Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Vallomások

– Szereznem kell egy mágust.

– Nem értem. A legutóbb még amellett kardoskodott, hogy nem bízik a mágusokban.

– Nem is bízom bennük... Egyszeri beruházás lenne. Persze nem könnyű felhajtani a fajtájukat. Az lenne a legjobb, ha itt lenne Loire. Megkönnyítené a dolgomat.

– Most összezavarodtam... Szóval egy animátorra van szüksége? Azt ne mondja, hogy fel akarja támasztatni...

– De igen. Fel akarom.

– Nézze... És nem fogja szeretni, amit most mondok, de el kell mondanom. Az Ön érdekében. Ha talál is animátort, aki megtenné, amit kér, nem kapná vissza Félixet. Nem tudok sokat az animálásról, de azt igen, hogy szikrákra van szükségük. Anélkül csak animust tudnának kelteni belőle.

– De Ward... Loire egy olyan animust keltett... a fiam él...

– Igen, párját ritkító csodát tett vele. És ha tudná, a fia mennyire gyűlölt úgy létezni! Loire és a többi testvére szerint is élt. De ő nem úgy állt magához. Tudta, hogy a személyiség és szabad akarat sem változtat azon, ami lett belőle. Félt attól, amire képes, félt attól, mi lesz, ha egyszer elszabadul. És nem kért ebből a létezésből. Én nem ismertem annyira Félixet, mint Ön, de ha csak egy kicsit is hasonlít ebben Wardra, ő is gyűlölni fogja, ha ezt megteszi vele. Szóval még ha találna is egy olyan különleges animátort, aki képes és hajlandó is erre, nem azt kapná, amit vár.

– Képtelen vagyok csak így beletörődni... Szükségem van rá... – megütötte a falat.

– Nézzem rám! Én is azt hittem, hogy képtelen leszek elengedni. De tudja, megígértette velem, hogy meggyőzöm a többieket, amikor eljött az idő, hogy hagyják elmenni. Ha végigcsináltuk... Azt hittem, belepusztulok, de megtettem. És utána végignéztem, hogy ők mennyire szenvednek a hiánya miatt. Nem tudnám még egyszer végignézni. És szerintem Ön sem bírná. Egyszer sem. Ha sikerülne is, előbb-utóbb elengedné, mert nem tudná, olyan létezésre kényszeríteni, amit nem akar... És van még egy dolog, ami miatt nem segítek ebben az őrültségben. Talán ez a fontosabb.

– Mi lenne az? De remélem, tudja, hogy nagyon kezdi feszegetni az arcátlanág határiait.

– Félixet is főleg azért tartotta, hogy értelmet beszéljen magába, mikor épp ész nélkül akart valamit csinálni. Ha már megtett logisztikai főnöknek, gondoltam, tovább viszem ezt a hagyományt is. Ha ezt arcátlanságnak fogja fel, hát legyen. De akkor sem fogom hagyni, hogy fejjel menjen a falnak. Épp ennyire a tervei megvalósulásának küszöbén...

– Nem szeretem, mikor mellébeszél.

– Nem beszélek mellé. Csak fel akartam kelteni az érdeklődését. Szóval, a gyerekei miatt nem hagyom, hogy ebbe az őrültségbe belekezdjen. Nem kényszerítheti rá őket arra, hogy újra átéljék azt, ami egyszer már megtörtént a Régi Kontinensen. Mi megtettük, de nem volt helyes. Csakhogy, amíg Önnek van választása, nekünk nem volt. Mi egyedül voltunk egy ellenséges kontinensen öten. És persze jöhet azzal, hogy a saját kontinensén is sokan akarják a halálát. Ami szintén igaz... Ettől függetlenül mindene megvan ahhoz, hogy jól döntsön. Dönthet úgy, hogy azzal tiszteleg Félix élete előtt, hogy most nyugtot hagy neki.

✨✨✨✨✨

– Mit csinálsz itt, apa?

– Én is kérdezhetném ugyanezt...

– Hát... én csak láttam a folyóson, hogy ég itt a lámpa. Egyébként sejtettem, hogy csak te lehetsz. Espada irtózik a halottakhoz kötődő helyektől.