𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫37.🍓

"- Yoongs... -fordulok hátra, de hűlt helyét találom... már nem látom.."

Jungkook szemszögéből:

Az asztalomnál ülök és a papírokba merülök. Kiadások és bevételek végtelen útvesztője. A könyvelőim már megcsinálták a lepapírozás részét, nekem viszont át kell néznem azokat, hogy megtudjam hogy állunk, ráadásul az előttem levő laptopomból azt is megtudom, hogy mire van igény, amit el tudnánk adni, a tőkéről nem is beszélve, amibe mégjobban bele kell ásnom magamat hogy jókor vegyünk majd adjunk el ingatlanokat és tárgyakat. Több javaslatot is kaptam alkalmazottaimtól, amiket még nem tekintettem át, pedig ideje lenne.

Így telnek a mindennapjaim. Bezárkózva a szobámba, egyedül, csakis a munkába feledkezve. Tae nem egyszer keresett az utóbbi időben, de mindig azt feleltem hogy nem érek rá, és az őszi-szünete végeztével ismét vissza kell térnie az íróasztala fölé, így ismét eltávolodtunk egymástól.

A baráti chat csoportban is zajlik az élet, csak én nem veszek részt benne, hiába látom hogy mit írogatnak. Többször érdeklődtek felőlem olyan kedves, baráti üzenettel hogy "Jeon, élsz még?" meg, "Nem, szerintem meghalt", vagy "A munka a legfontosabb, ő legalább felelősségteljesen és becsületesen elvégzi, még ha azért elhanyagol is minket". Utóbbit valószínűleg kitaláltátok, hogy Namjoon írta.

Mióta megittam a medálból készült italom, nem látom a szellemeket, de még csak nem is érzem a jelenlétüket, azonban én is megváltoztam. Elment a szaglásom, és a szemem lilára változott. Alfaként természetesen mikor farkas alakban vagyok, maradt a pirosan világító szem. Csak az alap, sötétbarna szemszínem változott meg, ami elég ijesztő.

Kivizsgáltattam magamat egy orvossal, azonban azon kívül hogy elment a szaglásom, ő sem tudott többet mondani. Elméletileg minden más stimmel és egészséges vagyok. Nem is érti, hogy hogyan történhetett a dolog, ahogyan én sem. Mindenesetre elment az önbizalmam és paranoiássá váltam.

Egy farkasnak a szaglása a legfőbb érzékszerve. Ezzel ismerjük meg egymást, érezzük meg a másikat, szagoljuk ki a vért, vagy a félelmet. Nélküle...már a saját szagomat se érzem és nem egyszer rontott már be a testőröm mert túl erős volt az eper illat, amit én nem is éreztem.
Ha jön valaki, nem tudom barát vagy ellenség. Ha farkas alakban látok valakit, nem ismerem fel az illetőt, mert nem szem, hanem szag alapján történt a dolog világ életemben. Persze egy idő után menne a megkülönböztetésük, de nem szokásunk napi szinten farkas alakba rohangálni.

Éppen ezért új vezetőt keresek. Aki a helyemre léphet az "örökölt" cégeim élére. Egy fogyatékos farkas hiába igaz alfa, nem lehet erős vezető. Amint megtudják a riválisaim, kihasználják, és végeznek velem, vagy még rosszabb! Elrabolhatják és bánthatják azokat akiket szeretek! Én pedig ezt nem hagyhatom. Éppen ezért is nem beszélhetek most velük és nem jöhetnek át hozzám.

A laptopom hangos pittyenésére felkapom a fejemet. A telefonomat direkt lenémítottam, hogy ne zavarjon meg a munkában, azonban a gépet elfelejtettem. A jobb lenti sarokban egy kis ablakban Isabella profilképe jelenik meg, mellette a nevével, alatta pedig az üzenetével:

"Szia! Hogy vagy? Igaz, hogy ....." - ezután már nem látszik az üzenet, úgyhogy kíváncsiságból rákattintok, hogy megtudjam mi a fenét akar. A többiekére nem szoktam, mert nem akarom leláttamozni őket, de ezt a ribancot szívesen ignorálom.

Amint megnyílik az alkalmazás azon belül is az Isa-val való chat-em, végre látom egészbe az üzenetet. Gyorsan végigfut rajta a tekintetem, és a szám tátva marad. Honnan a faszból tudja?