Billdip sztorik [HUN]

FootBill

KataaPfeifer kívánsága :3
És nem röhögni a címen! Nem jutott eszembe jobb... XD

*Dipper*
-Tesó, muszáj látnod a suli focicsapatát játszani!
Forgatom a szemem.
-Minek, Mabel? Egy rakás srác futkározik egy labda után, amit ahelyett, hogy megfognának, csak belerúgnak ismét, hogy továbbra is legyen mi után rohangálni.
Mabel kuncogni kezd.
-Gondoltam, hogy egy hozzád hasonló kocka csak ennyit lát a fociban.
-Hé! Ne nevezz kockának! - akadok ki.
Vigyorogva felém hajol, és feljebb tolja az orromon a szemüvegem.
-Koooocka! - mondja, hosszan elnyújtva az elejét.
Megtaszítom a vállát, de csak éppen annyira, hogy kihátráljon az aurámból.
-Még egyszer így mersz hívni, akkor kereshetsz valaki mást, akiről puskázhatsz, tisztelt "osztálymásodik"! - mondom, kezeimmel idézőjelet mutatva.
-Tudom, mivel engesztelhetlek ki! - mosolyodik el.
Mindketten elindulunk a folyosón.
-Igen? Na, had halljam! - vonom fel a szemöldököm.
-A focicsapat tele van dögösebbnél dögösebb srácokkal. És történetesen tudok egyet, aki szingli, és meleeeg! - magyarázza, az utolsó szót énekelve.
Végiggondolom. Mabel ízlése nagyon jó. Ha szerinte jól néz ki egy pasi, akkor az úgy is van. Ráadásul van köztük egy olyan, akinél szerinte még esélyem is van...
Felsóhajtok.
-Oké. Meggyőztél. Nézzünk dögös focistákat. - adom meg magam.
Mabel felvisít örömében, és szökdécselni kezd körülöttem.
Mosolyogva csóválom a fejem, de egy szót se szólok.

(...)

A lelátó legfelső sorában foglalunk helyet, pont középen.
-Miért ide ültünk?
-Azért, mert innen mindegyik isten ajándékát láthatjuk, ahogy ők is minket. De ha róluk fecsegünk, nem hallják. - magyarázza büszkén.
Azt hiszem, volt alkalma kikísérletezni, melyik a tökéletes hely.
Elkezdődik az edzés, de páran még hiányoznak.
Most mi van? Csak azért, mert hülyeségnek tartom, attól még tudok egy s mást! Alaptalanul sose ítélek valamit rossznak vagy feleslegesnek.
-Jaj, hol van már? - motyogja a lábával idegesen toporogva Mabel.
Mintegy végszóra, csatlakozik a futáshoz hat ember, így teljes a létszám.
-Nézd! Ott! - bök az egyik felé.
-A tizenhármas számú? - kérdem.
-Ja, ja, a szöszi!
Megvárom, míg közelebb futnak a lelátóhoz.
És akkor megpillantom őt.
Igen, valóban "szép példány", ahogy Mabel fogalmazott, de...
Van benne valami, ami a többiekben nincs. És itt most nem arra gondolok, hogy meleg-e vagy sem.
Olyan... más a kisugárzása.
Nem liheg és panaszkodik, mint a többiek, hanem lelkesen rója a köröket.
Mikor az edző szól, hogy játszanak le egy meccset, egy pillanatra a lelátó felé pillant. Ránk. Észrevett minket.
-Juuujj! Ide nézett! Te is láttad, ugye? - visongja Mabel.
-Sshh! Hallgass már! - csitítom vörös fejjel.
Még ilyen távolságból is látom, hogy szöszi elmosolyodik.

(...)

