Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Hallgatjuk, Doktor úr!

Loire egész nap aludt. Egyszer-kétszer felébredt ugyan, akkor váltott pár szót Bastionnal, ami főleg abból állt, hogy bátyja kérdezgette, nem vágyik-e társaságra, vagy nem éhes-e. Félálomban ügyetlenül bizonygatta, hogy semmire sincs szüksége, aztán visszaaludt. Bastion végül magára hagyta, hogy a többiekkel is találkozzon kicsit. El akarta mondani nekik, mennyire aggódik, és mennyire nem tartja természetesnek azt, hogy Loire nem hajlandó ébren lenni.

Meglepő módon Harmadik és Espada véleménye egyezett a kérdésben, ők mindketten úgy gondolák, hogy csak időre van szüksége, hogy szembe tudjon nézni a valósággal. Hiszen valaki olyannak, aki halottakat képes visszahozni a túlvilágról, kifejezetten nehéz lehet beletörődni abba, hogy egy annyira fontos valakit nem tudott megmenteni, mint Ward. Az alvással bizonyára menekül a történtek elől.

Loire eközben ismét a múlt történéseiről álmodott. Egyszerűen képtelen volt felébredni, kiszabadulni ezekből a régi eseményekből. Azok a látomások is ugyanúgy kezdődtek, mint a korábbi rémálom; mikor a lány körül megszűnt a saját világa, kitárulkozott a szemei előtt egy másik.

Dühös vagyok rád. Már azóta, hogy elindultunk. Azért mert velem jöttél, azért mert nem hagytad, hogy menekülni próbáljak a sorsom elől. Azért, mert nem hagytál egyedül belehalni valami olyanba, amiről egyedül én tehetek. Dühös vagyok rád, a hegyek miatt, a borzasztó idő, a hideg és a hó miatt. És dühös vagyok rád a barlangok miatt, amikbe behúzódunk a kifejezetten mostoha idő és fagyos éjszakák elől. És azért, amiért egyedül kell itt várnom rátok.

Először nem is értettem magam, miért kezdtem el felmondani ezeket. Hiszen úgysem akarom megmutatni senkinek, jó eséllyel még azelőtt letörlöm majd, hogy visszaérnétek a vadászatból. Már beszéltem egy ideje, mikor rájöttem, hogy magam miatt csinálom ezt az egészet. Mert hatalmas szükségem van arra, hogy kimondhassam az érzéseimet. Neked képtelen lennék elmondani, egyébként sem bírod, mikor lamentálok. Jeff meg... ő csak Jeff.

De akkor is, valahol mélyen még mindig tudom, hogy minden dühöm ellenére is hálával tartozom. Neked és Jeffnek is. Hiszen mind a ketten az otthonotokat és a barátaitokat adtátok fel miattam. Jó, Jeffnek nem volt választása. De vak lennék, ha nem látnám rajta, mennyire hiányzik neki a J. És azt is látom, mennyire más veled azóta. Engedelmeskedik neked, de más ez az engedelmesség, mint korábban volt. És azt is látom, hogy ez zavar téged. Akármennyire igyekszel is titkolni...

És mindezek tetejébe még én is dühös vagyok rád. Látom rajtad, hogy ez is frusztrál. Talán mégis meg kellene hallgattatnom veled ezt... Nem, nem tudnám... mert azt hiszem, nem értenéd. Amíg nem kezdtem el ennek a tárnak beszélni, én sem értettem, mi dühít ennyire. Nem, nem a kényelem hiánya. Nem a hideg, a hó, és a kövek. Nem is a takony, ami a megfázással jár, amit ti is elkaptatok tőlem.

Tudod, megfejtettem. Én is a J miatt vagyok dühös. És ezért is lennék képtelen elmondani neked, mert látom rajtad, mennyire sok neked Jeff haragja. Biztos nem hiányzik még az enyém is. Azt hiszem jobb, ha azt hiszed, amit mondani szoktál, hogy csak kényeskedek, mert sajnálom az elkényelmesedett csontjaimat. Vicces, ez is igaz. De dühös nem emiatt vagyok.

Nagy levegő. Ki kell mondanom. Ha nem teszem meg, képtelen leszek megbocsátani neked. Vagy magamnak. Orvos vagyok, az istenek verjék meg! Az a dolgom, hogy életeket mentsek, nem az, hogy elvegyem, vagy asszisztáljak hozzá. Persze emiatt csak magamat okolhatom, igaz? Ha nyugton maradok a seggemen, ahogy utasítottál, most talán nem éreznék így. Talán könnyebb lenne, mert lepattinthatnám magamról a bűnrészességet.

Dühös vagyok rád, amiért nem voltál erőszakosabb, amiért nem akadályoztad meg, hogy utánad menjek. Amiért nem zártál be, vagy kötöztél meg, hogy esélyem se legyen utánad lopakodni. Ugye mennyire hálátlan az ember? Mindent csakis miattam tettél, és nekem mégis van képem felróni neked. Hiába szégyellem magam emiatt, képtelen vagyok parancsolni ezeknek a gondolatoknak, hogy hogy ne jöjjenek többet.