𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫46.🍓

- Eperke - suttogok, szerelmem arcát simogatva. - El kell mennem elintézni valamit - magyarázom a félkómásan hozzám bújó drágámnak.

- Ne hagyj el megint - szorít magához, és mivel Ő farkas, így most esélyem sincs kiszabadulni szorításából.

- Tae, kérlek. Tényleg csak egy apróság. Gond van a cégnél és meg kell oldanom.

- Igaz alfaként is veszélyes volt az a szar amit a Ranok felépítettek. Most ember vagy! Könnyűszerrel megölhet bárki. - tornássza magát ülésbe és máris éberebbnek tűnik mint eddig.

- Az embereim megvédenek.

- Azok az omegák, akik tudják hogy már nem vagy alfa? Vagy a boszorkányok akik érzik hogy elveszett az erőd? Esetleg a vámpírok akik kihasználva az alkalmat akár meg is igézhetnek, és a parancsuk alá állíthatnak, majd bábként kezelhetnek, hogy aztán megöljenek?

Szóra nyitom a számat, de nem jön ki rajt hang. Teljesen jogos amit mondd és én is tudom, ezt mégis el kell intéznem.

- Vagy az ember alkalmazottaidra gondolsz akiknek nincs semmi eszközük és erejük szembeszállni a többiekkel, főleg hogy szinte semmiről se tudnak?

- Chanhoz akarok menni először és vele beszélni.

- Milyen Chan? - vonja össze szemöldökét értetlenül.

- A vámpír, tudod, Bangchan - pontosítok.

- Áh - bólint ahogy eszébe jut kiről van szó. - És mit akarsz tőle? - jön az újabb kérdés. Eltátom a számat és felvonom szemöldökeimet az ámulattól.

- Azt nem akarod tudni hogy hány centis volt a szarom december 5-én?

- Bocsi. Csak aggódom érted. Mikor legutóbb azt mondtad minden rendben lesz és pár hét múlva jössz épségben, eltűntél és elveszítetted az alfaságod! Meghaltál és nem egyszer voltál halál közelében. Ráadásul most már ember vagy.

- Igen. Ember vagyok, tudom. Esetlen, gyenge és a többi. De nem vagyok olyan halandó mint gondolod. Meg tudom oldani. Tudom hogy csak aggódsz értem, de ... meg tudom védeni magamat. - Felállok és széttárom a kezeim, jelezve hogy itt vagyok és még mindig élek.

- Nem akarlak újra elveszíteni - könnyezik be. - És megint azt csinálod. Kizársz és minden problémát egyedül akarsz megoldani! Nem vagy egyedül Kook! Itt vagyok! Itt vagyunk neked!

- Tudom - sóhajtok. - És köszönöm. De...

- Ezt megint egyedül akarod elintézni. - vág szavamba.

- Ha úgy neked jobb, hogy... - kezdek bele, viszont ismét félbevág.

- Igen jobb! Veled megyek.

Kénytelen vagyok beleegyezni a dologba. Namjoontól kaptam tiszta ruhát, ami nem tiszta kosz és bűz, majd Jin isteni Kimchi-je után meg is indultunk az erdőn át a vámpírok felé.

- Bangchan! - kopogok be a megkapott lakcím ajtaján. Már reggel ráírtam hogy lenne valami amiről beszélnünk kell.

- Sziasztok! - üdvözöl a keresett személy, az ajtónyitást követően, és arrébb áll, hogy bemehessünk. -  Miről akartál beszélni? - vezet minket a konyhába, ahol hellyel kínál minket.

- Hosszú történet, de van egy elég nagy cégem. Az egész világpiacot irányítása alatt tartja, szóval nagy hozzáértés kell - kezdek bele mondandómba és helyet foglalok az asztalnál.

- Nehéz lehet. Teát? - kínál minket a vámpír. Én elutasítom, Tae viszont rábólint az ajánlatra. - Sojut? - jön egy újabb ital kínálat.

- Az jöhet - mosolygok rá hálásan, Taetől viszont rosszalló pillantást kapok, amit Bangchan is észrevesz és felnevet.

- Khm - köszörülöm meg a torkom. - Valószínűleg már kiszagoltad hogy nem vagyok a régi. - folytatom mondandómat.

- Megbízható alkalmazottakat keresel? - tapogatózik Bangchan miközben Sojut önt nekem egy pohárba.

- Inkább vezetőt a helyemre.