𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫45.🍓

- Ha tudtam volna, hogy ez az ára...nem akartam volna annyira. Tudom, megint nem gondoltam át eléggé a dolgokat, de hát most már ez van... nem tudunk változtatni rajta - húzom el a számat ahogyan mesém végére érek. Mivel már későre járt, így Namjoonék házában gyűltünk össze, ahol részletesen elmeséltem mindent.

- Ez...durva - állapítja meg Hobi.

- És mi van ha megharapunk és átváltoztatunk? - gondolkodik el Jin hangosan. Jó kérdés.

- Ezen még nem gondolkodtam - ismerem el.

- Egyenlőre nem tudjuk hogy hogyan vesztette el a farkasságát, kockázatos lenne kipróbálni - állapítja meg Namjoon.

- Eperke - suttogom a fiú hátára simítva aki még mindig engem ölel át és az ölemben csücsül éppen. Arra hogy megszólítottam, mégjobban magához szorít.

- Csend legyen, azt hittem meghaltál és sosem láthatlak újra! - fúrja a fejét a nyakamba és érzem a könnyeit, ahogyan átnedvesedik a pólóm.

- Ssshh, itt vagyok, minden rendben. Mondtam, hogy vissza jövök épségben - simogatom a hátát.

Csend telepedik a szobára, amit végül Namjoon tör meg.

- Valószínűleg kimerültél, ideje lenne aludni.

- Biztos hogy nem! Előbb a konyhába megy mindenki! - ellenkezik Jin és a fakanállal az említett helyiség irányába mutat. - Most lett készen a leves, ideje vacsorázni!

- Szívesen ennénk itt, deee szerintem nekünk mennünk kell - húzza el a száját Hobi, és megfogja Jiho kezét.

- Várj, tiii - utalok az összekulcsolt kezükre értetlenül, mire Hobi széles mosolyra húzza a száját.

- Kibékültünk ééés újra járunk - jelenti be boldogan a barátom, Jiho pedig csak szemét forgatja.

- Nem akarod egyből a híradóba közölni a hírt? - morog Jiho a párjára, de nem tudja leplezni a szája sarkában rejtőző mosolyt, hiába próbálja.

- Aranyosak - jelenti ki Jimin.

- És te hogy vagy? - mérem végig, de mintha most nem lenne olyan sovány mint néhány hónapja.

- Én? Ööö, miért? Megvagyok

- Gyertek mááár! - kiabál Jin a konyhából, úgyhogy átölelem Tae-t hogy ne essen le és felállok a kanapéról. A lépteim kicsit bizonytalanok, hisz nem nyertem még vissza teljesen az erőmet, de el tudok botorkálni vele az étkezőasztalig.

Jiho és Hobi ígéretükhöz híven elköszönnek és elindulnak haza, én pedig helyet foglalok az asztalnál Taevel az ölemben.

Vacsora után írtam Mrs Kim-nek, hogy Tae-vel Namjoonéknál alszunk ma este és minden rendben van, majd a vendégszobába mentünk. Mivel Tae nem akart egy percre sem egyedül hagyni, így együtt zuhanyoztunk le, mostunk fogat, és feküdtünk az ágyba.

- Aludjunk, oké? Holnap még el kell intéznem valamit és ... most hogy ember lettem...

- Engem nem zavar - suttogja Tae a nyakhajlatomba, ami kicsit csiklandós érzés.

- Dehát...most már nincs erőm hogy megvédjelek, és kilógok közületek. Arról nem is beszélve, hogy sosem érezheted többé az epres-csokoládét. Nincs többé... kivéve ha megpróbáljuk amit Jin mondott. Ha megharapsz, átváltozhatok.

- Kookie, én nem az illatunkba vagy az erődbe szerettem bele. Az én szívemet Jeon Jungkook rabolta el, és nem a benne lakozó farkas. Megpróbálhatjuk hogy újra az legyél, de én mindenhogyan szeretni foglak, a lényeg hogy jól legyél és veled lehessek. - szorít magához mégjobban.

- Akkor már nem haragszol rám egyáltalán? Amit a Ranok feltűnésekor tettem...majd mikor jöttetek megmenteni... és ahogyan elzárkóztam tőletek..ismét - sorolom vétkeimet, de Tae ismét félbeszakít.

- Fogd be. Úgy volt alszunk. - morogja. - És túl rövid az élet hogy évekig haragudjak rád, főleg hogy amilyen lüke vagy, mindig veszélybe sodorod magadat. Ha továbbra is haragszom... ki tudja hogy mire megbocsátanék, nem lenne e késő? Veled akarok lenni.

Elmosolyodom és egy puszit nyomok a feje búbjára. A beszélgetésünk ezzel lezárult és lassan mindkettőnket elnyom az álom.