𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫32.🍓

"- Ezek szerint Kook jól van? ... Mármint nem a kristálytól van és rendben lesz? - könnyebbülök meg egy csöppet."

Jungkook szemszögéből:

- Látod még a szellemeket? - érdeklődik Jin.

- Nem tudom - nézek körül a szobában, de a keresett személyeket nem találom. - Most nem látom itt bent se Yoongst, se Jacksont. De ez még nem bizonyít semmit. Lehet csak elmentek valahova vagy a ház egy másik részében vannak.

Baszki!

Beugrik hogy milyen csúnyán elküldtem Yoongsot a mosdóban és egyből felpattanok az ágyból.

-Kook hova mész? Még pihenned kéne - kap utánam Tae.

- Bocsánatot kell kérnem tőle - magyarázom, mire mindenki értetlenül néz rám. - Yoongs... Hülyeséget mondtam neki - teszem hozzá.

- Majd megbeszélitek, most feküdj vissza - kérlel Tae.

- Nem. Most kell - ellenkezem és kisietek a helyiségből. Halványan érzem az eper illatát, de nem állít meg. Céltudatosan haladok és jobbra-balra nézek, hátha meglátom a keresett illetőt.

- Jackson! - könnyebbülök meg mikor legalább őt meglátom a nappaliba érve. De...most valahogy más mint eddig.

- Hogy vagy? Jobban? Nagyon megijesztettél mikor összeestél. Yoongsal minden "haragos energiánk" be kellett vetnünk hogy ki tudjuk nyitni a zárat és a többiek bejussanak.

Hát ezért nincs darabokban az ajtóm... - idézem fel a szinte sértetlen falapot ami mellett idefelé jövet eljöttem.

- Ti voltatok? Sikerült hozzá érnetek és elmozdítanotok egy tárgyat? - csodálkozom rá.

- A haragos energia sokmindenre képes, amire nem gondolnánk - bólint büszkén Jackson, azonban most már suttogva beszél.

- De miért voltatok haragosak? - értetlenkedem.

- Természetesen Yonshinre haragudtunk elsősorban. Aztán mindenre is. Kétségeesettek voltuk hogy bajod esett és egy zárat mégiscsak egyszerűbb elfordítani mint egy embert megemelni, vagy megrázni vagy bármit tenni.

- Igaz. De várj, ti hozzám tudtok érni 

- Valószínűleg a kristály miatt, de nem tudtunk. Akkor egy kis időre megváltozott valami.

- Érdekes - morfandírozom. - Minden esetre, köszönöm.... Ap... Neem, ez nem megy, sajnálom. Khm...Kösz Jackson.

- Nem is kell mennie - nevet fel - Elég ha Jack-nek hívsz.

- Yoongsot láttad? - térek a lényegre.

Jackson mintha szóra nyitná a száját, de hiába tátog, egy hang se jön ki azon.

- Mi? - ráncolom össze szemöldököm. Csak szórakozik velem?

Hiába kérdezek vissza, hangját még mindig nem hallom. Mintha lenémították volna.
Lélegzetem kezd ismét felgyorsulni és elkap a pánik érzése.

- Kook? - hallom meg magam mögül, mire azonnal megperdülök az ismerős hangra. Eperke néz rám aggódó szemeivel, mire egyből megkönnyebbülök és elé sietve, szorosan átölelem. - Mi a baj? - simogatja a hátam. Fejem a nyakába fúrom, de így is csak alig érzem eper illatát. Máskor ilyenkor már az epres csokoládé terjeng a levegőben.

- Valami nincs rendben Tae. Nem akarom ezt - szorítom mégjobban magamhoz. - Itt van Jack és ... nem hallom amit mondd, és valahogy más... máshogy néz ki. Eddig olyan volt mint egy hús-vér ember, most viszont valahogy más - magyarázom.

- Lehet hat a kristály - tol el magától hogy szemeimbe tudjon nézni. - Ne aggódj, itt vagyok melletted, jó? - erőltet arcára egy lágy mosolyt. Ő is fél, érzem rajta, de...most hogy távolabb vagyok, nem érzem az illatát.

- Mi van ha már nem leszek olyan mint régen? - kérdem aggódva, és a kezem ismét elkezd remegni, ahogyan végig fut rajtam a már ismerős félelem érzése.

- Én akkor is szeretni foglak.