𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫12.🍓

Napok teltek el és a helyzet csak rosszabbra fordult. Tae minden este átszökött hozzám és nálam aludt, így ő is egyre kialvatlanabb lett, rólam nem is beszélve. 

Lassan öt napja szinte semmit sem alszom és olyan fáradt vagyok, hogy kezd a valóság és az álom összemosódni. Nem tudom mikor álmodom és mikor vagyok ébren, mert minden olyan...mintha nem is élném át valójában. 

Napközben Yoongs szinte végig velem van, viszont esténként mindig elmegy Jiminhez. Yonshin eddig nem bukkant fel sehol, de ez valahogy nem nyugtat meg, ugyanis mikor Yoongsot kérdeztem róla, hogy ő látta e, az volt a válasza, hogy: Tesóóó, ne viccelj mááár, szerinted nem szólnék? -ez pedig eléggé hazugságnak hangzik. Legalábbis Yoongs szájából biztosan.

-Kook, ideje indulni. -veregeti meg a vállamat hyungom. Áh, tényleg. Ma szombat van ezek szerint.

Yoongs és Tae nyaggatására beírtam a csoportunkba, és lebeszéltem velük egy találkát szombat délre, hogy Jiho is ide érhessen. Muszáj beszélnem velük...Mert ez így nem állapot.

Tae szabadidejében már megpróbált megoldást találni és én is igyekeztem valami használhatóra bukkanni, de nem jártam nagy sikerrel azon kívül hogy lebeszéltem a szellemírtókkal egy közeli időpontot. Sosem hittem az ilyenekben, de...most hogy tényleg látom a szellemeket, elhiszem és hiába tűnik úgy hogy csak a pénzt csalják ki az emberekből, reménykedek a legjobbakban. A Ranok hagyatékának hála van bőven pénzem, úgyhogy egy ilyen pénz csalás nem fog meghatni. Ha viszont hatásos, meg tudom végeni magamat Yonshintól és a többi bosszúálló szellemtől akik még rám támadhatnak, hála a Ranok hülye üzletének, aminek most már én vagyok a vezetője. Annyi halott, -valószínűleg bosszúálló- szellem lehet akik az ellenségeik voltak, hogy belegondolni se akarok. A Ranok ugyan halottak, de én vagyok az utódjuk, ezért könnyen lehet hogy rajtam állnak busszút, hogy a cég tönkremenjen.

Észre se vettem, hogy már Namjoonék háza előtt állunk. Hirtelen elgondolkodom hogy mikor ültünk egyáltalán kocsiba, vagy hogyan kerültünk ide, de végül hagyom a francba. Tudom, hogy úgyse tudnám felidézni. Egyáltalán ez a valóság? Lepillantok, és megszámolom az ujjaim. 10. Ezek szerint nem álmodom.

Csak kettőt pislogok és már a nappaliban vagyunk. Én valószínűleg bamubultam eddig a semmibe, de mikor vissza térek a valóságba, látom, hogy mindenki engem néz. Itt van Tae, Namjoon, Seokjin, Jimin, Hobi és Jiho is. Sőt, Yoongs is itt van. Vele jöttem. Jiho miért is van itt? Talán azt írta hogy felutazik a városba a hétvégére. Vagy azt csak álmodtam?

-Borzalmasan nézel ki. -jegyzi meg Yoongs, bár ezt már eddig is tudtam. -A többiek is így gondolják. -néz végig a barátainkon.

-Tudom. -helyeslek.

-Mi? Mit tudsz? -vonja össze a szemöldökét Namjoon és Tae egy szempillantás alatt mellettem terem. A kanapén ülök, és most már ő is. Lenézek. Fogja a kezem.

-Hát hogy borzalmasan festek. -magyarázom. -De...nem véletlen. -próbálok mentegetőzni. -Nem tudom miért van ez,Yoongsal beszéltünk és nem igaz alfa dolog, de arra se jöttünk rá hogy mi lenne a megoldás, éppen ezért akartam találkozni veletek, mert a videón láttam hogy nem olyan rossz a nyomozásotok. Eddig azért nem mondtam mert úgy gondoltam hogy nem hisztek majd nekem, de Eperke elhitte és én sem hittem magamnak először, gondoltam hogy több ész többre megy, úgyhogy tudnátok segíteni, mert már alig alszom és...Yonshin ő bármikor...sőt, mindenki, bármikor jöhet. Ha megtudják hogy ez van, el fognak jönni. -próbálom megértetni magamat velük de belezavarodom a mondandómba.

-Jungkook, ennek semmi értelme. Egyetlen egy értelmes mondatot mondj már, amit mi is megértünk. Mi a fenézől beszélsz? -értetlenkedik Hobi, közben pedig ahogyan oldalra nézek, meglátom Tae aggódó, egyben fürkésző tekintetét.

-Hát a szellemekről, akik meg akarnak ölni. -felelem nemes egyszerűséggel. Mit nem lehet ezen érteni?