Billdip sztorik [HUN]

Dipcica

*Bill*

-Mi a franc ez? - bök a kezemben tartott lény felé Bella.
-Az utcán találtam.
Bella undorodva néz rám.
-És te úgy döntöttél, hogy haza hozod ezt a rühes szőrcsomót? Tudod, hogy utálok mindent, ami aranyos!
-Ugyan, hugi! Ne legyél már ilyen goromba!
-Pff. - fújtat, majd megfordul, és távozik.
Szőke haja libeg, ahogy távolodik. Lenézek a kezemben doromboló barna kiscicára.
-Hát, Dipper... egyedül maradtunk!
-Meow. - néz rám varázslatos zöld szemeivel.
Felviszem az emeletre, és elengedem a szobámban. Lassan lépked el tőlem, de egy métert se megy, mikor visszafordul. Bal oldalán összeborzolódott a szőre. Utána mászok, és kisimítom, így felismerhetővé válik a furcsa jele, amely a Nagy Göncölt ábrázolja. Innen van a neve is.
-Meow. - „válaszolja", majd beszalad az ágyam alá.
-Hé, Dipper! Gyere csak elő!
Nem sokkal később mocorgást látok az ágy alatt. Először az apró farkincája bukkan elő, aztán lassan a többi része is. És... valamit ráncigál. Letérdelek mögé, és a hátsó lábainál fogva teljesen kihúzom. Mi a...? Fogai közt egy régi, fehér-kék sapkát tart, aminek az elején egy kék fenyőfa van.
-Meow! - nyávogja teli szájjal.
Elveszem tőle a sapkát.
-Tetszik, mi? - nevetek.
-Meow! - válaszolja, és kidugja apró rózsaszín nyelvét.
Elgondolkodva nézegetem a sapkát.
-Mit szólnál, ha csinálnék neked egy ilyen sapkát?
Dipper oldalra döntött fejjel néz rám vissza.
-Mármint... egy neked jó méretűt.
Csettintek egyet, és a sapka összezsugorodik. Van előnye annak, ha démonnak születtél. Hátra dőlök és végig fekszem az ágyamon, kezemben a sapkával. Feltartom magam elé az apró sapekot, és megvizsgálom. Hogy ez miért tetszik neki... Dipper próbál felugrani, de nem sikerül neki.
-Meow! - nyávogja panaszosan.
Oldalra fordulok, felveszem és magam mellé teszem.
-Mi a helyzet?
Felugrik a mellkasomra, és a kezemben tartott sapkát figyeli. Elnevetem magam, és a fejére nyomom a sapkát. Rázni kezdi a fejét, így sajnos lebukfencezik rólam. Azonnal utána kapok.
-Hé, kishaver! Minden oké? - nézek rá aggódva.
Dipper tovább rázza a fejét, amitől megint felborul. Leveszem róla a sapkát, mire megnyugszik.
-Mi a gond, Dipper?
Mintha értené a kérdésemet, leül, és az egyik mancsával piszkálni kezdi a...
-Hát persze! - ülök föl - A füleid!
-Meow! Meow! - nyávogja, mellső lábaival vidáman kalimpálva.
Az íróasztalom felé nyúlok, és az ollóval két helyen belevágok a sapka tetejébe.
-Kész is, kishaver! Tessék!
Közelebb jön hozzám, és leül, hogy ráadhassam a sapkát. Mikor szétfeszítem a fülének szánt lukat, előre hajol, hogy jobban hozzáférhessek a füléhez. A fülét áthúzva párszor jelzi, hogy fáj amit csinálok, de nem karmol vagy harap meg. Sőt, mikor végzek, hálásan dorombolva bújik hozzám.
-Semmiség, Fenyőfa! - mosolygok rá.
Dipper a név hallatán fújtatni kezd. Pedig nekem baromira tetszik ez a becenév!