𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫23.🍓

"Apával úgy döntöttek hogy jó lenne nekem egy kis környezet változás, és kimentünk Kínába rokonokhoz... - könnyes szemekkel néz rám. - Hazaszöktem"

- Mi? - Nem tudok többet kinyögni, Tae pedig hirtelen elengedi a kezemet, Jiminhez siet és szorosan átöleli. Fejét a vattacukros farkas nyakába fúrja és esze ágában sincs elengedni.

- A szüleid nem tudják hogy itt vagy? - kérdem végül mikor elválnak és Tae a kanapéhoz vezeti Jimint, aki válaszul megrázza a fejét. - És miről akartál velem beszélni?

- Hát...igazából nem veled... vagyis Yoongi...Yoongival. - Szemébe bomló haját a füle mögé tűri és reménykedve pillant fel rám, azonban válaszolni már nincs időm, mert csengetnek. Jimin egyből felkapja a fejét és félelem csillan meg szemeiben. Ha a szülei nem tudnak arról hogy merre lehet, biztosan riasztották a rendőrséget és valószínűleg attól fél, hogy érte jöttek. Tudom hogy Yoongi miatt jött és csodálkoztam hogy eddig nem tette, de most már arra is választ kaptam hogy miért nem.

- Ki az? - fordulok a testőrömhöz aki most érkezett meg a helyiségbe. Elfelejtettem neki szólni Namjoon látogatásáról.

- Kim Namjoon és Kim Seokjin azok, Uram.

Bólintok és intek neki hogy engedje be őket.

- Hi! - lép be a nappaliba Jin.

- Hi? - kérdez vissza Tae és jót szórakozik Jin kiejtésén.

- Igen. Jobb lett volna a good morning? - ránt vállat Jin.

- Nem, mivel nincs reggel - simít Jin hátára Namjoon.

- Reggel? - fordul az alfája felé Jin. - A morning...

- Igen, az reggel.

- Oh... hogy is volt a délután? - gondolkodik el hangosan Jin. - Várj! Ne mondjátok meg! Tudom! Itt van a nyelvem hegyén!

- Ami nem megy azt ne erőltesd - nevetek fel.

- De muszáj! Kell az álmomhoz! - ellenkezik Jin és láthatóan még mindig azon gondolkozik, hogy hogyan kell angolul a délutánt mondani.

- Nyáron még nem úgy volt hogy séf leszel? - kérdi halkan Jimin. Yoongs halála óta mintha nem lenne önmaga... bár ez érthető. Ha én elveszíteném Taet, szerintem fél napig sem bírnám nélküle. Még akkor is nehéz mikor nem vagyok mellette, pedig tudom hogy valahol éli tovább az életét nélkülem.

- De igen, csak aztán jött ez a lehetőség, és most már ez akarok lenni! Olyan király lenne! Vinnének minden fajta országba fotózásokra és híres lennék! - meséli lelkesen.

- Na jó, üljetek le. Nam, mit találtál?

- Hát az egész úgy indult, hogy elkezdtem kutakodni a lapon talált nevek után. Annyira belemerültem hogy véletlen leejtettem a laptopom egy rossz mozdulattal, leesett és betört a sarka... -kezd bele az alfa.

- A lényeget - vágok közbe mielőtt azt is elmesélné, hogy két hónappal ezelőtt mit reggelizett.

- Öhm... a lényeg, hogy mindig zsákutcákba futottam és tegnap teljesen elakadtam. Minden szál amit elkezdtem feltekerni, elveszett útközben, vagy nem vezetett sehová. Viszont támadt egy briliáns ötletem.

- Mégpedig?

- Hát mivel varázslatokról van szó, elmentem a boszorkányokhoz.

- Mekkora zseni - forgatom szemeim.

- Neked se jutott eszedbe! - ellenkezik Namjoon.

- Dehogynem, de azt hittem náluk kezdtél.

- Mindegy. A lényeg hogy elmentem hozzájuk Jinievel és beszéltem velük. Ki nem találnátok kivel találkoztunk!

- Kivel? - kíváncsiskodik Tae.

- WooJinnel