𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫50.🍓

Jungkook szemszögéből:

- Kook! Kook ébredj! Kelj fel, hallod!?

Olyan távolról jön a hang...mégis hallom rajta hogy kétségbeesett. Meg akarom nézni hogy az a személy e az akire gondolok és lelki szemeim előtt látom is, de nincs erőm ahhoz hogy kinyissam a szemem. Az oldalamat melegség önti el, mégis iszonyatosan fáj és fázom. A ruhám nedves és hozzám tapad, a hideg, süvítő szellő pedig csak ront a helyzeten.

- Nyisd már ki a szemed, könyörgöm!

A fájdalom hirtelen kezd elillanni és valami nehéz dolog is rám lett terítve ami valamennyire felfogja a szelet, így erőt tudok gyűjteni ahhoz hogy lassan felnyissam a pilláim. Elmosolyodom az arc láttán. Ő az. Eperke...

- Ep... - nem tudom végig mondani, köhögés támad rám. Kifordulok az öléből, így a felköhögött vér mind a földön végzi. Ezt követően fáradtan dőlök vissza az erősen tartó kezek közé.

- Itt vagyok. Minden rendben lesz. A mentősök már úton vannak. Csak maradj ébren, rendben? - simít arcomra. Könnyű ezt mondani. Maradjak ébren? Próbálja meg ő. Fáradt vagyok. Nem bírom tartani a szemhéjam. Csak egy kicsit...csak egy kicsit akarom csukva tartani... utána kinyitom, esküszöm. De most fáradt vagyok.

- Ne, ne, ne! Ne csukd be a szemed! Kook! Édesem, nyisd ki a szemed, hallod? - fogja meg Tae az arcom és jobbra-balra kezdi tologatni, hogy felrázzon. Miért nem hagy pihenni? Csak egy kicsit...? Egyáltalán hogy került ide? Otthon kellene lennie.

- Kook! Hallasz engem? - térdel mellém egy újabb személy. Nem kell ránéznem, hogy tudjam Namjoon az.

- Mmm - nyöszögöm halkan. Namjoon az oldalamba nyomja a kezét, ami nagyon nehéz. Miért nyomja ilyen erősen? Ez fáj...

- Figyelj rám egy kicsit, jó? A mentőautó mindjárt ideér. Csak addig kell kitartanod. Az az öt alak rendesen helyben hagyott titeket. Nem aludhatsz el és nem veszítheted el az eszméletedet mert akkor kihűlsz és elgyengül a szervezeted. Sok vért vesztettél. Félő hogy annyira lelassulna a pulzusod hogy leállna a szíved. Úgyhogy most ébren kell maradnod. Rendben? - nem válaszolok - Kook, rendben?

- Hmm - szuszogom.

- Már hallom a szirénát, nem kell sokáig kitartanod. Mindjárt jobb lesz - próbál Namjoon ébren tartani a beszédével, de nem nagyon hatásos. Mintha egyre halkabban vagy távolabbról beszélne.

- Nem hallottad Namot? Le ne csukd a szemedet te lüke! - sírja Tae a kezemet szorongatva. - Már megint olyat ígértél amit nem tartottál be! Azt ígérted épségben hazaérsz! Azt mondtad hogy majd felhívsz és minden rendben lesz!

- Sajnálom - felelem szinte suttogva. Nem akartam megsiratni.

Nehezemre esik, de lassan sikerül megemelni az egyik kezemet és egészen Tae arcáig meg sem áll. Csak ahogyan bőréhez érek veszem észre hogy véres a kezem és ő is az lesz, úgyhogy el akarom húzni ujjaim, Tae viszont csuklómra fog és kezemet a könnyektől nedves arcához szorítja.

- Nem halhatsz meg, hallod!? Azt ígérted hogy nem fogsz, úgyhogy nem szeghetsz meg még egy ígéretet! Még a bulit se tartottuk meg amiről két hónapja beszéltél! Mi lesz azzal hogy én vagyok a leendő Mrs Jeon? Ha meghalsz, kinyírlak! - heveskedik Tae, mire elmosolyodom és újból köhögésben török ki. Már én is hallom a mentő rikácsoló hangját és hamarosan a villódzó fényeket is meglátom a főút felől.  

Csak egyet pislogtam, de Tae már eltűnt mellőlem és fehér fény világít a szemembe. Mindkét oldalamon orvosok, futva igyekeznek velem valahova. Ezt követően újabb képszakadás. 

Mi történt?