𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫40.🍓

"Bárcsak itt lenne Yoongs...vele meg tudnám beszélni hogy mit tegyek."

 - Eperke, várj! - szólok az előttem sietős léptekkel haladóra, mire az méggyorsabban kezd sétálni előttem. Szinte már fut. - Tae, várj már meg! - kiabálok ismét és futva ugyan, de végre utolérem. Megragadom a csuklóját és beragadom egy félre eső sikátorba hogy nyugodtan tudjunk beszélni.

- Engedj el! - szól rám, és én eleget teszek a kérésének....részben, hisz elengedem csuklóját, de nem hagyhatom hogy elmenjen, úgyhogy szorosan magamhoz ölelem.

- Kérlek hallgass meg! - könyörgöm neki. - Ő mászott rám, és olyan hirtelen volt az egész, hiába mondtam neki hogy én téged szeretlek, nem tartotta tiszteletben.

- Ezt a szót használtad...?

- Mármint? - húzódom el tőle aprót hogy szemeibe tudjak nézni.

- Azt mondtad, hogy azt mondtad Isának, hogy engem "szeretsz". Ezt a szót használtad? - Hiába fürkészem tekintetét, abból nem tudom megállapítani hogy most mit akar ezzel a kérdéssel de végül úgy döntök, hogy felesleges lenne hazudnom és rábólintok.

- Ha tényleg szeretsz, miért nem kerestél eddig? Miért nem jöttél hozzám? Miért nem válaszoltál az üzeneteinkre? Miért volt egyfolytában fontosabb nálam a munka?

- Kellett egy kis idő... - vallom be őszintén. - Az hogy elvesztettem a szaglásom...elvesztettem az önbizalmam, és még mindig nem sikerült megszoknom a dolgot. Sebezhetőnek érzem magamat.

- De miért nem kértél tőlem segítséget, miért nem mondtad ezt korábban?

- Sajnálom - sütöm le szemeim.

- Ígérd meg hogy legközelebb elmondod nekem és nem taszítasz el magadtól! - néz mélyen a szemembe.

- Akkor...megbocsátasz? - csillannak fel szemeim.

- Igen. De csak mert én is szeretlek, és mert tudtam hogy Isa készül valamire.

- Mi? Honnan? - döbbenek le.

- Ő írt rám. Hogy jöjjek át hozzád, mert mutatni akarsz valamit. Tudtam hogy készül valamire, hisz te írtál volna ha tényleg tudtál volna a dologról. Már csak azt nem értem, hogy miért volt nálad.

- Öööh - vakarom meg kínosan a tarkómat - Azt mondta, hogy a nagymamájának talán  van egy könyve, amiben megoldást találhatunk a szaglásomra.

- És nekem nem szóltál??? - háborodik fel Tae.

- Bocsi, csak akkor akartam amikor már biztos. Azt hittem csak kifogás a dolog, hogy átjöhessen hozzánk, de nem hagyhattam elveszni a lehetőséget, ha mégis igazat mond.

- És igazat mondott?

- Igen. Tényleg hozott egy régi könyvet, amiben törzsek vannak - bólintok - Ősi törzsek - teszem hozzá. - Az egyik törzsben van megoldás az érzékszervek elvesztésére. Még nem sikerült elolvasnom, de remélhetőleg van benne valami használható, és sikerül vissza szerezni.

- Nagyon rossz nélküle, igaz? - húzza el a száját. Olyan aranyos.

- Tudod mennyire hiányzik az epres csokoládé illata? - fakad ki belőlem.

- Ezt most úgy mondod mintha én olyan sokszor érezhettem volna az utóbbi időben - nevet fel keserűen.

- De most érzed? - döntöm aprót oldalra a fejem.

- Igen, de még nem elég. Ezzel sose lehet betelni - hajol hozzám közelebb, hogy mélyen a levegőbe szippantson.

Kihasználva az alkalmat ágyékához nyúlok és kitapintva férfiasságát, rámarkolok.

Eperke izmai ettől egyből megfeszülnek és meglepődött arca ellenére sikerül kicsalnom belőle egy apró nyögést.

- Most már erősebben érzed a szerelmünk illatát? - suttogom közénk és lassan elkezdek közeledni ajkai felé.

- Igen - sóhajtja párnácskáimra, és egyből utána rátapad a számra.

Sikerült. Még mindig szeret. És én is őt.