𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫15.🍓

"- Igen. A szellemek tényleg léteznek."

Amint kimondom a valóságot, a vendég szoba ajtaja kicsapódik és az egész házat elönti a csokoládé illata. 

- Kook! - ugrok fel egyből, ahogyan a többiek is az igaz alfa felé fordulnak. 

- Mondtam... - sziszegi. - Megmondtam hogy nem allhatok. -Eddig a falnak támaszkodott, most viszont a földre térdel fájdalmában. Egy konyha kés áll ki a gyomrából, amire valószinűleg rátapasztotta a kezét, ugyanis a falon ahol az előbb támaszkodott, ott maradt véres kézlenyomata.  

Egyből mellette termedek és automatikusan körülnézek, de hiába. Én nem látom a szellemeket, vele ellentétben. 

- Itt van még? - kérdem, majd rájövök, hogy nem is biztos, hogy az a ribanc volt. - Yonshin tette? - szegezem neki ezt a kérdésem is. 

- I...mmm... - szorítja össze szemét és fogait is. - Igen - lihegi. - Ő volt.

Ijdedten nézek fel a többiekre, akik közben körénk érkeztek. Mit kéne tennünk?

- Itt van még? - kérdem meg ismét. Megrázza a fejét és kihúzza a kést a gyomrából, majd pihegve elterül a padlón. 

Egy pillanatra lehunyja a szemeit és attól félek, hogy elájult a fájdalomtól, vagy a nagy vérveszteségtől, így kezemet sebére szorítom. El akarom venni a fájdalmát, de mielőtt megtehetném, vértől tapadós kezét az enyémre teszi, leveszi magáról a tenyerem és kinyitja szemeit.

Lassan végig néz a tekinteteinken majd jobbja felé fordul és elmosolyodik. Biztos vagyok benne, hogy Yoongi itt van, pontosabban Kook jobb oldalán, de nem teszem szóvá. 

- Most már hisztek neki? ... Nekünk? - fordulok a mögöttem álló barátaimhoz. Össze néznek. Ők se tudják mit higgyenek.

Kook nevetése váratlanul töri meg a csendet. Fájdalmas nevetés, tele keserűséggel. Egyből felé kapom a fejem, és végig mérem elterült testét. A sebe már gyógyulásnak indult. 

- Nem kell hinnetek nekem. Nem akarlak bajba sodorni titeket...ismét - pillant ránk és szemében fájdalom csillan.  - Yonshin most már tudja, hogy engem bánthat, és akár meg is ölhet. Felkeresem Jacksont, valószínűleg ő is a földön marad. Jiho miatt - néz a lányra és folytatja. - Aztán... remélhetőleg találok még pár szövetségest, akik segítenének nekem...Mármint szellem szövetségeseket. Ti nem tudtok, mert emberek vagyok, de a szellemek egymáshoz tudnak érni. Lehet Yonshin bosszú álló szellem így erősebb Yoongsnál, de ha többen is mellettem állnak, távol tudják tartani tőlem. Persze ez csak egy ideiglenes megoldás - ül fel a földről, fogait össze szorítva. Egyből a segítségére sietek. Lehet már nem vérzik a sebe, de belülről még nem biztos hogy meggyógyult. 

- Én hiszek neked! - nézek szemeibe. Aggódó tekintetemet látva azonban hamar a földre süti tekintetét. - Segítek kitalálni valami megoldást! - jelentem ki. Még nem bocsátottam meg neki teljesen, de... nem tudnám elviselni, ha még valaki meghalna...főleg ha az a valaki Ő lenne.

- Azt mondtad Yonshin nekünk nem árthat. Akkor segíthetünk neked és nem lesz semmi következménye, nem igaz? Viszont ha nem tesszük, az életedbe kerülhet - gondolkodik hangosan Hobi. 

- De megnehezíteni meg tudja az életeteket - ellenkezik Kook és a segítségemmel feláll. 

- Nem azért jöttél ide, mert segítséget akartál kérni? - áll bele a dologba Jiho is. - Tényleg kapcsolatba tudsz lépni az apámmal? - teszi hozzá reménykedve. 

- Nem biztos...de szerintem itt maradt miattad.

Ekkor hirtelen kicsapódik a bejárati ajtó és belép rajta egy váratlan vendég. 

- Isa... - kerekednek el szemeink.