Billdip sztorik [HUN]

5 perc mennyország - 1. rész

*Bill*
-Nem. - vágja rá Dipper.
Egyidőben az én Igen-emmel.
Mabel azonban nem foglalkozik testvérével.
-Bill! Akkor te benne vagy?
-Miért ne? Jól hangzik, Hullócsillag. - mosolygok rá.
Felragyog a tekintete.
-Yay! – visongja izgatottan, majd előkapja a mobilját, és konferenciahívást indít.
-Csajok! Ma este bulit csapunk!
Amint Mabel magunkra hagy, Dipper haragosan néz rám.
-Te normális vagy?! – csattan rám – Ha Mabel egyszer belekezd egy buli szervezésébe...
-Ugyan, kölyök! – karolom át haveri stílusban a vállát, és rávigyorgok – Jó móka lesz!
Nem válaszol, unottan forgatja a szemét.

(Pár órával később)

-Fenyőfaaa! Ideje lenne előbújnod! – dőlök a szobája ajtajának.
-Nem! – kiáltja vissza.
-Már mindenki itt van, kölyök!
-Ki nem teszem innen a lábam! – válaszolja durcás hangon.
Felsóhajtok. Hát, akkor azt hiszem, nincs mit tenni!
Ellépek az ajtótól, és egy hatalmas rúgással „nyitom ki”.
Dipper sokkoltan néz rám, az ágyán ülve.
-Te mi a faszt csinálsz?! – kérdi elkerekedett szemekkel.
Leporolom a faajtó törmelékeit a sárga zakómról.
-Nem akartál kijönni, úgyhogy én jöttem be.
Dipper felkel az ágyból, lehajítja a könyvét, és az ajtó maradványaihoz lép.
-Bazdmeg, nem volt kulcsra zárva! – dörren rám.
Egy ideig némán farkasszemet nézünk egymással, de belőlem kitör a röhögés.
-Szerinted ez vicces?! – teszi csípőre a kezét.
Elhallgatok, de újra belekezdek a röhögésbe.
-Ez rohadtul nem vicces! – néz rám szigorúan, de nem hat rám.
Tovább nevetek.
Ez az egész helyzet... túl abszurd.
Dipper szája megremeg.
-Hah! Láttam! – bökök felé vigyorogva, ahogy megnyugszom – Szerinted is vicces!
Felsóhajt, és halványan mosolyogva süti le a szemét.
-Oké, talán egy kicsit mégis az.
-Na! Most, hogy bevallottad... – csapom össze a tenyerem - ...gyere le, mert a negyven pohárnyi margarita nem issza meg magát!
-Mabel margaritát csinált? – kapja fel a fejét.
-Ja. Amíg te a szobádba zárkózva játszottad az antiszoc könyvmolyt.
Zavartan néz rám.
-Mi van? – vonom fel a szemöldököm.
Dipper kuncogni kezd.
-Semmi, csak nem gondoltam, hogy ismered ezeket a szavakat. Talán túl sokat lógsz Mabellel.
-Ne terelj! – fonom keresztbe a karom – Szedd össze magad, és vonszold le a segged!
Elmosolyodik, mintha nem hallotta volna, amit az imént mondtam.
-Igen. Ez már rád vall.
Ez a kölyök... egy nagyra nőtt gyerek!
A szekrényéhez lépek, kinyitom, és kotorászni kezdek. Egy fekete farmer és egy piros kockás ing mellett döntök.
-Ezeket vedd fel. De akár alsógatyába is lejöhetsz. – dobom le az ágyra a ruhákat.
Forgatja a szemét, de szót fogad, és öltözni kezd.
-Oké. Kész vagyok. – jelenti ki végül.
Elé lépek, és egy fekete nyakkendőt kötök a nyakába.
-Most vagy kész! – mosolygok rá.
Hátrébb lépek, és elégedetten végig mérem.
-Wow! Remekül nézel ki, Fenyőfa!
Enyhén elpirul. Basszus, nagyon aranyosan fest!
-Menjünk! – motyogja.
Az ajtó romjai felé veszi az irányt, de megállítom.
-Várj! Mezítláb vagy, szálka állhat a lábadba!
Csettintek egyet, és az ajtó darabjai ismét összeállnak.
-Köszi. – mosolyog rám.

(...)

-Játszunk Öt perc mennyországot! – veti fel Mabel.
Ő, Candy, Grenda és - a váratlanul betoppant - Wendy már egyáltalán nem volt szomjas. Dipper és én egy kortyot se ittunk. Dipper nem akart, és engem sem hagyott.
-Azmiaz? – érdeklődök.
Mabel felvihog.
-Leülünk egy körbe, és megpörgetjük ezt az üveget! – emel fel egy boros üveget – Aki az üveg szájánál van, azt bezárjuk a szekrénybe valakivel, akinek a kilétét az első személy nem tudja.
-És mit csinálnak bent öt percig? – kérdem.
A lányok viháncolni kezdenek.
-Amit csak akarnak. – bazsalyog Candy.
-Jól hangzik! – vigyorodok el.
Mabel egy-egy pohár margaritát nyújt át nekünk.
-Igyatok, mert csak akkor lesz igazi a buli!
Míg Dipper ellenkezik, én kikapom a poharat a kezéből, és hamar leküldöm. A Pines ikrek döbbenten néznek rám.
-Nem azt mondtad, hogy még sose ittál? – kérdi aggódva Dipper.