𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫48.🍓

- Kook! - kiabál utánam egy ismerős hang. Jimin.

- Jimin! - fordulok hátra, a hang irányába. - Hát te?

- Én csak.. El kell mondanom valamit - mondja, és csak most veszem észre hogy arca ki van pirosodva. Futott?

- Mi a baj? - mérem végig, hátha a külsejéből megtudok valamit, de nem járok sikerrel, úgyhogy kénytelen vagyok türelmetlenül megvárni a válaszát.

- Semmi, igazából nem olyan fontos.. Csak gondoltam tudnod kell - hatásszünetet tart - Isa-tól jövök éppen. Áthívott valami hülye indokkal, és amíg kiment a szobából, az asztalán találtam egy érdekes lapot ami különbözött a többitől - meséli. - Emlékszel arra a régi könyvre amiből megtudtuk hogy mi az aaa varázslat ami rajtad van? Vissza kerestem a csoportunkban a képet róla. Hiányzott egy része. Ki volt tépve. Na, azt a hiányzó részt találtam meg Isa-nál. Elküldtem Nam-nak, aki le is fordította.

- Mi volt rajta? Azt ne mondd hogy a megoldás.

- Nem. Azt írta hogy egyesekről leszedték a varázslatot és azoknak elveszett valamelyik érzékszervük. Vagy a látásuk, vagy a hallásuk vagy...

- A szaglásuk - fejezem be Jimin helyett a mondatot.

- Isa tudta hogy mi lesz a következménye ha megiszod a kristályokat és eltitkolta előlünk.

- De mégis miért? - értetlenkedem. Valószínűleg ha tudom...akkor is megittam volna a kristályt, hogy ne tudjanak kinyírni a szellemek. Előkapom a telefonom és kikeresem Isa számát.

- Mit csinálsz? - csodálkozik Jimin.

- Kérdőre akarom vonni Isát. Ééés amúgy is nálam van a könyve, amit vissza kell adnom neki. Azt terveztem hogy majd holnap hívom hogy jöjjön érte, deee most valahogy mégse akarom halogatni a dolgot.

- Haló? - veszi fel a telefont Isa.

- Miért tépted ki a lap felét? Miért nem akartad hogy tudjuk hogy mi lesz a következménye ha megiszom a medál darabjait? - vonom egyből kérdőre.

- Kook...ezt mégis honnan...?

- Válaszolj! - Nem érkezik válasz, úgyhogy megint rászólok - Isa! Miért?

- George... azt akarta hogy a Ranok üzlete összeomoljon és ő legyen a világpiac élén. Ezért is akarta hogy megöljelek, de én azt nem vállaltam. Azt mondta, hogy akkor intézzem el, hogy ne legyél a cég élén.

- Szóval eltitkoltad hogy el fogom veszíteni az egyik érzékszervemet ha megteszem, mert féltél hogy akkor nem iszom meg a kristályt. Így viszont megittam, gyengébb lettem, és alkalmatlan a vezetésre - rakom össze a kirakós darabkáit.

- Igen... - hallom a suttogó helyeslést a vonal túlsó feléről.

- Ehhez nem volt jogod! Úgy volt már nem tartozol George-nak! - emelem meg hangom. - Tudod mit? Felejtsd el! Gyere a főúthoz az éjjel-nappali bolttal szembe! Visszaadom a könyved.

- Kook... - nyüszít fel Jimin a hátam mögül. Egyből megpördülök de mielőtt felfognám hogy mi történt, egy erős ütést érzek a tarkómon.

Fekete pontokat kezdek látni és a térdemre csuklok. Jimin a nevemet kiabálja, és fekete alakokkal verekszik. Minimum négyen vannak, ha nem többen.

Segíteni akarok neki, de egyre tompábban hallom a hangokat. Még egy ütést mérnek rám valami kemény, tompa tárggyal, amitől egyből minden elsötétül. Utálom hogy emberként ilyen gyenge vagyok...

Várom a becsapódást, de mielőtt elterülnék a hideg kövön, elveszítem az eszméletemet. Tae az utolsó gondolatom. Azt ígértem neki hogy nem esik bajom. Csak most vittem haza és úgy volt én is épségben hazajutok majd felhívom, hogy minden rendben van. De így...

Eperke...sajnálom.