𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫27.🍓

"- A szobában - mondom végül egy kis gondolkozás után. Jimin ismét kezébe temetkezik, remegő válla azonban így is elárulja, hogy miért teszi."

- Szeretlek Gi..gi... - sírja elhaló hangon. A többiek nem láthatják, de Yoongs is sír. Könnyei végigszántják arcát, majd lehullanak a szőnyegre, azonban ott nyomot már nem hagynak.

- Én is szeretlek Jibe - öleli át Yoongs szerelmét. Ebben a jelenetben az a legfájdalmasabb, hogy az idősebb válaszát Jimin nem hallotta és ölelését sem érezheti már. Szemeim bekönnyeznek és megszorítom Tae kezét, ki aggódón emeli rám nagy pupilláit.

- Azt mondja...azt mondta, hogy ő is szeret téged Jimin - ahogy tolmácsolom hyungom szavait, könnyem kicsordul szemüregemből, fejemet pedig Taet átölelve, döntöm párom vállára. -Sajnálom - tört ki belőlem fájdalmasan. Ez az egész az én hibám. Hittem annak a libának és legyőzött. Ha nem történik ez meg, akkor a többieknek nem kellett volna megmenteniük engem és nem haltak volna meg olyan sokan miattam...

Tae nyugtatás képen hajamba túr, úgy simogat, Jimint pedig Hobi és Jiho ölelik át.
Legalább negyed óra telhetett el, mikor végre lenyugszom kicsit és könny csatornáim kiapadnak. Szegény Eperkém pólóját teljesen átnedvesítettem. Hirtelen egy rossz érzés fog el, és meghallom Yoongs figyelmeztető szavát.

- Kook, vigyázz! - ordítja. Felkapom a fejem, s felém közeledni látom azt a személyt, aki mindenről tehet. Egy farkasfüves bombát tart kezében és futva jön nekem.

Azonnal felugrok az ágyról, és kitérek előle.

- Mi az? Mi a baj? - kérdi egyből Jin, így mindenki felém kapja tekintetét.

- Itt van egy nem kívánatos vendég, igaz? - néz körül Namjoon a szobában, persze hiába, mert ő nem látja a nekem rontó boszorkányt, csak a levegőben "lebegő" farkasfüves bombát.

- Meghalsz, hallod? Holnapra te is halott leszel! - sipítozza Yonshin és már dobná is felém a bombát, ami ha hozzám érne, felrobbanna, ha Jackson fel nem lökné. Mivel halottak, így nem okoz gondot neki az ilyen, ellentétben velem. Én nem tudom lefogni, vagy vissza ütni, csak menekülni előle. De...egyáltalán hogy talált rám?

A három szellem, Yoongs, Jackson és Yoonshin közelharca döntetlennek ígérkezik, így van időm a többiekre koncentrálni, és válaszolgatni.

- Yonshin az. Farkasfüves bomba van nála, de Yoongs és Jackson a földhöz szorították - magyarázom.

- A..apa? - sír fel Jiho. Annyira sajnálom őket...

- És a kristály darabjaival nem tudnánk megállítani? Annak elég ereje van, nem? Lehet erre kéne használnunk. Nem megcsinálni a löttyöt, hanem egyszerűen hordd a medált - javasolja Hobi. Kijelentésére Yonshinnek ördögi vigyor telepedett arcára. Leplezni se tudná örömét.

- Szerintem épp ezt akarja elérni - méregetem a harcoló szellem lányt.

- Kook, nem tudom meddig tudjuk feltartani, úgyhogy találjatok ki valamit! - kiált Jackson.

- Törjük porrá a kristályt - jelentem ki és elsietek valami fém dologért, amivel fel tudjuk porlasztani, minél kisebb és puhább darabokra.

- Mit keresünk? - száll be a keresésbe Namjoon és vele együtt a többiek is jönnek utánam.

- Bármit ami fém és nehéz, amivel porrá őrölhetünk egy nagy erejű kristályt - felelem és a szobákba egyesével benyitva keresek valamit ami megfelel a célnak.

- Ez fém? - fut velem szembe Jiho, egy asztaldísszel, aminek a talpa, valószínűleg fémből van.

- Próbáljuk ki

Bólint és vissza sietünk a nappaliba, ahol Yoongs és Jackson még mindig viaskodik Yonshinnel. Mikor adja már fel?