𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫14.🍓

"A szobára, sőt az egész házra csend telepszik. Elaludt."

- Mi a faszomat csináljunk? Yonshin szerintem még nem tudja hogy Kook látja, de...-kezdek bele, viszont Jin félbeszakít.

- Te hiszel neki? - emeli fel szemöldökét.

- Miért, ti nem? - nézek végig rajtuk és tekintetük tele van kétségekkel.

- Nem is értettem miről beszél - rántja meg a vállát Hobi. - Túlságosan össze-vissza mondott mindent.

- Igen, mert...álmos. Napok óta nem alszik rendesen - próbálok Kook oldalára állni. Mióta alszik, mi vissza jöttünk a nappaliba, de fél füllel azért hallgatózom a vendég szoba felé.

- És vesz be gyógyszereket? - érdeklődik Nam. Annyira nyugodt, hogy már idegesít. Olyan mintha tudná mi a gond és a megoldást is. 

- Igen, de azokat a pszicholódus adta neki,...mikor még járt hozzá - teszem hozzá vonakodva. 

- Azt elmondta, hogy mire kapta? - folytatja a kérdezősködést az alfa.

- Nem - jelentem ki. - De itt van nálam, tessék, olvasd el - veszem elő a táskámból Kook gyógyszereit. Ha én nem szólnék rá, be se venné. A pszichológussal is noszogatom, de oda nem hajlandó vissza járni. 

- Pont ahogyan gondoltam -bólint Nam, és a helyiség közepén lévő dohányzó asztalra dobja a gyógyszerek papírjait. - Mellékhatásai közt ott van többek közt a fáradtság érzet.

- És? - vonom fel a szemöldököm. Ez még nem magyaráz meg semmit. 

- Ok-okozati viszony Tae. Jungkook szedi ezeket a gyógyszereket amitől fáradt lesz, viszont valószinűleg ún.komplikált gyászoló. Ami annyit takar, hogy a gyász valamelyik szakaszát átugrotta, vagy benne ragadt és nem tud szabadulni tőle - sóhajt Nam, és egy kis hatásszünetet tart, majd folytatja. - A gyász egyik szakaszában a gyászoló személy úgy érzi, hogy az elhunyt jelen van az életében. Azt vélem a leglogikusabb magyarázatnak a dolgokra, hogy Kook fáradt és össze-vissza beszél hála a gyógyszerek miatt, és ez arra is rá segít hogy halucináljon képeket, amik valójában nincsenek ott. Például hogy látja Yoongit. Te pedig - fordul felém - Azért hiszel neki, mert amint megtudtad hogy van egy szemernyi esély is arra, hogy Yoongi köztünk legyen, és tudjunk vele kommunikálni, és kapsz az alkalmon. Elhiszed mert azt akarod hogy igaz legyen.

A döbbenettől először meg se tudok szólalni. A szám aprót tátva marad és szemeim elkerekednek. 
Talán percekig hallgatok miután végre ismét sikerül megmukkannom.

- És mi van ha tévedsz? - vetem fel, de tudom, hogy ennyivel nem győztem meg senkit. - Emlékezzetek vissza. Kook kérdezte meg múlt héten Jimintől, hogy mi van a kamerával - emlékeztetem őket.

- Igen, és? - vonja meg a vállát Jiho. 

- Kook nem tudott a kameráról. Nem volt eszméleténél mikor Jimin használta. Ha rajta is van a felvételeken, azokon mind ezen a kanapén fekszik - mutatok az alattam lévő bútorra. 

- Valaki gondolom elmesélte neki a történteket - felel Nam unottan. Nem akar igazat adni nekem. Vagy csak nem akarja, hogy igaz legyen, mert akkor ő sem tud rá reális választ adni.

- Mégis ki? - kérdem és ismét végig nézek a többieken. - Én elküldtem őt még a kórházban, és múlt héten láttam újra, de akkor sem beszéltem vele. Jiho és Hobi, tudtommal ti egymással és a pakolással voltatok elfoglalva, Jimin... - fordulok a karos széken gubbasztó felé. Kisírt, felpuffadt szemei vannak, lila karikákkal alatta. - Te semelyikőnkel nem beszéltél azóta. Nam, Jin - nézek a házigazdág felé. - Ti? Tudtommal nem mentetek bele a részletekbe, mikor elmondtátok neki hogy mi történt. 

- Nem, tényleg nem - csodálkozik Jin. - Mondasz valamit. 

- Tudom! - teszem keresztbe karjaim. Még szép hogy mondok valamit. Én hiszek neki.

- De ha ez igaz, tudod mit jelent? - szegezi nekem kérdését Nam. 

- Hát persze. A szellemek tényleg léteznek.