𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫13.🍓

"-Hát a szellemekről, akik meg akarnak ölni. -felelem nemes egyszerűséggel. Mit nem lehet ezen érteni?"

Taehyung szemszögéből:

Könnyek szöknek a szemembe. Napról napra egyre rosszabb. Tegnap este arra ébredtem hogy elindult a házban hajnali kettőkor, mert neki mindenképpen oda kellett érnie az értekezletére. Az alsónadrágját a farmerére vette rá, kifordítva, és az én felsőmet vette magára, mivel "eper illata van, ami tetszik neki". Legalábbis ezt válaszolta nekem miután rákérdeztem.

Borzalmas végignézni ahogyan egyre rosszabb állapotba kerül a kialvatlanság miatt, pedig már mindennel próbálkoztam. Próbáltam rávenni az alvásra, de mikor végre elaludt, vagy rémálma volt, vagy félálomban mászkálni kezdett és egy óráig se tartott. 

-Jungkook, gyere egy picit. -karolja át Namjoon az igaz alfát és felsegíti a kanapéról. Kook megint csak bambul, úgyhogy válasz nélkül követi Namjoont, mi pedig őket.

Joon a vendég szobába vezeti Jungkookot és elővesz valamit a zsebéből.

-Az meg mi. -állítom meg, mikor meglátom hogy a folyadékot kiméri és éppen Jungkookba akarja fecskendezni. 

-Dinitrogén-oxid SIAD cseppfolyósítva, extra dózisban farkasfűvel keverve. -mutatja fel a fecskednő tűt halál nyugodtan mintha ez olyan természetes lenne.

-Mi? Te farkasfüvet akarsz neki adni? -emelem meg a hangomat és erősen rámarkolok a csuklójára.

-Igen. -bólint halál komolyan.

-Miért jöttünk ide? -néz körül Jungkook értetlenül. -Miért néztek így rám? -dönti aprót oldalra a fejét.

-Azt akarod hogy tudjon többet aludni és jobban legyen? -fordul felém Namjoon. Bólintok. -Akkor ez kell neki. A farkasfű kis mennyiségben van benne, nem fogja megmérgezni, sem megölni. Mivel igaz alfa, lehet ez a dózis még kevés is neki. Ettől majd nyugodtan fog pihenni egy kicsit, amire a szervezetének már nagy szüksége van.

-Honnan szereztél Dinitrobigyó oxidot vagy mit? És farkasfüvet?

-A farkasfüvet tőlem. -jelentkezik Jiho, aprót előrébb jőve. -Apa raktárából van.

-A Dinitrogén-oxid SIAD pedig az egyetemről van. Az egyik egyetemi társam szerezte nekem. Azt mondtam, hogy alvási nehézségeim vannak és nem e szerezne nekem, miután írtad hogy miért akar Jungkook találkozót olyan sürgősen. De igazából rendelni is lehetett volna, csak sok idő mire megjön. -rántja meg a vállát.

Nem tiltakozom tovább, csak bólintok és hátrébb lépek.

-Mit csinálsz azzal a tűvel? -húzódik hátrébb Jungkook az ágyon. -Még nem mondtam el mindent.

-Majd elmondod miután aludtál egy kicsit. -mosolyodik el Namjoon halványan.

-Nem. Nem alhatok. Nem lehet. -húzódik riadtan az ágy másik sarkába. -Ti nem értitek. El fognak jönni és megölnek. Ha alszom, elmenekülni se tudok. -rázza a fejét és így összekuporodva olyan mint egy rémült kisgyerek.

-Majd vigyázunk rád. Senkit nem engedünk be. -ígéri meg Hobi.

-De ők be tudnak jönni. Én se tudom megállítani őket, pedig én látom mindet. Ti viszont nem is látjátok. Sőt, nem is érzékelitek őket! -vitatkozik Jungkook. -Yoongsot nem tudtam megfogni, mikor akartam, mert ő nem akarta. Yonshinnal nem tudok majd elbánni. 

Jimin ezt hallva, bekönnyezik és kiviharzik a helyiségből, nekem pedig újabb sós csepp gördül le az arcomon.

Hobi és én két irányból lassan megközelítjük Jungkookot és lefogjuk, hogy Namjoon be tudja neki adni az altató lötyit.

Ahogy a tű bőrébe fúródik, Jungkook felkiált és mégjobban ellenkezik. 

-Nem lehet! Nem alhatok! Nem! Nem! Engedjetek! El fognak jönni...-egy idő után viszont szavai elhalkultak és teste elernyedt. -Nem...nem al...alhatok. -hunyorog ránk, de nem bírja tovább és lehunyja pilláit. 

A szobára, sőt az egész házra csend telepszik. Elaludt.