𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫42.🍓

Forróság, víz hiány és fáradtság. Ez az a három dolog amit anélkül is tudtam hogy a sivatagba jöttem volna, de félelemre, kétségbeesésre, és az életemért való küzdésre nem számítottam.

A helyiek nem voltak hajlandóak elvinni minket a törzshöz, sőt a közelükbe se, így kénytelen vagyok egyedül eljutni oda. Joseph a településen maradt és azt a parancsot adtam neki, hogy semmilyen körülmények között ne jöjjön utánam.

Azóta két hónap telt el. Hét napig sétáltam a sivatagban mire sikerült megtalálnom a keresett törzset. Legyengülten értem ide. Szakadt ruhában, éhezve és szomjazva. Négy napig nem volt élelmem és az ivóvizem is hamar elfogyott a hosszú út alatt. Minimum 5 kilót fogytam, ha nem többet.

Félájultan érkeztem, és ellenséges emberek fogadtak. Leszúrtak és kikötöztek, majd a törzsfőnökhöz hurcoltak.

Nem értettem a nyelvüket. Szemkontaktussal próbáltam jelezni hogy nem bántó szándékkal érkeztem és segítségre van szükségem.
A törzsfőnök eloldoztatott, én pedig mutogatni kezdtem. Próbáltam a tudtukra adni, hogy elveszett a szaglásom és ők tudnának segíteni. A vezetőjük lassú, óvatos léptekkel jött felém, és kihegyezett botját a kezembe szúrta. Felüvöltöttem és nem értettem miért tette. Ezt követően várt. Várt és figyelt. A sebem pedig begyógyult.

Rémült arccal hátrált el és azt ordibálta hogy "setan". Ekkor még nem értettem mi történik, de az eltelt idő alatt rájöttem miért félt akkor. A "setan" az ő  kultúrájukban a démont jelenti. Azt hitték a sátán küldte értük az egyik démonját, emberi testben, azaz engem. Rettegtek tőlem, és sajnáltak, amiért megszállt egy démon.

Bezártak egy földbe ásott lyukba, ahol két napra hagytak ott. Alig voltam eszméletemnél mikor kihúztak. Karmaim és éles fogaim előjöttek, és minden energiámra szükségem volt hogy kinyithassam a szemem.

Ismét a törzsfőnök elé vittek, de most már nem csak ő volt ott, hanem egy érdekes alak is. Orra és fülei át voltak szúrva, és a szájában is volt valami, így sokkal érthetetlenebbül beszélt mint a többi.

Egy lepedőre fektettek a tűz mellé, majd körülálltak. Hangosan kántáltak valamit, és ketten megkötözték a kezeim és a lábaim. Villódzó fényeket láttam magam körül. Az érdekes alak, aki a törzs gyógyítója, közelebb jött hozzám. Füveket kevert össze, miközben egy másik is mellém jött és egy forró vasat nyomott az oldalamhoz. Üvöltöttem a fájdalomtól.

A gyógyító megitatta velem a kevert füveket, majd befogta a számat, hogy ne tudjam vissza köpni, vagy visszahányni. Kénytelen voltam lenyelni. Égetett. Mart. Azt hittem itt a vég és belehalok. Abban a pillanatban csak Taehyungra tudtam gondolni. Azt ígértem Eperkének hogy épségben hazaérek. "Akkor láttam utoljára?" - jött a gondolat, de nem. A fájdalom és a hangos zajok, mind elmúltak miután elveszítettem az eszméletem. Több dolog is eszembe jutott az ájulásom előtt, hogy vajon mit csinálnak velem. Meggyógyítanak? Megölnek? Megesznek? Megkínoznak? Egyik sem talált.

Megtisztítottak. Legalábbis az ő elmondásuk szerint ez történt. Démonokat nem fogadnak maguk közé és nem segítenek nekik.

Egy üres, tiszta helyen ébredtem. Kaptam ruhát, és befogadtak. Azóta itt vagyok. Kezdem érteni a nyelvüket, így azt is megtudhattam hogy mi is történt a "tisztító" szertartás során. Megöltek. Viszont a kotyvasztott füves italnak hála vissza tudtak hozni az életbe. De már nem voltam ugyan az az ember. Nem tudom hogy ők tették, vagy közre játszott e a bennem lévő medál hatása, amit lassan már fél éve megittam és a részemmé vált. Mindenesetre a vége az lett, hogy hiába farkasként haltam meg, emberként éledtem újjá.