Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Népmegfigyelési Archívum - Felvételek

– Azért hívtam ide, mert akartam még egy utolsó visszajelzést arról, hogy állunk.

– Minden kész van. Már oda is adtam az öregnek. Gondolom, a többit majd Önök intézik.

– És mit készített végül?

– Nem neveztem el. De higgye el, valami egészen új. Olyan összetevőket választottam, amiket normál felhasználás mellett nem alkalmaznak semmi ilyesmire.

– Akkor honnan tudja, hogy működni fog?

– Kérem, ne sértsen meg! Amit kitalálok, mindig működik. Ez is fog. Nyugodt lehet. Egyébként is maga kérte, hogy álljon minden gyanú felett. Ezeket az összetevőket, ha meg is találják, senkinek sem lesz furcsa. Fűszereknek, aromáknak fogják őket hinni.

– És hogy hat?

– Lassan, de garantáltan. Nem akartam, hogy még ott rosszul legyenek, és kitörjön a pánik, amíg ott vannak. Ha jól sejtem, viszi a fiúkat is jópofizni. Önt nem féltem, tudom, hogy az öreg még a széltől is óvja, de ha már hármukra kell figyelnie, az már az ő koncentrációját is szétforgácsolja. Jobb, ha nem adunk semmilyen okot arra, hogy nyíltan maguk ellen forduljanak.

– De ha nem látom ott az eredményt, honnan fogom tudni, hogy minden úgy alakult, ahogy kértem?

– Mondtam már, efelől teljesen nyugodt lehet. Legkésőbb holnap reggelig megoldódik minden problémája. Csak egy pár óra kell, hogy hatni kezdjen. Kicsit több, ha bőven isznak rá. Úgy terveztem, hogy az alkohol lassítsa a lefolyást, hogy időt nyerjenek. Mármint Önök arra, hogy minél messzebb kerüljenek tőlük. A távolság, és az aznap autójának a helyzetjelzője sziklaszilárd alibit ad majd. Egyébként, ha ennyire látni szeretné, hogy működik, figyelje majd a tisztek arcát. Gyomorgörcseik lesznek, és kicsit kínozni fogják őket a szelek a tánc alatt. Szóval én nem mennék túl közel a parketthez. – Elégedett kuncogás. – De a hatás egészen bizonyos. Leteszteltem. Ne kérdezze. Azt akartam ezzel csak mondani, hogy így Önök is kellő távolságra lesznek tőlük, mikor bekövetkezik.

– Örülök, hogy ilyen jól szórakozik a saját humorán. Nézze el nekem, hogy nincs kedvem együtt nevetni. Jobban örültem volna valami gyorsabbnak. És fájdalmasnak. És kifejezetten csúnyának.

– Tudom. Mert én is. Azt hiszem, ebben kifejezetten hasonlítunk. Én is legszívesebben valami olyat választottam volna, amitől az agóniájukat még a túlvilágon is hallanák. Megérdemelnék. De kettőnk közül valakinek hideg fejjel kellett hozzáállnia a feladat kivitelezéséhez. Utólagos engedelmével beszéltem erről az öreggel is. És jobb, ha tudja, velem értett egyet. Neki is az volt a véleménye, mint nekem, hogy most sokkal inkább hallgat az indulataira, mint a józan eszére. Ezért felhatalmazva éreztem magam, hogy így járják el.

– Erről még elbeszélgetek vele.

– Tegye, ha úgy látja jónak, de Ön is tudja, hogy igaza van. Tudja, hogy mind a kettőnknek igaza van. Abba már az öreg is beletörődőt, hogy magát hajlamos veszélybe sodorni. De mindannyian tudjuk, hogy a fiúkat félti. Mindannyian féltjük őket. Higgye el, így lesz a legjobb.

✨✨✨✨✨

– Szóval, akkor minden készen áll?

– Minden, én magam ellenőriztem kétszer az összes előkészületet.

– Hallani akarom a részleteket.

– Mindenki a megbeszélt helyén van. Utánajártam, senki sem sejt semmit. Mindenki tudja a dolgát, nem maradnak majd túlélők, akik elmondhatnák, hogy mi történt.

– Remek. Aztán tényleg legyen is így! De remélem emlékszik arra is, amit a legutóbb kértem. Azt az egyet élve akarom. Igazából mindegy, milyen állapotban. Többit én intézem, és éppen ezért vele más terveim vannak.

– Igenis, asszonyom. Nem felejtettem el.