei. Bólintok. - Jackson...? - kezdi, de egy szó után benne reked a szó. Valószínűleg nem tudja megfogalmazni amit kérdezni akar, de én így is értem. 

- Igen. Ő segít - bólintok és elindulok felé, hogy kitessékeljem a szobámból. Már megbeszéltem Yoonsal és Jacksonnal amit akartam, úgyhogy ideje vissza lemenni a többiekhez. 

- Találtatok valamit? - lépünk be a titkos szobába. Csodálkozva nézek körül mert még sosem voltam itt. Semmi modern kütyü nincs idebent. Dohos könyv szaga terjeng a levegőben, a helyiség egyetlen fényforrása a középen lógó körte. Egy régi, fa asztal áll a szoba közepén, rajta egy félig leégett gyertya, és néhány papír, egykét poros könyv társaságában. Az asztal előtti szék szintén fából van, és sosem gondoltam volna, hogy ilyet ósdi bútort a múzeumon kívül is láthatok még. Körbe szekrénysor található könyvekkel, üvegekkel, érdekes tárgyakkal, fűszerekkel és a nagy részét pókhálók nőtték be. 

- Még nem - sóhajt lemondóan Jiho, aki éppen a piszkos padlón ül és régi iratokat nézeget. 

- Hol voltatok? - kéri számon Namjoon. 

- Én Kookot kerestem - válaszol elsőként Tae.

- Én budin voltam - kijelentésemre Tae egyből felém kapja a fejét, mire ráfogok a csuklójára, jelezve, hogy ne szólja el magát. Ha most Jiho megtudja, hogy itt van az apja, vagy Jimin azt, hogy itt van Yoongs, én pedig át fogom adni az ő szavaikat. Előbb legyen meg a megoldás, majd utána jöhet a sírós rész, ami egyben a búcsú is lesz. 

Nem feszegetjük tovább a témát, Tae és én is keresünk magunknak elfoglaltságot. Megannyi könyv és feljegyzés van itt, amiket át kell néznünk. Napokba is telhet mire megtaláljuk a...

- Megvan! - kiált fel Isa. 

Egyből mind felé kapjuk a fejünket és az asztalhoz sietünk. Egy papírt lebegtet ami azonban szakadt. 

- Itt van! - teszi le Isa a lapot. - Ez itt az asztalon mind a medálról és az általa véghezvitt varázslatokról szól! A Ranok konkrétan feljegyeztek minden varázslatot amiről tudtak és véghezvittek. És itt van az is ami valószínűleg Jungkookie oppa-val történt! "Gè...màncháng... de mèng" a neve. Van ilyen egyáltalán? 

- Mutasd! - kéri el Namjoon. - Ez kínai írásjegyekkel van. 

- Miért írták kínaiul a nevét? - keseredik el Isa. - Bár akkor nem csoda hogy nem tudtam kiolvasni, csak a kézzel írt megjegyzéseket a szöveg felett és mellett - gondolkodik hangosan Isa. Pfu ez a ribanc kikészít! Persze, hogy nem tudta kiolvasni! Ezek több mint száz évesek lehetnek!

- Te sosem figyeltél órán? - vetem Isának a kérdést. - Régen kínai írásjegyekkel, handzsával írtak az emberek! Csak 1945 óta használják a koreaiak a hangult! - okítom ki a ribancot. 

- Jó, de már a 21. században élünk. Simán lefordíthatták volna azóta. Így nem lehet kiolvasni - nyávog a lány.

- "Hosszú álom" - olvassa fel Namjoon a varázslat nevét. Még jó, hogy VALAKI közülünk érdeklődött tizenévesen a handzsa iránt. 

Mind köré gyűlünk és várjuk a fejleményeket, hogy mit tud kiszedni pontosan a szövegből.