𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫6.🍓

"-Várj, és ezt meg tudják csinálni? A szellemek tudnak bántani?"

-Igen. Tudnak. De nem úgy ahogyan te gondolod. A bosszúálló szellemek a dühből nyerik az erejüket. Jóval erősebbek mint én. Ha nagyon akarják, meg tudnak fogni tárgyakat, még ha nem is sok időre, vagy valamilyen szinten meg tudja éreztetni az emberekkel a jelenlétét. Egyesek mások álmában tudnak kísérteni. 

-És te?

-Én az a fajta vagyok amilyen a legtöbb szellem. Akik valaki vagy valami miatt maradtak itt. A kisgyerekek és olyanok akik azelőtt meghaltak mielőtt igazán élhettek volna békés szellemek. Kevesebb energiánk van mint a bosszúálló szellemeknek. Mi nem akarunk senkiben kárt tenni, csak van valami ami itt tart bennünket. A tudatunk ugyan olyan marad mint amikor meghaltunk. Így vannak gyerekek akik örökké itt ragadnak mert mondjuk az tartotta őket a földön hogy gyerekként szórakozhassanak. Vidám parkba járjanak és egyéb mókás helyekre. 

-Ez...szomorú. -húzom el a számat.

-Mert a halál sose volt vidám dolog. Fájdalmas a halottnak és a hozzá tartozóknak is.

-Biztos nem lettél bölcsebb? Kezdesz Namjoon hyungra emlékeztetni. -húzom résnyire szemeimet és vádlón méregetem Yoongsot.

-Haha. -forgatja szemeit. -Hidd el, ha meghalsz és elönt az üresség érzése, ahogyan végig nézed hogy gyászolnak téged és tönkre megy mindenki élete a saját felelőtlen viselkedésed miatt, valahogy megkomolyodsz. 

-Oké, oké. Nincs helye a viccelődésnek. -bólintok. -Yonshin...-jut eszembe hogy őt is láttam már futtában. -Őt láttad már? Ő is meghalt, nem? Lehet hogy gonosz szellem lett belőle? 

-Lehet? Szinte biztos. Jiho megsemmisítette a tervét és elpusztította a medált. Mindannyiótokra haragudhat amiért nem tudta teljesen befejezni a bosszú hadjáratát. Még nem láttam, és igazság szerint bele se gonoltam, de ha tényleg így van, nem Jihonak kell aggódnia. -kezd agyalni Yoongi, és közben fel is áll hogy körülnézzen. 

-Hanem? -vonom össze a szemöldököm, majd mikor Yoongi mellém lép és felpofoz, már le is esik hogy mire gondol. -Nem vagy bosszúálló szellem, mégis hozzám tudsz érni. -mondom ki hangosan gondolatmenetemet. -Tehát Yongshin ha rájön hogy látom a...

-Halottakat. -segít be Yoongs. Nekem ez még túlságosan felfoghatatlan szituáció. 

-Igen...Akkor...

-Akár meg is ölhet téged. -néz ki Yoongs az ablakon.

-Szerinted már rájött? Egyáltalán lehetséges? Tényleg meg tudna ölni egy halott? 

-Nem tudom. Először arra kell rájönnünk hogy mégis hogy a faszba látatsz engem. Te még élsz, de olyan mintha...a két világ közt lennél.

-A két világ közt? Félig halott vagyok, vagy mi?

-Hogy adnál magyarázatot erre? -kever le nekem megint egy pofont.

-Na! Felfogtam, nem kell pofozgatni! Vigyázz mert vissza tudok ütni!-pattanok fel és ütésre lendítem a kezem, viszont mikor Yoongs arcába csapódna, mintha a levegőbe ütnék, átmegy rajta az öklöm. -Mi...a..? -nézek kezemre kitágult szemekkel, majd felkapom értetlen tekintetemet hyungomra, de ő se jut szóhoz.

-Miért nem tudtalak megütni? Az előbb még...meg tudtalak ölelni. -közelítem kezemet hozzá, viszont most nem fenyegetően. Csak hozzá akarok élni és ez sikerül is. Meg tudom fogni a karját.

-E...ez...-értetlenkedik ő is. 

-Hozzád tudok érni, de kárt nem tudok benned tenni?

-Nem hiszem. Egyszerűen csak...mikor ütöttél, el akartam tűnni az öklöd elől. Behunytama a szemem és ... csak....nem akartam hogy hozzám érjen az öklöd. -magyarázza.

-Nem akartad? A gondolatoddal befolyásolni tudod hogy hozzád érhetek e? -akadok ki. -Ha te ezt meg tudod tenni, Yonshin is meg tudja majd! Semmi esélyem nem lesz a védekezésre! Főleg hogy ő már nem halhat meg ismét. Ha rám talál meg fog ölni!