Billdip sztorik [HUN]

A moziterem sötétjében...

*Bill*
Mélyet sóhajtok. Megint. És megint. De egy szót se szólok, csak csendben szenvedek Fenyőfa mellett. Vagyis... kurvára nem csendben.
-Hagyd már abba! - sziszegi alig hallhatóan, és enyhén meglöki a vállamat - Úgy ácsorogsz és sóhajtozol itt, mintha a kivégzésedet várnád.
Elgondolkodik kicsit, majd még hozzá teszi:
-Vagy mint Mabel a fogorvosnál.
Nem tehetek róla, elmosolyodok. Hullócsillag mindig pozitív kisugárzása és - a fogszabályozó ellenére is - varázslatos mosolya azonnal semmivé válik, ha egy ajtón meglátja a "Fogorvos" feliratot.
-Na! - bök oldalba Fenyőfa, visszarántva engem a jelenbe - Gyere, mi jövünk!
Kevésbé kínlódva, de még mindig kedvetlenül állok a pénztáros elé. Fenyőfa megveszi a jegyeket - a pénztáros furán méreget minket, de figyelmen kívül hagyjuk -, és megkeressük a megfelelő mozitermet.
A jegyeink a leghátsó sorba szólnak, pont a terveim szerint. Legalább ebbe volt beleszólásom.
Leülünk, és várjuk, hogy kezdetét vegye az unalmas reklámtömeg és más filmek előzeteseinek vetítése.
Egyikőnk se vett kukoricát.
Minek? Elég mások zajongását hallgatni.
Üdítőt is üvegeset vettünk a büfében. Egy-egy fél literes tea elég nekünk. És nem zajong, mint a szívószálas kólák.
Halványulni kezdenek a fények, de nem sötétül el teljesen a terem.
Még akad pár ember, aki a reklámok közepén esik be az ajtón, és komótosan a helyére megy.
Nincsenek sokan a vetítésen. Rajtunk kívül talán öt vagy hat pár.
Remek! Minden a terv szerint alakul!
Végre véget ér az utolsó filmelőzetes, és a teremben teljesen kialszanak a fények.
Kezdetét veszi a film, megismerkedünk a főszereplő csajjal, és a reménytelen szerelmi életével.
Felemelem a kezem, és a kettőnk között lévő karfára teszem, rá Dipper kezére. Összefűzöm az ujjainkat, mire mosolyogva felém pillant.
Némán nézzük tovább a filmet, bár én valójában egyáltalán nem figyelek rá. Hüvelykujjammal cirógatni kezdem Dipper kezének oldalát, és fejemet a vállára hajtom.
Alig hallhatóan felsóhajt, és fejét a fejemnek dönti.
Remek! Most jöhet a következő lépés!
Úgy fordítom a fejem, hogy ajkaim a nyakát érjék. Nem tudok elfojtani egy mosolyt, mikor Dipper megfeszül. Lágy csókokat lehelek puha bőrébe, élvezve azt a jellegzetes illatát.
-Hmm...Bill... - suttogja - Ne nyilvánosan!
Nem hallgatok rá, hanem finoman beleharapok a nyakába.
Elakad a lélegzete. Helyes! Következő lépés!
Elhúzom a kezem a kezétől, és a combjára teszem. Szép lassan haladok felfelé, közben folyamatosan ízlelgetve a füle alatti érzékeny részt.
-Bill... - sóhajtja.
Mikor kezem rátapint a lényegre, a csípőjét ösztönösen följebb tolja, a kezemhez dörgöli.
-Hm... beindultál? Pedig a srác még meg se dugta a kis szöszit. - suttogom a fülébe.
Nagyot nyel és úgy mocorog, hogy a lehető legtávolabb kerüljön tőlem, ami - révén karfás székekben ülünk - lehetetlen.
A nadrágja nem rejti el egyre nagyobb merevedését, amit a film halovány fénye tesz láthatóvá. De ha nem így lenne, a kezemmel akkor is könnyen kitapinthatnám.
Dipper kapkodni kezdi a levegőt.
-Bill... ez így... nem lesz jó... - motyogja halkan.
Elhúzódok tőle, és hangtalanul lekúszok a székemből. Letérdelek elé, úgy nézek rá föl.
Elkerekednek a szemei, mikor leesik neki, mire is készülök.
Farkasvigyorral az arcomon nyúlok föl a nadrágja sliccéhez, mire összeszorítja az ajkait - de még mindig nem állít le.

*Dipper*
Amint megérzem magamon forró ajkait, mintha kikapcsolna az agyam.
Talán így is van.
Nem gondolkodok, csak hagyom, hogy kénye-kedve szerint eljátszadozzon velem.
A filmet már ki tudja mióta nem követjük, de egyikünket sem érdekel különösebben.
Bill fokozza a tempót, én csak beletúrok selymes hajába, nem irányítom. Beleveszek az isteni kínzásba, hagyom, hogy magával ragadjon az érzés.
Mikor közeledek az orgazmushoz, el akarom magamtól tolni, ám ő nem hagyja. A szájában megyek el.

*Bill*
Amint végeztem vele, visszaülök a székemre, mintha mi se történt volna.
Dipper pislogás nélkül mered rám, mire elmosolyodok.
Még sose csináltunk ilyet, pláne nem nyilvánosan.
Iszok egy kicsit, hogy kiöblítsem a szám, mielőtt felé hajolnék és megcsókolnám.
Egyik kezemet a tarkójára teszem, hogy elmélyítsem a csókot.
Végigsimít a karomon, majd megállapodik a vállamnál.
Érdekes, mikor megcsókolom, mindig lehunyja a szemét. Mindig meglesem.
Egyszerűen képtelen vagyok levenni róla a tekintetem.
A korához képest sokkal értelmesebb, bár ezt mindig is tudtam róla. Rövid barna haja és sötétbarna - szinte fekete - szemeivel a lelkemig hatol.
Négy év van köztünk. Ő tizenöt, én tizenkilenc. Gyakran szóvá is teszi, hogy nem érti, mit akarok tőle.
Azt ugyan tudja, hogy a nevem Bill. Ám arról fogalma sincs, hogy én vagyok az a Bill. Összeroppanna, ha megtudná.
Úgyhogy bármit megteszek, hogy sose tudja meg!

Ne haragudjatok, hogy így eltűntem! Ráadásul egy ilyen falatnyi sztorival térek megint vissza... :/
Pedig azt hittem, visszatért az "írói képességem"          ("-_-)
Valamint úgy döntöttem, hogy kicsit változtatok a témán, mert a fülszöveg ellenére ez az egész kezd melegpornóvá válni...
Úgy érzem, ideje lenne kicsit visszatérnem az alapokhoz.
Készülj, démon! Érkezeeek! XD

-------------------------------------------------------------

A korábbi ígéretem ellenére mégis inkább privátban írom meg a címet, ahova az ereklyéket küldhetitek.
Írjon rám, akinek kell!