𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫31.🍓

"-Kérem, távozzanak. - fordul felénk végül.
Mi? Most komolyan azt várja, hogy elmenjünk és itt hagyjuk a barátunkat?"

- Azt lesheti! - ellenkezem és rászorítok Kook kezére. Nem fogom itt hagyni. Mellette akarok lenni.

- Honnan tudjam, hogy nem te okoztad ezt? - kérdez vissza a nagydarab férfi.

- Én? Maga megbolondult!? Hogy bánthatnám azt akit a világon a legjobban szeretek!? - emelem meg a hangomat ingerülten. Még hogy én okoztam!

- A világon engem szeretsz a legjobban? - kérdez vissza mögülem Kook.

- Kookie! - ugrok nyakába és ölelem át, bele se gondolva a kínos helyzetbe, hogy hallotta szavaim. Nem szorítom sokáig, hamar eltávolodom tőle, és végigmérem testét. - Hogy vagy? Mi történt? Miért lettél rosszul? Jobban vagy? A kristály a hibás? Hatott egyáltalán? - támadom le kérdéseimmel, de ő előbb a testőréhez fordul.

- Fújja le a riasztást, ne jöjjön ide senki - mondja a férfinek.

- De uram... -kezd bele a testőr.

- Ne! Nincs rájuk szükség. Csak túl sokat ittam. Kimehet.

A fickó meghajol és elhagyja a helyiséget, Kook pedig végig néz a többieken majd végre rám emeli sötét szempárját.

- Ne aggódj most jobban vagyok - húzza nyuszis mosolyra ajkait és biztatóan karomra simít. - Kimennél kérlek? Szeretnék Namjoonnal négyszemközt beszélgetni.

- Megőrültél? Tudod mennyire aggódtam!? - ellenkezem egyből. Sóhajt egyet, de végül beleegyezik hogy maradjak.

- Mi volt? - ül az ágy szélére Nam.

- Nem tudom...még sosem volt ilyen. Lehet ez volt a mellékhatása annak hogy megittam egy ősi kristályt - húzza fel vállát Kook - Elfogott a hányinger, mikor megláttam Yoongsot. Aztán a mosdóban elkezdtem szédülni. Remegtek a végtagjaim és elhagyott az erőm.... -elhallgat, rám néz, és mintha elgondolkodna azon hogy folytassa e a jelenlétemben, de mivel bátorítóan bólintok, így folytatja. - Bizsergett az egész állkapcsom, nem kaptam levegőt, szúrt a mellkasom és elhomályosodott minden. Oh, és a kezem! A kezem nagyon remegett és kifehéredett!Hallottalak titeket, de olyan távoli volt a hangotok... Lehet hogy elszívta a farkas erőm? - esik le Kooknak és Namra kapja a tekintetét, mire az idősebb fáradtan felnevet.

- Most meg mi van? - értetlenkedem.

- Volt halálfélelmed? - érdeklődik Nam Kooktól, ahelyett hogy válaszolna nekem. Kookie bólint, mire Nam megkönnyebbültem kifújja a levegőt és elmosolyodik.

- Ennek miért örülsz ennyire? Tudod miért történt ez? - sürgetem az alfát, hogy végre megtudjam. Nem hiszem el, hogy miért nem tudja egyből megmondani, mikor látja mennyire ideges vagyok.

- Kook, pánikrohamod volt - jelenti ki Nam.

- Mégis mitől? - ráncolja össze szemöldökeit.

- Azt mondtad akkor kezdődött mikor megláttad Yoongit. Valószínűleg megijedtél attól, hogy nem használt és esetleg végzetes kimenetele lesz számodra, hiszen mindent erre tettél fel. Arra hogy beválik. Mivel nem vált be, így megijedtél - vélekedik Nam.

- Te pszichológiát is tanulsz az egyetemen? - csodálkozik Jin.

- Fogunk azt is alap szinten, mivel hozzá tartozik az orvosláshoz, és tudnunk kell hogy mi lelki betegség, hisz arra már gyógyszert kell adnunk. Egy gyomorrontás is járhat hányással és a stressz, vagy pánikbetegség is, a testképzavarról nem is beszélve. Tudnunk kell hogy mikor kell pszichológusnak átadnunk a beteget. Egyébként még nem tanultunk, deeee már korábban utána néztem ennek a témának - nevet fel kínosan Nam és megvakarja tarkóját.

- Ezek szerint Kook jól van? ... Mármint nem a kristálytól van és rendben lesz? - könnyebbülök meg egy csöppet.