-Oké, srácok! Tíz perc szünet! - kiáltja el magát az edző.
A szőke srác baromi jól játszott, a 6:4-es eredményből a győztes oldalon lőtt 4 gólt.
A padhoz sétál, és ledobja magáról a mez póló részét, láthatóvá téve számunkra tetovált hátát.
Egy furcsa kör, benne egy háromszöggel. A tarkóján egy szem van, két izmos karján pedig végig valamilyen furcsa jelek futnak, valószínűleg titkosírással.
Felkap a padról egy kulacsot, és a tartalmát magára borítja.
-Ó. Te. Jó. Ég. - motyogja Mabel mellettem.
A számból vette ki a szót.
Szöszi haja nedvesen a homlokára tapad, és mikor kicsit összeborzolja a haját...
Megfordul, és találkozik a tekintetünk.
-Dipper! - suttogja kuncogva - Csukd be a szád!
Elvörösödök, és elkapom a tekintetem.
Basszameg!
-Hallod, épp felénk tart!
Duplán basszameg!
-Jaj, és mosolyog! Rád mosolyog, Dipper! - suttogja.
Triplán basszameg!
-Sziasztok! - szólal meg egy lágy hang.
Félve fordulok a hang irányába.
Basszus! A szemei a leggyönyörűbb kékek! És közelebbről még dögösebb!
-Sz-szia. - dadogom.
Tiszta ideg vagyok!
Mit csináljak? Mit csináljak?!
-Szia! Én Mabel vagyok, ő pedig a testvérem, Dipper! - segít ki Mabel.
Kissé oldalra biccenti a fejét.
-Dipper? Milyen érdekes név! - mondja elgondolkodva.
-Cs-csak becenév. - magyarázom.
-Egyébként én Bill vagyok. - mutatkozik be, és felém nyújtja a kezét.
Elfogadom, mire kiszélesedik a mosolya. A keze puha és meleg, egyáltalán nem izzadt. Bár kezéről hamar elterelődik a figyelmem kidolgozott mellkasára, ami még mindig fedetlen.
Hú, de meg akarom ízlelni azokat a kockákat!
Nagyot nyelek.
Muszáj másra koncentrálnom!
Legnagyobb bánatomra el kell engednem a kezét.
-Na, és hogy tetszett a meccs? - int maga mögé, a csapat többi tagja felé.
-Fantasztikus voltá... mármint... voltatok. - javítom ki magam.
Nem akarom, hogy azt higgye, nyomulós fajta vagyok.
Széles vigyorra húzódik a szája, amitől az arcán két oldalt egy-egy gödröcske jelenik meg.
-Köszi.
A tekintetéből látom, hogy tudja, mit akartam mondani. Szerencsére egy szót se szól róla.
Csak ekkor tűnik fel, hogy Mabel magunkra hagyott.
Basszus! És ha valami kínos helyzetbe hozom magam? Ki lesz az, aki segít kikecmeregni belőle?
-Melyik osztályba jársz? - kérdi, figyelmemet ismét magára vonva.
-Tizenegy B. - motyogom - És te?
-Én végzős vagyok.
Egy ideig némán nézzük egymást, majd mindketten elnevetjük magunkat.
-Egy cseppet kínosnak érzem ezt az egészet. - mondja kínos mosollyal.
Elmosolyodok.
-Nem vagy egyedül.
-Leülhetek? Úgy talán kevésbé lesz kínos.
Arrébb csúszok a padon, bár felesleges: az egész lelátón csak mi ketten vagyunk.
-Hogyhogy itt ücsörögtetek a testvéreddel? Nincs órátok?
-Áh, lyukasóránk van. - legyintek.
-De... te amolyan könyvmoly-srác fajta vagy, nem?
Auch! Ezt megkaptam...
Remek, már ő is nyominak tart!
Valószínűleg észre vette, hogy bántót mondott.
-Jaj, nem azért! - mentegetőzik - Csak fura, hogy egy könyvmoly a focit választja a könyvtár helyett.
Vállat vonok.
-Mabel rángatott ide, hogy lássalak... mármint titeket játszani. - mondom zavartan.
Basszus, miért szóltam el magam?
Mosolyogva néz rám. Így, egymás mellett ülve látszik, hogy egy fejjel magasabb nálam.
-Azt mondtad, tetszett a meccs, ugye?
-Ja.
-És én milyen voltam? - kérdi vigyorogva.
Arcomat elönti a forróság.
-Egész jó. - motyogom.
-Pedig ahogy bámultál, azt hittem, legalább azt mondod, hogy nagyon jó. - mondja nevetve.
Te jó ég! Észre vette! Mindjárt elsüllyedek szégyenemben!
Lesütöm a szemem.
-Suli után van már programod?Megihatnánk valamit. - töri meg a csendet.
Nagyot nyelek.
Nyugodtságot erőltetek magamra, igyekszek nem dadogva válaszolni.
-Jól hangzik.
Föláll mellőlem, és lemosolyog rám, amivel enyhíti az idegességemet.
-Nagyszerű! Akkor suli után a főkapunál! - mondja hátrálva, majd int egyet, és lerohan, vissza a pályára.

(...)

Amint kicsöngetnek, Mabellel a kocsijához igyekszünk, hogy bedobjam a táskám.
-Sok sikert! - ölel magához - És használjatok gumit!
-Mabel! - akadok ki.
Ellököm magamtól, mire felnevet.
-Ez nem vicces! - vörösödök el.
-Még szép, hogy nem az! A meleg srácok könnyebben lesznek AIDS-esek!
Haragosan nézek rá, majd sarkon fordulok, és morogva magára hagyom.
Még mindig kicsit morcos vagyok, mikor a főkapuhoz érek.
Bill ott vár, lazán a kapunak dőlve. Egyszerű farmerban és pólóban van, ami ennek ellenére baromi jól áll neki. Kiemeli az izmait, ráadásul a karjain kikandikálnak a furcsa tetoválások.
Amint megpillant, elmosolyodik.
Nem, ez nem a megfelelő szó rá. Mert attól a mosolytól a szívem kihagy egy ütemet.
-Dipper! - mondja lágyan a nevem.
Te jó ég, még sose szerettem ennyire hallani a nevem!
-A tesód csak így elenged velem? - kérdi somolyogva.
Felnyögök.
-Ne is mondd!
Elindulunk egymás mellett.
-Mi történt? - néz le rám.
Fogalmam sincs, hogy miért, de elárulom neki.
-Figyelmeztetett, hogy használjunk gumit.
Billből kitör a nevetés.
-Nemtom' te hogy vagy vele, de én nem vagyok gumi-párti.

Hát, ennyi lenne!
Egyébként amint elolvastam a kérést és nekikezdtem, az elején csak úgy ömlöttek belőlem a szavak - vagyis, hogy pontos legyek, csak úgy szaladtak az ujjaim a billentyűzeten. A vége felé eléggé elapadt az ötletáradat, ezért lett egy kicsit silány a végkifejlet.
Asszem, idegen szavak szótárát reggeliztem... XD
Küldjétek még az ötleteket, mert vasárnap van az utolsó lehetőségetek! Onnantól kezdve nem teljesítek többet!

-------------------------------------------------------------
Bocsi, nem új rész, csak utálom a helyesírási hibákat... -_-