𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫9.🍓

"Itt van. Eljött hozzám. De...miért és hogyan?"

Körbenézek a szobámban és amit kínosnak találok, például a szoba sarkába dobált szennyes, vagy az ágy karfáján lógó alsónadrágot gyorsan elpakolom, majd ismét a telefonhoz lépek.

-Vezessd a szobámhoz kérlek. -szólok a vonalba, hogy aztán ismét vissza helyezzem a készüléket a helyére és idegesen ismételten végigpásztázzam a helyiséget. 

Izzadt kezemet a nadrágomba törlöm és gyorsan kinyitom az ablakot teljesen hogy a szobában felgyülemlett erős csokoládé szag kiszellőzzön. Amint ezzel végzek, már kopognak is az ajtómon.

Hevesen kalapáló szívvel nyitok ajtót és attól félek hogy majd kiugró szervem által produkált dübörgést nem csak én hallom, hanem ő is és ezzel elárulom magamat. Ha már a durván izzadó kezem és az erős csokoládé szagom nem lenne elég nyílvánvaló. Dehát miért is ne izgulnék? tt van Ő. Ő ITT VAN! A házamban! A szobám ajtajában! Eljött hozzám! ... Bár azt még nem tudom hogy miért, ugyanis elméletileg a csoport beszélgetést nem látta. Vajon mit akar?

-Szia. -köszön egyből, ezzel megelőzve engem, és indítványozása nem kicsit lep meg. -Bemehetek? -néz el mellettem hogy belátást nyerjen a helyiségbe. 

-Persze, gyere. -nyögöm ki végül és nagyobbra tárom az ajtót, és természetesen arrébb is lépek, hogy utat engedjek neki.

-Hú de hideg van. -mondja és szavai közben, látszik a lehelete a levegőben, úgyhogy gyorsan felkapom a székemről a pulcsimat, Eperkére vállaira terítem és az ablakhoz lépek hogy bezárjam.

-Minek...köszönhetem a látogatásodat? -kérdem és közben az ágyamra mutatok, jelezve hogy nyugodtan helyet foglalhat.

Eperke elfogadja a dolgot és leül az ágyam szélére, de csak miután alaposan körül nézett a szobámban.

-A csoportba azt írtad, hogy életveszélyben vagy. -mutatja felém a beszélgetést mire nagyot dobban a szívem. Eljött hozzám hajnalok hajnalán, mert..aggódott? -Vagy csak egy rossz tréfa volt? -vonja össze a szemöldökét és már fel is áll, hogy elmenjen, mert nem kap egyből választ, de én sietősen megragadom a csuklóját és megállásra késztetem. 

-Várj! -szólok, mire vissza fordul felém és várja a folytatást. -Tényleg komoly amit írtam, nem vicc. Az van, hogy...-nagy levegőt veszek és Eperke szemébe nézek, hogy lássa komoly amit mondok. -Látom a szellemeket.

Kijelentésemre zavarodottság ül ki az arcán.

-Tudom hogy őrültségnek hangzik. -fogok bele a magyarázkodásba. -Én se hittem el, pedig a saját szememmel láttam Yoongsot. Jiminnel érkezett Namjoonékhoz. -mesélem.

-Akkor rohantál ki a mosdóba. -emlékszik vissza Eperke.

-Igen! -vágom rá lelkesen. -Azért tettem mert azt hittem hogy a gyógyszerek miatt halucinálok és...

-Milyen gyógyszerek? -vág szavamban és próbál valamit kiolvasni a tekintetemből. 

-Az..csak...-pillanatok az asztalom felé kihelyezett naptárra, amin nagy betűkkel ott szerepel a pszichológus felirat. -Nehezen viseltem Yoongs halálát és...

-Ahogyan mindannyian. -veti közben Tae. 

-Igen. -helyeslek. -A lényeg hogy alvászavarom volt meg néha mintha láttam volna Yonshint. Amit persze a pszichológus szépen meg is magyarázott de most már tudom a rendes okát. A lényeg hogy kirohantam a mosdóba, és kihánytam a kaját, a gyógyszerekkel együtt. De Yoongs nem tűnt el. Beszélt hozzám. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de aztán mondta a kamerát. 

-Tényleg...te egyik felvételen se vagy rajta. -gondolkodik hangosan a szerelmem. Imádom hogy be se kell fejeznem a mondandómat, ő már folytatja a gondolatmenetemet.

-Nem tudtam a kameráról. Yoongs mondta hogy van, és azt is hogy hol hagyta. Ő kért hogy hozzam fel a dolgot, aztán velem jött haza és...-el akarom mondani hogy hozzá tudtam érni, ráadásul megöleltem, de rájövök hogy talán ez rosszul esne neki. Nem mintha az nem lenne eleve nagy szerencsém hogy én látom őt, viszont a többiek nem. De ennek van hátul ütője is.

-És? -várja a folytatást.

-És rájöttünk hogy valószínűleg Yonshinból bosszúálló szellem lett, és...ha rájön hogy látom őket, és kapcsolatba tud velem lépni...akár meg is ölhet.