Három Lépés III. - Ütközőpálya és megújulás

Transcontinental Show - Esti kiadás

„Ez itt a Transcontinental Show Esti kiadása. A stúdióban Mirror Jonas, és vendégei, a Magister legfontosabb emberei, a nemrég Első Tacitusnak kinevezett Delastell Suzanna és az Új-Kontinens első emberének mindennapjaiért felelős Stabon Félix."

Jonas: Köszönöm, Shirley. Most, hogy a vendégeink is kényelmesen helyet foglaltak, talán felvezetésként annyit ellene elmondanunk, hogy ebben a műsorban általában könnyedebb beszélgetésekhez szoktunk. Viszont az utóbbi pár nap eseményei mellett mi sem mehetünk el szó nélkül. Szeretném megköszönni a vendégeinknek, hogy eljöttetek. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szeretnénk jobban megérteni a történteket.

Suzanna: Mi is köszönjük a meghívást, Jonas. Próbálunk majd a tőlünk telhető legjobban válaszolni a kérdésekre.

Jonas: Ezt előre is köszönöm. Nekünk egyszerű embereknek, akiknek nincs akkora rálátása a történésekre, kifejezetten nagy szükségünk van erre. Annál is inkább ijesztő számunkra ez mostani a helyzet, hogy rövid időn belül másodszor rengették meg szörnyűségek a világunkat. Először az a támadás, amiben elvesztettük a Pátriárkáinkat. Most pedig ez... ami után a Magisterünk túlélése sem biztos.

Félix: Súlyos csapás volt mind a kettő ellenünk. Jelenleg azt feltételezzük, hogy a beatumi robbantás, amiben a Magister is olyan súlyosan megsérült, válasz volt a szanitéc intézmény visszavezetésére. És az általános amnesztia felajánlására mindazoknak, akik kilépnének a Scientia Castitae-ből, hogy szabadon, törvényes keretek között gyakorolhassák a gyógyítást. Hiába egy mágusellenes szervezetről van szó, valószínűleg nem vették jó néven, hogy az eddigi fenyegetettség helyett most egy biztonságos életet kínálunk az orvosaiknak, akikre nekik maguknak is szükségük van.

Jonas: Igen, nagy port kavart már a törvényjavaslat elfogadása is. Minden hírportál beszámolt róla, hogy még a Magister is a legkisebb ellenállás nélkül írta alá. Sokan érezték, és érzik úgy most is, hogy elhamarkodott döntés volt. Éppen ezért szélsőséges és megosztó fogadtatást kapott. Egyrészt nagyon sokan üdvösnek és szükségesnek tartották, egy nagy lépésnek egy új, egyedi világrend felé. De ugyanennyien fel is háborodtak rajta. A régi rendet megingató, felháborító döntésnek tartják. Azért sem értik ezt a törvényt, mert egyrészről háborút folytatunk a régi rend helyreállításáért, másrészt viszont ezzel az intézménnyel mégis fellépünk ellene.

Suzanna: Többször, több fronton beszélgettem már erről a legkülönfélébb emberekkel. Sokuk ugyanúgy látta rzt, ahogy most felvázoltad, Jonas. Lázadásként. Évezredes múltunk szembeköpéseként. Nekik is elmondtam minden alkalommal, hogy akár még igazuk is lehetne...

Jonas: De szerinted nincs.

Suzanna (megnyerő mosoly): Pontosan. Szerintem nincs. Méghozzá azért, mert ezt a kérdést nem lehet a világ rendjének szemellenzőjével nézni. Sokan nem tudhatják, mennyire súlyos döntés volt ez, és milyen komoly mérlegelések előzték meg. Az, amit mások ellenállás nélkül aláírt félpillanatnak tartanak, valójában átvitázott napokat és álmatlan éjszakákat jelentett a törvény megalkotóinak. Ezt a döntést abszolút a mágusokra való tekintet nélkül kellett meghozunk. Mindannyian tisztában vagyunk a két-évezredes megállapodással, miszerint a mágusok megtöltik a hivatalainkat, kórházainkat, minden intézményt, ahol a jelenlétük elengedhetetlen. Cserébe a kontinens pedig mindent biztosít, amire a Szigeteiknek csak szükségük van.

Jonas: Nem is kell többet mondanod, itt jön képbe a mágusbetegség.

Suzanna: Igen. Nincs mit szépítenünk a helyzeten. A járvány kezelése egyszerűen kicsúszott a kezeik közül. A Szigetek súlyosan fertőzöttek, saját maguk által elrendelt karantén alatt állnak, jelenleg egészséges mágusok sem mehetnek oda. Gondolom, mindannyian értesültünk már arról, hogy emiatt a súlyos helyzet miatt bizonytalan ideig szünetel a beszolgáltatás Szigetek-szerte. Ez pedig magával vonja a kereskedelmi zárlatot is. Mind tudjuk, mit jelent ez. Nincs biztonságban az Új-Kontinens és Dōr mágikus ellátása sem, ráadásul még a hadszíntérre is sikerült eljutnia a betegségnek.