𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫3.🍓

"-A kamera! Ott van a vendég szobában! Nem vitték el onnan, szólj nekik! -bosszúsan lahajtom a fejemet és elátkozom magamban a makacs Yoongs képzelődésem.
-Nálunk van a vendég szobában. Nem nyúltunk hozzá azóta se. El is feledkeztem róla, nem nagyon járkálunk abba a szobába. -kap a fejéhez Namjoon."

-Yoo utálta ezt a kamerát. -nevet fel Jimin sírva a felvételeket nézve. Nagy szenvedések árán, de sikerül csatlakoztatnunk a tv-hez, így nagyban nézhetjük végig a kamerával készített felvételeket.

-Utálta? Egyenesen gyűlölte. -kontráz Taehyung.

-Olyan réginek tűnnek ezek az események. -gondolkodik hangosan Jin.

-Mintha ezer éve lett volna. Olyan felelőtlen voltam... -hajtja le a fejét Namjoon, én viszont csak a Jimin körül legyeskedő Yoongsot nézem, és a gondolataimba merültök. Próbálom győzködni magamat hogy csak egy véletlen egybeesés az egész. 

Sírás és nevetés tölti be a helyiséget, én viszont nem tudok figyelni a videókra, pedig nem voltam itt amikor ezek történtek és nyomasztó érzés fog el. Miközben én a Ranokkal voltam, ők mi mindenen mentek keresztül és mennyi mindent tettek értem...

-Minie, tedd el a kamerát, most nagyon nem kell ez ide! -emeli meg hangját Yoongs a videóban és kezét lendíti a kamera felé, ami így a földre érkezik, és a kép elmegy, Namjoon pedig megállítja a videót.

-Kiütötte a kezedből? -csodálkozik Nam.

-M-m. -rázza a fejét Jimin könnyezve. -Csak el akarta tőlem venni, én viszont nem engedtem és leesett... Azt hittem elromlott. Ezután nem láttam ezt a kamerát. -magyarázza szipogva.

-Ezek szerint ez az utolsó videó volt? -húzza el szomorúan a száját SeokJin.

-Hyung, kérlek nyomd be a folytatást. -dőlök előrébb a fotelben. Ha Yoongs tényleg egy...tényleg ő az, akkor még kell lennie valaminek. Vagy ezekre a felvételekre értette hogy látnia kell? Minden esetre meg kell győzödnöm róla, hogy csak képzelődöm és Ő nem valóságos.

Namjoon kicsit furcsálja a kérésem, de rányom a távirányító gombjára és a felvétel tovább megy. Egy ideig hangyák kergetőznek a képernyőn, majd hirtelen kitisztul a kép, és Namjoonék vendég szobája látszik a felvételen. 

Nem kell sokat várnunk, hogy meglássuk a képbe mászó Yoongs testét, majd egy kicsit ügyetlen mozdulattal áthelyezi a kamerát, kitámasztja és leül az ágyra. 

Komoly arckifejezését látva, mindd csendben nézzük hogy mit csinál. 
Yoongs mély levegőt vesz és a kamerába nézve belekezd. 

-Mi a fenéért vagy oda ezért a hülye kameráért? -kérdi Yoongs, mire többen felkuncogunk. -Számomra ez érthetetlen. Ha mindig azzal vagy elfoglalva hogy felvedd a jelent, nem éled át igazán. -magyaráza saját gondolatmenetét. -Nem vagyok a szavak embere. Ezért is gondoltam hogy megleplek ezzel a felvétellel, mert személyesen biztosan nem menne. 

Jimin elsírja magát és egy újabb zsepit kezd kinyitni, hogy könnyeit és egyre nedvesebb orrát abba törölje.

Yoongi a fejéhez dörzsöli a kezét és látszik rajta, hogy keresi a szavakat.

-Nemsokára elindulunk megtámadni Yonshint. Nam hiába agyal rajta, nem tudjuk meg a gyenge pontját. Az egész egy öngyilkos küldetés és... tiszta ideg vagyok. -nevet fel feszülten. -Sajnálom hogy megemeltem rád a hangom, csak azt akarom hogy rám figyelj és ne arra hogy megörökítsd a pillanatot. Ha emlékezetessé tesszük, nem kell kamera ahhoz hogy felidézzük majd később... -ezt követően egy ideig csak ül és bámul maga elé. -Rossz előérzetem van ezzel a "mentő akcióval" kapcsolatban. Tudom hogy hülyeség ilyenen agyalni, de ha nem élném túl...azt akarom hogy tudd: Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban, én pici Csibém. -amint ezt kimondja, könnyek szöknek a szemébe, és úgy néz a kamerába. -A kamerát megjavítottam, és...remélem én magam adhatom át neked miután Jungkook magához tért és mindd épségben ünnepelünk valami iszonyatosan egészségtelen gyorskajával. -mosolyodik el halványan, majd feláll, a kamerához lép, a kezébe veszi, még utoljára bele mosolyog és leállítja a felvételt.