Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Hallgatjuk, Doktor úr!

Trigger Warning:  a fejezet vége felé explicit szexuális tartalom.

Loire azt hitte, nem fog már aludni aznap éjszaka. Annyira ideges volt és dühös. Úgy érezte, a Lény túl messzire ment azzal, hogy Wardot elrángatta a kikötőbe. Annyira szívesen vele tartott volna ő is. És a lány haragudott magára is, amiért annyira legyűrte a fáradtság. Próbált ébren maradni a beszélgetésük után a férfival, de erőtlennek bizonyult ehhez. Azt persze tudta, hogy ő a legkevésbé sem neheztel rá azért, hogy amint a feje a párnához ért, azonnal magába rántotta az álom.

Arra ébredt, hogy didereg. Kinyitotta a szemét, és arra kellett rádöbbennie, hogy a tűzrakás teljesen leégett. Az első gondolata az volt, hogy ha ő így vacog, akkor Aaden mennyire fázhat. Szerencsére még maradt a barlangban fa, amit még azelőtt készített be, mielőtt szinte összeesett a fáradságtól. Gyorsan gyújtott még egy tüzet, hogy legyen, ami melegen tartja a párját. Aztán levette a kabátját, és az orvosra terítette. Hideg volt így, de úgyis vadászni készült. Ha fogni akart valamit a szigeten, akkor pulóverben mégiscsak könnyebben mozog majd. Egyedül azt a zsákot vitte magával, amiben a dolgaikat hozták.

Kilesett a barlangból. Hajnalodott. Vörösen derengtek a sziklák. Valahol az erőtlenül nyújtózó bokrok közül madárcsicsergést hallott. Legalább madarak vannak ezen a kőkupacon, könnyebbült meg. Annyira még visszament a barlang belsejébe, hogy összeszedje a morzsákat, amiket Aaden meghagyott a kétszersültekből. Nem volt sok, de a madárfogásban csak a segítségére lesz.

Kilépett a barlangból. Egy pillanatra megállt a nyílásban, és beszívta a kellemes reggeli, hűvös-sós tengeri párát. Eszébe jutott Jeff. Valamivel több, mint egy hét telt el azóta, hogy magára hagyták. Még biztos a pincében bujkál, és várja, hogy visszatérjenek hozzá. Remélte, jól van. Akkor először gondolkodott el azon, mi vár rájuk ezután. Kiszabadítják a valamit. És utána? Ki kell jutniuk a szigetről. Nem kérdezte Aadent, de biztos volt benne, nincs terve. Sőt afelől támadtak voltak kétségei, hogy a valaminek sincs.

De ha csoda történik, és kijutnak innen élve... akkor vajon mi lesz? Visszamennek Jeffért, eddig tiszta sor... De hol tudnának az olyanok elrejtőzni, mint ők? A Mélybe nem mehetnek vissza, ráadásul két kontinens is holtan akarja őt és Jeffet. És ha itt sikerrel járnak, akkor még a mágusok is holtan akarják majd Aadent. Kecsegtető kilátások... Megrázta a fejét. Ezen a hídon átmennek akkor, ha odaértek. Most egyelőre ennivalóra van szükségük. Mennyivel póriasabb szükségletek...

A csivitelés irányába indult. Szerencsére nem kellett messzire mennie. Az egyik alacsony bokron verébszerű, azoknál valamivel nagyobb énekesmadarak ültek. Nem zavartatták magukat, ahogy közelebb óvakodott hozzájuk. Felé fordultak, de a zajos csipogást nem hagyták abba. Láthatólag nem tartottak tőle, nem féltek az emberektől. Kirik ennek ellenére nem tett egyetlen hirtelen mozdulatot sem. Közel magához kiszórt egy kis morzsát, majd a madarakhoz közel is.

Azok figyelték egy kicsit, majd ahogy nem mozdult, elkezdtek odaóvakodni az ételhez. Amit hozzájuk közelebb szórt ki, gyorsan felcsipkedték, így kénytelenek voltak közelebb jönni hozzá. Ahogy araszoltak, bizalmatlanul forgatták kis fejüket, majd mivel továbbra sem mozdult, veszélytelennek ítélték, és egész a lábáig ugráltak, hogy összecsipegethessék a morzsákat. Ő pedig türelmesen várt, hogy egészen sokan gyűljenek a lábai elé. Nagyjából huszan lehettek. Amint úgy ítélte, hogy nem gyanítanak veszélyt, rájuk hajította a zsákot. Tíz-tizenkét madarat tudott így fogni, a többi elrepült.

Sóhajtott egyet, nincs épp sok hús ezeken a verébnél valamivel nagyobb jószágokon, de egyelőre elég lesz. Majd Aadennek ad többet, nehogy éhes maradjon. A zsákra pillantott, amiben mocorogtak a madarak. Talán próbálhatna fogni még párat. Körülnézett, de akkor épp egyet sem látott maga körül. Inkább elmenekültek, minthogy a zsákban végezzék. Így nem maradt mit tennie, elindult vissza. Gyűjtött még fát, hogy meg tudja sütni a madarakat.