Billdip sztorik [HUN]

Dögös pultos - 3. rész

*Bill*
Idegesen toporgok az egyetem bejáratával szemben, a túloldalon. Napok óta azon jár az agyam, hogy milyen gikszer akadályozhat meg a randink alatt abban, hogy valami kialakuljon köztünk.
Végig nézek az öltözetemen. Egy egyszerű sárga póló, fekete farmer, és egy pár sárga tornacipő. Nem vittem túlzásba, nehogy Dipper feszengjen. Azt szeretném, ha ugyanolyan legyen, mint a legutóbbi pár telefonbeszélgetésünk alatt.
Nyikordul a nagykapu, mire oda kapom a fejem. Dipper körbe néz, és amint észrevesz, arcvonásai ellágyulnak.
-Bill! – mosolyodik el, és elindul felém – Már attól tartottam, hogy átvertél.
Végig nézek rajta. Piros kockás ing, alatta sötétkék póló, szürke farmer és fekete tornacipő. Tetszik a stílusa!
-Dehogy! – legyintek vidáman – Csak az egyetem tele van olyan diákokkal, akik már ismernek, ami zavart. Úgyhogy átjöttem ide.
Mosolyogva bólint.
-Akkor? Mehetünk? – kérdem tőle.
Egy újabb bólintás a válasz. Megfogom a kezét, és összefűzöm az ujjainkat.

*Dipper*
A kezem után nyúl, és összefűzi az ujjainkat. A keze meleg és puha. Nem szorít, mégis határozottan fogja a kezem.
Olyan, mintha már járnánk.
A gondolattól eláraszt a forróság.
-De szép színed van! – jegyzi meg nevetve – Csak nem valami mocskos dolgon jár az agyad?
Kuncogok, hogy elrejtsem a zavarom.
-És amúgy hova megyünk? – kérdem témát váltva.
-Mondtam, hogy egy cukrászdába. – mosolyodik el.
Csak forgatom a szemem.
-Az egyetem környékén is van legalább hat cukrászda.
Pajkos mosolyát látva valahogy nem tudok egy kicsit se haragudni rá.
Egy dolog azonban nem hagy nyugodni.

-Hé, Pines! – hallom meg magam mögül.
Az ebédlőben ülök, de csak az egyik tételt dolgozom ki a következő zh-ra. Megfordulok, és a suli egyik legnépszerűbb srácával találom magam szemben, aki nem mellesleg az osztálytársam. Felsóhajtok.
-Mit akarsz, Noah?
Elengedi a füle mellett, és helyet foglal mellettem.
-Láttalak tegnap kijönni a kávézóból.
-És? Egy elsős egyetemista még kávézni se mehet reggel?
Csak a szemét forgatja.
-Örülök, hogy a lényegre koncentrálsz.
-Bökd ki, mit akarsz, mert ha nem látnád, éppen tanulok! – csattanok rá.
-Jól van már, stréberkém! – vigyorodik el – Szóval láttalak kijönni onnan, és az arcod tiszta vörös volt.
A picsába!
-Úgyhogy arra gondoltam, kikérem a te véleményed is.
-Miről? – nézek rá értetlenül.
-Már mások is mondták, de egy tapasztalt meleg véleménye jobban érdekelne.
-Oké. Feltehetek egy őszinte kérdést? – szakítom félbe.
Furán néz rám, de végül némán bólint.
-Mégis mi a faszt hadoválsz itt össze-vissza?! – akadok ki.
Azt hiszem, sikerült felcsesznem az agyát.
-Csak azt akarom tudni, hogy tényleg olyan jó-e az ágyban, mint ahogy a pletykákból hallom! – morogja – Jézusom, Pines! Tudtam, hogy kemény dió vagy, de hogy ennyire?!
Feláll, és halkan káromkodva hagy magamra. Upsz. Asszem magamra haragítottam...
Csak ekkor jut el az agyamig, mit is mondott. Bassza meg!

Ez az emlék napok óta kísért. Mert így értelmet nyer minden. Azért olyan felkapott a kávézó, mert a tulaja és egyben egyetlen pultosa mindenkivel lefekszik. És velem is megtette volna, ha beleegyezek.

*Bill*
Dipper arca megváltozik, és megtorpan. Gőzöm sincs, miért. Kezét elhúzza az enyémtől.
-Miért van kirakva az a tábla a kávézód ajtaján? – kérdi hírtelen - És miért viselkedtél velem úgy, mikor még a nevemet se tudtad?
A picsába! Erre rohadtul nem akartam még válaszolni!
És a hangja... sértettnek, vagy inkább megalázottnak hallatszik.
-Figyelj, Dipper. Ne itt beszéljünk most erről, jó? - kérem.
Dipper összefont karral néz rám.
-Nem megyek veled sehova, amíg meg nem tudom, hogy a randipartnerem egy hímringyó-e vagy sem! – sziszegi.

*Dipper*
Szemei rémülten elkerekednek. Nem érdekel, tudnom kell a választ!
-Dipper... én...
-Csak egy szót kérek, Bill! Igen vagy nem?
A hangom könyörgő, de nem is akarom leplezni. Abban reménykedek, hogy nemet mond. De már van egy sejtésem, hogy a válasza igen lesz.
-Nos? – vonom fel a szemöldököm.
Bill lesüti a szemét.
-Igen, igaz. – motyogja.