Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Népmegfigyelési Archívum - Felvételek

– Köszönjük, kimerítő volt a beszámolója a csillagfényfoki és a hegymélyi helyzetről. Mit is mondott, hogy hívják?

– Simon Lexington, uram.

– Szóval, Simon Lexington. Lássuk, hogy jól értettem-e. Bevették Csillagfényfokot, és kisegítették a Mélyt. Ha jól tudom, erre az utóbbira nem volt parancsuk a Haditanácstól.

– Valóban nem volt. A hadnagy döntött úgy, hogy a Mélyből kapott segítségért cserébe ki kell segítenünk a szövetségeseinket, amikor támadás érte őket. Esetleg nem jól tettük? Szeretném leszögezni, hogy mi csak parancsot követtünk.

– Ne aggódjon. Tisztában vagyunk a kapott parancsaikkal. Mi pedig azt szeretnénk leszögezni, hogy a lehető legjobban jártak el az adott helyzetben. Sok minden történt azóta, hogy elindultak innen. A legfontosabb talán az, hogy a Szigetek mágusai felrúgták a megállapodásainkat, a beleegyezésünk és tudtunk nélkül indítottak támadást a Mély ellen. Illetve az előrenyomulási tervünket is szabotálták, hogy Dōrban rekedjünk. Egyelőre még nem tudjuk ennek a szembefordulásnak az okát, de jelenleg, a szövetséget felfüggesztettük. Csak a kereskedelmi kapcsolat maradt érintetlen, de balszerencsénkre a mágus betegség miatt jelenleg a kereskedelem bizonytalan idegig szünetel.

– Mágusbetegség? Ellenségeskedés a sajátjaink közt? Mit jelent ez ránk nézve, uram? Vegyes csapat vagyunk. Tartok tőle, hogy ilyen súlyos események után...

– Tisztában vagyunk a helyzet súlyosságával. És a csapata összetételével is. Itt Dōrban ez annyi változást jelent, hogy a mágusok elleni általánosan ellenséges közhangulat miatt igyekszünk elkülöníteni a varázstalan katonákat a varázslóktól. Talán érdemes lehet figyelmeztetni a csapat mágus tagjait, hogy érhetik őket atrocitások. Ezeket igyekszünk keményen megtorolni, hiszen nem a saját mágusaink követték el az árulást. A Szigetek irányítása alatt álló varázs-osztagok önállósították magukat. Az Ön elmondása viszont új perspektívába helyezte ezt a lázadást. Mi ugyanis abban a hitben voltunk, hogy ezek egyedi esetek.

– Nem, uram. Nem egyedi esetek. Amennyire ki tudtunk faggatni két mágust, ők azt vallották, hogy a céljuk egyértelműen a Mély elfoglalása. Már az eredeti szövetségbe is az árulás szándékával mentek bele.

– Ez persze mindent megváltoztat, amit eddig hittünk. Viszont azzal, hogy segítettek a Mélynek, talán az előnyünkre billenthetjük a helyzetet. Szerencsénkre az Önök által megjavított rádiótoronnyal el tudjuk érni a hegyek alatti városokat, és talán megegyezhetünk a kölcsönös támogatásról. Csillagfényfokon is segíthetünk megtartani az új hatalmat. Talán ez imponál majd annyira a Mélynek, hogy szövetségre lépjen velünk, és megtegyék az első lépést az újraegyesülés felé.

– Elnézést uram, de nem vagyok biztos benne, hogy ez mennyiben érint minket. Én úgy értesültem, hogy hazaküldik a csapatot Lombardiába.

– Igen, ezt csak információs jelleggel gondoltam megosztani Önnel. Természetesen megkapják az engedélyt a hazatérésre. A két nap múlva induló vonattal utaznak majd haza a fővárosba. A Magister – amíg tehette –, személyesen intézkedett erről az engedélyről.

– Magister? Tehette? – Ismételte a szavakat döbbenten pislogva. Érezte, hogy most egyáltalán nem nyújthat méltóságteljes látványt. De akkor sem értette, hiszen Magistert a világ felbomlása óta nem választottak a végek.

– Sok mindenről maradtak le, amíg odavoltak. Kérdezze ki a katonatársait a szálláson, ők biztosan készséggel felvilágosítják majd a Túl-Kontinens eseményeiről.

– Értettem, uram. Mindenképp élek majd a lehetőséggel – épp távozni készült, de még utánaszóltak.

– Viszont egy dolog nem hagy nyugodni. Épp bőrrel megúsztak két veszélyes akciót, egészen a haza vezető útig? Majd minden viszontagságuk után a Hadnagy egyszer csak belesétál egy csapdába? És az életét veszti? De azt még volt módja elmondani, hogy döntöttek a hazautazásukról? Amellett, hogy nehéz elképzelnem egy olyan csapdát, ami így ki tudott fogni egy ilyen összeszokott csapaton, azt sem teljesen értem, hogyan szereztek tudomást olyan döntésekről, mint hogy hazamehetnek. Hiszen arról csak a hadnagynak lehetett tudomása.

– Az egy mágikus csapda volt, uram. Nem tudom pontosan elmondani, hogy történt. Szinte azonnal megölte, a mágusunk sem tudott segíteni rajta. Viszont gondolom, nem kell titkolóznunk egymás előtt azt illetően, mire képes az a mágus. Én Dōr ostroma óta tudom. A saját szememmel láttam már akkor is, amikor egymás mellé sodródtunk az első csata alatt. Majd Csillagfényfokon megint a tanúja lehettem a hatalmának, amikor be kellett vennünk a várost. Amikor a hadnagy a csapda áldozatául esett, tudnunk kellett, milyen utasításokat kapott. A mágus ezért animust kellett belőle, és kikérdeztük... Utána nagyon nehéz szívvel, a feleszíni kertben helyeztük nyugalomra – koppanás az asztalon, ahogy visszafordulva letette a dögcédulát.

... hiányos vagy törölt felvétel...