𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫11.🍓

"Az egyre csökkenő távolság ajkaink közt egyszercsak megszűnik és csak ekkor esik le hogy hajnali egykor a szobámban, a holdfényben csókolózom Vele, minek hála hirtelen minden problémámat elfelejtem. Csak Ő és én vagyunk az éjszakában." 

--------

Tae a karjaimban alszik. Nem sokkal azután, hogy beállíttatott velem egy ébresztőt hajnali ötre, elaludt.
Én félig ülésben vagyok, Ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét. Bal karját kockás hasamon tartja, és természetesen a pólóm vékony anyaga megakadályozza hogy bőrünk egymáshoz érjen. Félig a hasán fekszik, félig pedig oldalasan, bal tappancsát pedig felhúzta és a az én lábaim közt talált kényelmes helyet magának. 

Óvatosan oldalra dőlök hogy elérjem a takaróm sarkát, amit egy mozdulattal felemelek és betakarom vele Eperkét. 

Hiába van itt, nem jön álom a szememre.
Nem jön álom a szememre úgy hogy tudom, Yonshin bármikor megjelenhet és mire Tae felkel...engem holtan talál. Nem tudnám elviselni, hisz biztos vagyok benne hogy szellemmé válnék, majd végig nézhetném ahogyan meggyászolnak. Én még...még...talán rendbe jöhet minden és...én még élni akarok. Vele akarok élni.

A fali órám kattogását hallgatom, és félálomban az árnyakat figyelem amik a velem szemben lévő falon jelennek meg. Az ablakon beszűrődő fény árnyékai néha érdekes alakzatokat vesznek fel, amikbe különböző dolgokat lehet belelátni. 
Nem éreztem az idő múlását, és mikor megszólalt az ébresztőóra, ahogyan vissza gondoltam az éjszakámra, csak egy kép jelent meg előttem. Az árnyék a falon, a félhomályban úszó szoba, és én, Taevel a mellkasomon. 

-Eperkém, ébredj. -simogatom Taet. Hajába túrok, majd gyengéden az arcán is végighúzom a kezemet, hogy felkeltsem. -Öt óra van, ha nem akarod hogy anyukád leszidjon, ideje lenne kelni. -suttogom.

-Mmm...még öt perc. -ficereg hogy nagyobb kényelembe helyezze magát, miközben rekedt, dünnyögő hangon válaszol nekem.

-Tudom, hogy kényelmes vagyok, de nem akarom hogy Mrs Kim haragudjon rád.

-Nem fog. Ha viszont nem adsz még öt percet, én haragudni fogok rád. -ráncolja össze homlokát a hatás kedéért, de fél perccel később már ismét kisimulnak arcán a vonásai.

-Rendben. Adok öt percet, de én már nem alszom veled. -ülök fel teljesen és kimászom Tae alól.

-Hova mész? -hunyorog felém.

-Nem megyek sehová, csak a fürdőbe. -mutatok az atjó felé.

-Akkor mégis elmész valahová. -dörzsöli szemét, én pedig válaszára elmosolyodom.

-Igen. De ne aggódj, nem úszhatod meg hogy három perc múlva ébresszelek. 

-Három? Ötöt kértem. -fúrja az arcát a párnámba.

-Már kettő eltelt úgyhogy élvezd ki a maradék hármat. -pillantok az órára, majd be sietek a fürdőbe. Megmosom az arcomat és a tükörbe nézve meglátom a szemem alatt éktelenkedő karikákat, amiket egy kis smink segítségével el tudok tűntetni.

Lassan egy éve, hogy Jiho megtanította nekem, hogy a smink nem csak a lányoknak való, és számomra is hasznos lehet, ha a kiszívott foltot akarom eltűntetni a nyakamról, vagy éppen a szemem alól a karikákat. 

Amikor árvaházba kerültem, egy ideig nehezen aludtam, aztán a szerelembe menekültem, és elég sok kiszívott sebem lett, amiket a ruha nem mindig tudott eltakarni. Ezen két okból kaptam Jihotól sminkelős továbbképzést, aminek most is hasznát vehetem.

-Tae, ébredj. -puszilok arcára, de csak egy álmos morgást tudok kicsalni belőle. Olyan fél egy és kettő közt alhatott el, és most öt óra van. Ez azt jelenti, hogy legjobb esetben is három és fél órát aludt. Nem tudom hogy fogja bírni a mai napot. -Édes Eperkém. -búgom fülébe, mire elmosolyodik. -Drága Eperkém. -folytatom a szólongatását. -Szerelmem egyetlen gyümölcse. -kuncogok, mire kicsapódnak a szemei és olyan lendülettel pattan fel az ágyban, hogy telibe lefejel, és az orromból csöpögni kezd a vér.

-Au. -fogok orromra. -Azt akarod hogy Voldemort legyek?

-MEGŐRÜLTÉL!!?? -kérdi még mindig kikerekedett szemekkel. -Tudod ez mit jelent egyáltalán?

-Az, hogy megőrültem vagy az hogy voldemort leszek? -kérdem orrhangon.

-Az hogy "szerelmünk gyümölcse"! -emeli meg hangját, de azért látom a szemében az aggódást és orromat kémleli.

-Persze hogy tudom. -vigyorgok.

-Akkor miért neveztél így? -pirul el. Egyre jobban zavarban van. -Nem vagyok a gyereked és nekünk se lesz...mármint nem vagyok terhes mert fiú vagyok, szóval, ez a "szerelmem gyümölcse" teljesen értelmetlen. -magyarázza és szerintem ő maga is összezavarodott.

-Tudom. -bólintok, és hála a gyors gyógyulásomnak, már nem folyik a vérem.

-Akkor miért mondtad? -méreget szemével.

-Mert tudni akartam a reakciód és valahogy fel akartalak ébreszteni. -felelem őszintén.

-Őrült. -dörmögi, mire elnevetem magamat.