𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫35.🍓

Jiho szemszögéből:

Kábultnak érzem magamat ahogyan sétálunk a kihalt utcákon. Olyan mintha beteg lennék, a bőröm bizsereg és egyre melegebb.

Hobi egyszer csak megáll és felém néz. Alaposan végigmér mielőtt kezét a homlokomra tapasztaná.

- Megfáztál? - ráncolja össze a szemöldökét és aggódva fürkészi a tekintetemet.

- Mi? - nézek fel rá bágyadtan. Érzem ahogyan felforr a vérem és az arcomat elönti a pír.

- Forró az arcod - magyarázza és mielőtt összecsuklanék, derekamat átölelve megtart.

Egymás szemébe nézünk, majd tekintetem letéved a szájára. Olyan csábító. Akarom. Most.

Közelebb hajolok hozzá és mohón ajkaira tapadok.

Miért csinálom ezt? Annyira kívánom, de miért? Még haragszom rá, nem kaphat meg ilyen könnyen. Nem engedhetem.

- Héj, héj, héj! - távolodik el tőlem, így megszakítva csókunkat, mire egyből vissza akarok rá hajolni, de ő ezt nem engedi. - Mit művelsz? - keres válaszokat szemeimbe nézve.

- Én... - légzésem pihegővé válik miközben választ keresek. - Akarlak...most azonnal.

- Lázad van - érti meg a helyzetet, mire rázni kezdem a fejem.

- Nem, nem lehet... még nem akarom... miért pont most... - lihegem értetlenkedve, de nemsokára minden tiszta gondolatom elillan.

A lábaim el vannak gyengülve, nem tudom magamat megtartani, a nedvesség pedig a lábaim közt olyan mértékű, hogy félek a nadrágom is átázik.
Forró a levegő, ami miatt azonnal le akarom kapni a pólómat és az agyamban olyan képsorozatok cikáznak, amikben Hobit a földre terítem és meglovagolom. Azonnal magamban akarom őt érezni, de a legrosszabb az egészben hogy ha ő nem tenné meg, én...nekem bárki megfelelne, a lényeg csak az hogy valakinek a férfiassága belém vágódjon.

Fel se fogom mi történik, hiszen egyik pillanatban még a két lábamon állok és Hobi szemeibe nézek, a másikban pedig már vízszintben vagyok Hobi ágyában. Hiába nem emlékszem a hazaútra, most nem is az érdekel. Engem az se zavart volna ha az utcán csináljuk.

Gondolkodás nélkül kezdem levergődni magamról a ruhámat, és mikor már azt hiszem hogy ennél jobban nem pezsdülhet fel a vérem, megérzem Hobi hideg kezének tapintását a karomon, majd az oldalamon.

Nyögdécselve feszül ívbe a hátam és résnyire nyitott szemmel nézek a felém térdeplőre.

- Bassz meg....Kérlekkhh - megmarkolom a lepedőt, és azzal egyidőben felemelem lábaim, hogy Hobi csípője köré tekerjem.

- Ssshh, máris Kedvesem, csak még egy kicsit bírd ki - simít végig arcomon, majd levezeti kezét végig a nyakamon, a melleimen és a hasfalamon.

Lehajol hozzám és számra tapad miközben kezét megérzem a csiklómnál. Hozzám képest hűvös az érintése, mire megborzongok, de a csókunkat nem szakítom meg a torkomból feltörő nyögés miatt.

Még belém se hatolt, de én már a világomat se tudva vonaglok alatta azért könyörögve hogy végre magamban érezhessem. Nem bírom tovább, azonnal kell.

- Hobiaahh - nyögöm újfent nevét. A levendula és a napraforgó illata őrjítően keveredik a levegőbe és telíti meg orromat is.

- Ez lesz az első alkalmad, nem akarlak szétszakítani, bírd még egy kicsit - kér ismét türelemre, és bedugja hüvelyembe egyszerre két ujját is. Hangosan nyögök fel, és úgy érzem még azelőtt elmegyek mielőtt farkát érezhetném odalent.

- Nem bírohm! - lököm a magasba csípőmet újra meg újra. - Csináldh, vagy hagyd hogy másh tegye!