𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́3️⃣ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟|

🍫49.🍓

Isa szemszögéből:

- Ehhez nem volt jogod! Úgy volt már nem tartozol George-nak!- emeli meg Kook a hangját. - - Tudod mit? Felejtsd el! Gyere a főúthoz az éjjel-nappali bolttal szembe! Visszaadom a könyved -  mielőtt válaszolhatnék Jimin hangját hallom meg a távolból ahogyan oppa nevét mondja kétségbeesetten.

Mi történt?

- Kook! - üvölt újra Jimin és furcsa hangok érkeznek a vonal túlsó feléről. Mintha...dulakodnának?

- Mi történt? Halló? Kook! Mi a fene történik? - szólongatom, de hiába. Nem kapok választ.

Bontom a vonalat és kirohanok a házból, miközben Taehyung számát keresem. Még sose hívtam, és csak egyszer chat-eltem vele, mikor Kook-hoz csaltam. Hiába vesztette el a szaglását még mindig vezette a céget, így muszáj volt, hogy tönkretegyem a kapcsolatukat. Ha sikerült volna, Kook magába zuhant volna és elgyengült volna George pedig átvehette volna az irányítást.

- Kim Taehyung - veszi fel a telefont. Ezek szerint én nem vagyok benne a telefonjában. Nem szívesen hívom fel, de félek hogy egyedül nem tudok segíteni nekik. Figyeltem Kookot, tudom hogy már ember, és ha jól hallottam Jimin túlerővel áll szembe. Muszáj erősítés.

- Taehyung! Kookra rátámadtak! Gyere azonnal a főúti éjjel-nappalihoz! - hadarom, miközben én már oda tartok. Még mindig szeretem Kookot. Tudom hogy semmi esélyem nincs nála, de nem akarom hogy meghaljon.

- Ennél jobbat nem sikerült kitalálnod? - érkezik az unott kérdés.

- Nem, ez most nem vicc! Valakik Rá és Jiminre támadta... - mielőtt befejezném, Taehyung bontja a vonalat. - Fenébe! - emelem el a telefont a fülemtől és újabb számot keresek ki. Namjoon! Ő ... ő talán hisz nekem.

- Mit akarsz Isa? - veszi fel a telefont sokadik kicsengésre. Végre már!

- Kookra és Jiminre támadtak valakik a főútnál lévő éjjel-nappalinál! Nem tudom hányan lehettek, éppen telefonáltunk Kookal mikor megtörtént - hadarom a telefonba lihegve. Már majdnem odaértem.

- Te hol vagy most?

- Mindjárt odaérek - veszek be egy kanyart és innentől már csak egyenesen kell mennem hogy ott legyek.

- Ne tedd le a telefont, ha odaérsz, mondd hangosan hogy kik azok, hányan vannak és van e valamilyen fegyverük, ha igen, akkor milyen, hogy fel tudjunk készülni. Azonnal indulunk mi is.

- Rendben! - Kihangosítom a hívást és a farzsebembe süllyesztem a telefonom.

Az üzlet elé érve körülnézek de nem látom őket, úgyhogy előrébb sietek és benézek a mellékutcákba. Az egyikben 5 fekete alakos állt nekem háttal és mintha a földet nézték volna.

- Hé! - szólítom fel őket. Az ötből hárman fordulnak meg, ketten pedig tovább rugdossák a földön fekvőket. A vattacukor illatból egyből tudom hogy ők lesznek azok.

- Öten vagytok kettő ellen? Nem túl igazságos. Főleg hogy ... azta, komolyan baseball ütő és vasrúd? Ez egyértelműen nem kiegyenlített küzdelem. Idősebbeknek is néztek ki mint 20 - sorolom hangosan, mintha nekik beszélnék, és remélem Namjoon hallja amit mondok.

- Menj innen kislány, ez nem a te dolgod - nevetgél az egyikőjük.

- Ők a barátaim....úgyhogy de! - vicsorgok rájuk éles fogaimmal és karmaim is előbújnak, majd megindulok feléjük.

Alig lépek két lépést, egy farkasfüves gránát robban az arcomba, ami az egyik jobb oldalon álló húzott elő a háta mögül.

Üvöltve rogyok a földre, nem látok semmit és a farkasfű perzseli a bőröm. Arról nem is beszélve hogy véletlen belélegeztem, úgyhogy a mellkasomig hatol az égető fájdalom. Namjoon...siessetek.