𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫5.🍓

"Ő is átkarol engem és erősen belemarkol a zakómba, fejét pedig vállamba fúrja. Így ülünk ölelkezve, perceken keresztül."

-Hyung. -válok el Yoongitól.

-Hm? -néz végig rajtam majd arcomat kezdi fürkészni.

-Te...-kezdem el de nem tudom hogy fogalmazzak.

-Meghaltam. -mondja ki helyettem, mire bólintok. -Az érdekel hogy hogyan lehetek itt? -dől hátra az ágyon.

-Eltaláltad. -bólintok. 

-Miután ránk omlott az épület a fülem csengeni kezdett és éreztem a több ezer üvegdarabot a hátamban. Iszonyatosan fájt. Taehyungon terültem el és egy idő után hirtelen eltűnt minden fájdalmam. Fel tudtam ülni és mindent láttam kívülről. Láttam a testemet és Taehyungét is. Tudtam hogy meghaltam, és hirtelen vakító fény jelent meg. Hívott hogy menjek felé. De én nem akartam. Nem akartalak itthagyni benneteket. Engem nem a halálom érdekelt hanem ti, akiket hátra hagytam ezzel. Csak arra tudtam gondolni hogy veletek mi lesz ezek után. Tudni akarom hogy milyen lesz a jövőtök. 

-Tehát? -kérdem mert elhallgatott.

-Tehát nem mentem a fény felé. Maradtam és azóta is itt vagyok köztetek. A legtöbb időt Jiminnél töltöm... Nagyon rosszul viseli. De amúgy mi a faszomat csináltok ti? Szét van esve az egész csoport! Mindenki el volt vonulva magában és azt se tudtátok mi van a másikkal! 

-Talán nem kellett volna meghalnod és nem történt volna ez. -ülök vissza a székembe.

-Ch. Persze. Mintha nem lett volna a halálom előtt is ez. Kurvára nem figyeltek egymásra és nem hallgatjátok meg a másikat. Ha összedolgoztunk volna, ha nem mindenki a saját feje után rohant volna, talán nem lett volna ez.

-Jó, ezen ne vitázzunk. Inkább azt mondd hogy milyen szellemnek lenni és találjuk ki hogy hogyan láthatlak téged.

-Találjuk ki? Én és te? Nem figyelsz rám? Össze kell tartanotok! A falkáddal kell megbeszélned! Mindig akkor jön a baj és akkor hal meg valaki amikor szétszakadtok egymástól!

-Oké, felfogtam. Szóval a szellemséghez hozzá tartozik az hogy hirtelen bölcs lettél? -vonom fel egyik szemöldököm, mire nevetésre húzódik a szája, pont ahogyan nekem is. Yoongs megforgatja végül a szemét és belekezd.

-Nem tudtam meg sokat az egy hónap alatt, csak azt hogy fájdalmas. Iszonyatosan fájdalmas. Látom ahogyan gyászoltok engem. Végig néztem mindenkinek a tetteit és a veszekedéseiteket... Ott voltam és végig néztem ahogyan életem szerelme összeroskad. Meg akartam neki mondani hogy vele maradok lélekben és ne sirasson sokáig, van élet a halál után, de...nem tudtam semmit tenni. Megölelhettem de ő nem érezte. Beszélhettem hozzá, de nem hallotta. Engem szólongatott sírva, ott voltam de...ő nem tudta. -mosolyodik el fájdalmasan.

-Részvétem tesó. -húzom el a számat. -Hidd el, nekünk se volt könnyű. Most se az. Tudod mennyire hiányoztál? 

-Ti is nekem. 

Beáll köztünk a csend. Nem tudom mit mondjak, éppen ezért először ő szólal meg.

-Szóval, próbáltam minél többet megtudni, azon kívül hogy figyeltem rátok. Nem én vagyok az egyedüli szellem, elég sokan vagyunk. Öhm...ahogyan felfogtam, háromféle szellem van, és azoknak alfajtái. Emellett akkor nem lesz szellem valaki ha bemegy a fénybe a halála után. Azaz nincs semmi ami miatt itt akarna maradni. Nem tudjuk mi van arra, de újra megjelenik miután megtörténik ami miatt itt ragadtunk. Vannak a vérszomjas szellemek, a legtöbb bosszúálló szándékú. Az a célja hogy pokollá tegye azt az embert aki miatt meghalt vagy aki tönkre tette az életét. 

-Várj, és ezt meg tudják csinálni? A szellemek tudnak bántani?