Billdip sztorik [HUN]

Démon Pines

RunawayFlower, itt van az első kérésed! :)
Remélem, hogy tetszik! :3
Megspékeltem egy kis Bipper-rel is, ha nem gond ;)
Egyébként már én is gondolkodtam hasonló sztorin.
Komolyan, kezdek tőletek félni! Olyanokat kértek tőlem, amiket én is meg akartam már írni...

*Bill*
Bezárom magam mögött az ajtót, és a furcsa naplót az ágyra hajítom. Az erdőben találtam, mikor a bácsikám kiküldött, hogy elhelyezzek pár hirdetőtáblát. Persze se neki, se az ikerhúgomnak, Bellának nem mutattam meg a könyvet.
Mikor megbizonyosodom róla, hogy nem akar bejönni senki, fellapozom a naplót. Egy érdekes oldalnál megállok.
Egy fenyőfa formájú alak és egy köré írt körgyűrű foglalja el a dupla oldalt. A gyűrű tele van furcsa jelekkel.
A lap ezen kívül tele van furcsa jegyzetekkel, melyek szerint a kék fenyőfa alak egy démon, méghozzá az egyik leghatalmasabb. Ő uralja az elmét, és az éjszakai égbolt csillagain keresztül figyel mindenkit.
A lap alján egy furcsa szöveget is találok, ami valószínűleg latinul íródott. Hangosan felolvasom, mire a világ megfagy, és szürkeségbe borul.
Kinézek az ablakon. Kint is ugyanez a helyzet, és az eddig sétálgató és nevetgélő emberek most dermedten állnak.
A hátam mögül torokköszörülést hallok, amitől rémülten fordulok hátra. Egy kék fenyőfa démon lebeg előttem. Már kiáltásra nyitnám a számat, de félbe szakít.
-Felesleges. Úgyse hallja senki.
-K-k-ki vagy te? – kérdem remegve.
Az alak forgatja a szemét, majd csettint egyet, és emberi alakot ölt. Barna haja, kék szeme, és fekete öltönye van, melyből deréktájon egy pár szárny verdes. Hosszú, sárkányéhoz hasonló farka és szárnyai egyértelmű bizonyíték démon-létére.
-Lám, lám, lám! Végre találkozunk, Háromszög! A nevem Dipper. És azért jöttem, hogy alkut kössünk.
-Alkut? – nézek rá zavartan.
-Általában ezért idéznek meg.
Végig gondolom a hallottakat. Végül is, van valami...
-Tudod, hogy ki az a Ronnie? – kérdem végül.
-Áh, Fekete Szív! – mondja mosolyogva.
Zavart tekintetemet látva unottan forgatja a szemét.
-Igen. Mi van vele?
-Verekedni akar.
Úgy tűnik, sikerül felkeltenem az érdeklődését.
-Mit műveltél már megint? - kérdi, unalmat tettetve.
-Ronnie barátnője, Wanda pár napja szerelmet vallott. Ronnie pedig meghallotta, ezért kihívott. Két óra múlva találkoznánk az erdő mélyén.
-Esélyed sincs. Ronnie nem egyszerű ember.
-Mi?
-Ronnie egy vámpír. Végezne veled, mielőtt kiejtenéd a barátnője nevét.
-Akkor minek hívott ki?
-Mert nem akarja, hogy kiderüljön, ő ölt meg. Okos kis terv, azt meg kell hagyni.
Aztán széles és ördögi vigyor terül szét az arcán. Kiráz a hideg tőle, de remekül áll neki, ha mosolyog.
-M-mi az? – kérdem.
-De mi okosabbak leszünk. – mondja, majd felém nyújtja a kezét.
-Mit akarsz?
Megint csak forgatja a szemét.
-Ha már Jegecske bekavart neked, és megidéztél, az a minimum, hogy segítek.
-Hű! Az remek lenne! – lelkesedek.
Így, hogy megtudtam, mi is a valódi terve Ronnienak...
-Á-á-á! – emeli fel a mutatóujját, és megrázza előttem – Nem vagyok segélyszolgálat, kölyök! Nem ingyen dolgozok.
A franc! Ez egy démon! Biztos a lelkemet akarja, vagy ilyesmi.
-Nem, a lelked majd később lesz az enyém. – kacsint rám.
Hát ez meg... Gondolatolvasó?
-Démon vagyok, persze, hogy tudok olvasni a gondolataidban.
Remek! Egy gondolatolvasó démon, aki mindent tud és mindent lát. Más nem is kell!
-Nos? Érdekel, hogy mit kérek cserébe, vagy tovább nyavalyogsz a képességem miatt?
Elpirulok és bólintok.
-Mit kérsz?
Elmosolyodik, de ezúttal nem a rémisztő módon. Közelebb lép hozzám, és játékosan összekócolja a hajam.
-Ó, nem nagy dolog! Csak szeretném, ha elmagyaráznád... – mondja, de elharapja a végét.
-Mit? – kérdem.
Most először, ő pirul el.
-Hogy milyen érzés a szerelem.
Elmosolyodok. Nem gondoltam volna, hogy egy démon ennyire... emberien gyenge.
Dipper sértett grimaszt vág.
-Csak mondj igent, és megmutatom, mennyire vagyok én gyenge!
Rámosolygok, és kezet rázok vele.
-Legyen, Fenyőfa!
A világ elsötétül.
A nappaliban ébredek. És az első dolog, amit megpillantok... én vagyok.