𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫1.🍓

Az előző történet tartalmából:

"Lenézek a két testre. Jimin lefordította Yoongit Taehyungról, és a párját átölelve sír. Keservesen sír. Sőt, már szó szerint ordít a fájdalomtól."

"Azt hiszem négy bordája tört el, emellett a csuklója és természetesen a lába, amin konkrétan keresztül ment egy fa darab, de életben van... Yoongi és Jackson nem voltak ilyen szerencsések..."

"-Yonshin, George lánya! George nem egy nővel, és nem is kettővel feküdt le, szó szerint kurvákat tart, és nem egy nő kereste már fel mivel pénzre volt szükségük. Yonshin anyja meghalt, és George leszarta hogy született egy lánya, így került Yonshin a Ranokhoz."

Vissza a jelenbe:

Jungkook szemszögéből:

"-Megyek, kinyitom. -indul meg egyből Namjoon és már majdnem visszatérünk a témához, mikor a konyhába beérkezik Jimin, mellette pedig ott áll teljes pompájában, karcolás mentesen, a hús-vér, utánozhatatlan és pótolhatatlan Min Yoongi."

A számban lévő falat megakad a torkomon. Elkerekedik a tekintetem és csak a halottnak hitt barátomat tudom bámulni egy szó nélkül. 

Az egész egy átverés volt? Egy rossz vicc? Hogy lehet itt? Miért nem szólt Jimin? Miért nem lepődnek meg a többiek? Ők tudtak erről? Mi ez az egész?

-Jimin, hát eljöttél? -hallom meg magam mellől Jin vidám, meglepődött kérdését. 

Mi a fene ez az egész? Megint csak képzelődöm? Ez egy rémkép? Nem lehet életben! Meghlat! A temetésén is ott voltam, ott feküdt a koporsóban, láttam! A saját szememmel láttam! Min Yoongi halott! De...akkor ez ki itt Jimin mellett?

Ahogy Jimint üdvözlik a többiek, én csak Yoongit figyelem és hiába mennek felé a többiek, nem zavartatja magát. Nem áll félre az útból, Hobi pedig ... Hobi pedig...Átsétált rajta!

A gyomrom felfordul és mikor már fordulnak felém a többiek hogy megkérdezzék jól vagyok e, felpattanok a helyemről és a számat befogva, a földet nézve rohanok ki a fürdőbe. 

Az ajtót csak úgy felrántom, nem is néztem fel az ide vezető úton, mert nem voltam hajlandó Rá nézni! Nem lehet valós! Csak az elmém játszadozik velem! Nem őrülhettem meg! A pszichológusom azt mondta Yonshint láthatom rémképekben mert kísért az amit tett velem, de ez Yoongi! Yoongi és láttam hogy itt van! Nem csak egy pillanatig volt olyan! Teljes egészében láttam! A képzeletem nem tud ilyen képen alkotni! De mégiscsak annak kellett lennie! Biztos a gyógyszerek hatása... igen, annak kell lennie. Csak a gyógyszerek, az a sok szar amit napi szinten beveszek. Az antidepresszáns bogyók, a nyugtatók és altatók. Valamelyiknek biztos ez a mellékhatása. Vagy talán a stressz. Igen....igen, az lesz az. A stressz és a kialvatlanság az oka.

A gyomrom egyet kordul, jelezve hogy nem bírja tovább tárolni a benne lévő ételt és azonnal kidobja a szervezetem.
A kagyló felé hajolok és kihányom a mai napon beiktatott étkezéseim felét. Mikor már minden kijött, átkúszom a csaphoz és a kagylóba kapaszkodva felhúzom magam addig, hogy vizet tudjak engedni magamnak, az arcom megmosásának céljából. Meg a számat se ártana kiöblíteni ha már itt tartunk.

Azonban semmeddig nem jutok, ugyanis megérzem valaki tekintetét a hátamon. Hátra nézek és meglátom.

Ijedtemben elengedem a csapnak a szélét, a földre esem és a földön csúszva hátrálok el a hideg, kicsempészett falig. Kitágult szemekkel nézek farkasszemet elhunyt barátommal. 

-Nem. A-a. Ez nem a valóság. -tápászkodom fel nagy nehezen, becsukom a szemeim, jól összeszorítom, és megpofozom magamat hogy felébredjek ebből a rossz álomból.

-Te látsz engem? -érkezik a kérdés, és megesküdnék rá hogy Yoongi hangját hallom, sőt, idegesen beszámolnék neki mindenről, mint egy régi barátnak, mintha az egész elmúlt hónap csak egy rossz álom lett volna... 

Mindezt persze csak akkor ... ha ő már nem lenne régen halott.

-----------

Nǐ hǎo mindenki! Ez lenne az első része az Ecs3-nak, remélem tetszett és igyekszem izgalmasra megírni az utolsó Epres Csokoládé könyvemet, mert a végtelenségig mégsem húzhatom a farkas barátaink történetét, a következő részt pedig hozom szombaton!
Köszönöm, hogy olvastátok ezt a részt! Találkozzunk 2 nap múlva ugyan itt!