Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Népmegfigyelési Archívum - Felvételek

– Hogy szúrtál ki ennyi ember között?

– Nem véletlenül tartottak otthon olyan sokra. Jó vagyok benne, hogy észrevegyek dolgokat.

– Meg abban is, hogy az előnyödre fordítsd.

– Abban is.

– Mi a fenét akarsz tőlem? Nem okos dolog beszélgetnünk.

– Éppen ez aggaszt. Hírekre van szükségem otthonról. És mivel te végig ott voltál Dōrban, gondoltam, többet tudsz, mint amit én hallottam a Hegyek alatt.

– Te mit hallottál?

– Az egyik haverod rám ijesztett. Nagyjából annyit mondott, hogy ő a helyemben óvatos lenne a hazatéréssel.

– Te aztán értesz hozzá, hogy ellenségeket szerezz. Gondolom a két mágus miatt érdekel, akiknek a kiskutyája lettél. A helyedben én is nyugtalan lennék.

– Már a másik tökfejnek is mondtam – tompa puffanás, ahogy a kupé falának taszította a másikat –, nem szeretem, ha sértegetik őket. Neked sem fogom eltűrni. Semmi közötök ahhoz, hogy miért látom másképp őket. Úgysem értenétek meg, hogy nem ők a szörnyetegek. Viszont az orrodat kényelmesen bezúzhatom, ha nem válaszolsz.

– Oké, oké! Csak engedj el, rendben?

– Akkor beszélhetünk normálisan végre? Ha jól tudom, a szervezetben még mindig feletted állok.

– A szervezetben már nem állsz sehol. Vérdíj van a fejeden. Ahogy az idióta húgodén is. Ha most megölnélek, életem végéig jól élnék belőle.

– Milyen kellemetlen, hogy csak nálam van fegyver. Szóval vérdíj. Akkor jól sejtettem. És miért is? Aeterniát se hagyd ki a magyarázatból!

– Hogy a tiéden miért van, azt nem tudom pontosan. Nehezen jutnak el a hírek Dōrba, tudod, a cenzúra. Annyit hallottam csak, hogy még a volt Vezér tűzte ki rád, nem sokkal azelőtt, hogy megölték volna. Az új meg... egyszerűen nem vonta vissza. Szerintem nem is tud róla. Vagy ha igen, nem érdeklik ilyen csipp-csupp dolgok. A húgod... ő elszúrt egy merényletet Luther ellen. Az új Vezér az ő vérdíját viszont próbálta visszavonni. Állítólag nem híve a gyerekek elleni bármilyen erőszaknak. De a szervezetben sokan nem örülnek neki, hogy ő lett a főnök. És vannak páran, akik a másiknak – tudod, aki hoppon maradt –, akarnak kedvezni. A másik szívesen venné, ha elé terítenének titeket megnyúzva. Bár a kislányt állítólag élve is elfogadná. Tudná, mihez kezdjen vele, hidd el.

– Basszameg...

– Nem jó hírek mi?

– Ha nem hagyod abba, biz' istenek ezzel a késsel metszem le azt az idióta vigyort a pofádról. Ki az új vezér?

– Nem sokat tudok róla. Asszem valami Lawrence, vagy mi... Elengedsz végre? Mindent elmondtam, amit tudok...

– Gondolom, nem tudod, merre van a húgom.

– Honnan tudnám? A Magister kutyái elkapták. Ők vitték el valahova. Aztán nyoma veszett. De ha tudnám, már gazdag ember lennék.

– Halott ember lennél. Lehet, hogy vérdíj van a fejemen, de tudom, hogy kik hűségesek hozzám. Hidd el, vannak olyanok, akik megvédenék Aeterniát a hozzád hasonlóktól.

– Vagy elvágnák a torkodat. Mit gondolsz, meddig lesz bárki hűséges hozzád, ha körbe ér a hír a mágus szukáról, meg a másikról?

– Azt hiszem eleget hallottam. Mindkettőnk érdekében, de különösen a tiédben, remélem, hogy tudod tartani a szádat. Most pedig takarodj a szemem elől!

– Nem számít, hogy hallgatok-e. Mindenki tudja, hogy a vonaton vagy, Simon. Véged van, amint elértük Határpartot.