Billdip sztorik [HUN]

Kicsi Dipper

GFan_Laura köszi az ötletet, már egy ideje agyaltam egy ilyen írásán, de az üziddel ez eldőlt!

*Bill*
-Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! - ismételgetem bűntudatosan.
Dipper felsóhajt. A hangja a szokásosnál is furcsább.
-Jó, mindegy! Csak kejesd meg a visszafojdító vajázsigét! - mondja duzzogva.
Te jó ég, nagyon aranyos kisgyerekként!
Végigpörgetem a kiskönyvem oldalait, de semmi.
-Őőő...
-Csak azt ne mondd, hogy nem lehet visszafojdítani! - kapja felém a fejét rémülten.
Mindjárt megzabálom!
De igyekszek éretten viselkedni, ha már neki nincs rá lehetősége.
-Nincs rá varázslat. - mondom végül.
Kis tenyerével a homlokára csap.
-Zseniális! - morogja.
-De...
-De? - néz rám reménytől csillogó szemmel.
-A könyv szerint tizenkét órán belül magától elmúlik. Ha...
-Ha? - szakít félbe megint.
-Fenyőfa! - dorgálom meg szelíden - Hagyd, hogy befejezzem!
Két kis kezét amolyan "oké, tied a pálya" stílusban felemeli, úgyhogy folytatom.
-Szóval tizenkét órán belül visszaváltozol, ha nem véglegesítjük a varázslatot.
Értetlenül pislog rám.
-Mit ne tegyünk, hogy véglegesítsük? - kérdi.
Végiglapozom a könyvet, és az alapoknál nyitom ki.
Ne kérdezzétek, miért van ez hátul! Démon logika...
-Azt írja, hogy...
Végig húzom az ujjam a lapon, keresve a megfelelő bekezdést.
Ez is ABC szerint van rendezve, mert az azonos kezdőbetűs bekezdéscímek egymás után vannak. Csak a sorrend nincs meg.
-Baszki! Remélem a könyv írója a mennybe került! - morgom.
Dipper nem foglalkozik velem, épp aprócska kezeit vizsgálgatja.
A lap alján végre megtalálom, amit keresek.
Véglegesítés
Gyorsan végigfutom a szöveget.
-Ó, hogy az a...
Dipper kérdőn néz rám.
-Mi az?
Felmordulok.
-Nem érintkezhetünk, míg el nem múlik a varázslat hatása.
Elmosolyodik.
-Túléljük! - legyint - Biztos nem akajsz megfektetni egy... őőő... kétéves gyejeket!
Felnyögök.
Ezzel nincs is problémám.
Valószínűleg mindene jóval kisebb. És a "minden" alatt mindent értek. Testének minden porcikáját.
-Egyáltalán nem érhetek hozzád. Nem ölelhetlek magamhoz, nem csókolhatlak meg, még a hajadat se borzolhatom össze. - magyarázom.
-Ó. - nyögi.
Elkámpicsorodik, én pedig reflekszből elhajítom a könyvet, hogy átöleljem... de nem lehet.
Leülök a kanapé túlsó végére, és tehetetlenül nézem a könnyező kicsi Dippert.
-M-most mi lesz? - kérdi pityogva - Nem elég, hogy kétévessé váltam és úgy bőgök mint egy kislány, még te sem nyugtathatsz meg?!
Az egyetlen pozitívum, hogy rájött, hogy beszéljen a gyerekes "j"-nek kiejtett "r" betűk nélkül.
-Ne aggódj, Fenyőfa! Minden rendben lesz! - próbálom vígasztalni pusztán szavakkal - Végig melletted maradok, és megvédelek mindentől. Főleg Hullócsillagtól.
Az utolsót hallva kuncogni kezd.
Eddig is imádtam a nevetését, de ez...
-Most mondanám neked azt az "sz" betűs szót, de a nyamvadt bűbáj miatt nagyon nem lenne vonzó, ahogy kimondom.
Elmosolyodok.
-Mindegy, majd elképzelem. - kacsintok rá - És én is szeretlek téged.
Támad egy remek ötletem, hogyan üssük el az időt.
-Nézünk valami filmet?
Unottan bólint.
Felállok a kanapéról, de mielőtt elhagynám a nappalit, még visszafordulok az én édes kis Fenyőfámhoz.
-Kérsz valami nasit?
Felcsillan a szeme.
-Ú, ú, ú! Hozol be Nachost?
Furán nézek rá, de bólintok.
Visszatérek egy tál Nachossal, és egy DVD-vel.
Leülök a kanapé másik végére, és kettőnk közé teszem a tálat. Azonnal visszarántom a kezem, mikor Dipper a tál után nyúl.
Beteszem a DVD-t, és elindítom a filmet.
Valami misztikus cucc, de történetesen tudom, hogy Dipper egyik kedvenc filmje.
Felé fordulok, de ő nem rám figyel. Haragos - vagy inkább duzzogó - tekintettel nézi a tévét, és úgy tömi magába a rengeteg háromszög alakú chipset.
Jó darabig nem tudom levenni róla a szemem, a film sem érdekel. Több órás rendezői változat.
Arról nem is beszélve, hogy a Nachos pont olyan formájú, mint a démoni alakom. És ez zavar.
Konkrétan olyan, mintha engem enne.
Elönt a forróság. Asszem' ha engem falna, azt nagyon tudnám élvezni!
Felém fordul, mintha olvasott volna a gondolataimban. A tekintete még mindig haragos.
-Mi az? - kérdem.
Lehet, mégse kellett volna ezt a filmet lehoznom? A kétéves Dippert talán nem köti le annyira.
-Utálom ezt az egészet! - morogja duzzogva.
Értetlenül nézek rá.
-Mit?
-Hogy messze vagy tőlem.
Elmosolyodok.
-Még hét óra. - "nyugtatom meg".
Felnyög, és hátraveti magát a kanapénak.
Halkan nevetek, és kikapcsolom a filmet a stáblistánál.
-Most választhatok én?
Némán bólint.
Csatornáról csatornára kapcsolok, míg végül megállapodok egynél.
-Démonok között? - vonja fel a szemöldökét.
Egy kicsit furcsa belegondolni, hogy ez a kisember az én huszonkét éves Fenyőfám. Még akkor is, ha tudom az okát.
Mert minden mozzanata, mimikája és lágy hangjának lejtése ugyanaz maradt.
Ugyanaz a Dipper, akit szeretek. Csak kisebb.
-Miért? A Démonok között tök jó!
Lapos pillantást vet rám.
-Ja. Csak nem egy kétévessel nézve!
Elnevetem magam.
-Mintha alapból nem félnél tőle...
Csúnyán néz rám, de csak nevetek.
Viszont eszembe jut, hogy nem tudom magamhoz ölelve nyugtatgatni, ha megrémül.
Elhal a nevetésem, és inkább elkapcsolom.
-Bill...
Azt hiszem, ő is megértette. Mélyet sóhajt, és elfordul tőlem.
Megállok a Gravity Falls városi tévécsatornán. Mint mindig, most is valami baromság megy.
Jó ideig nézzük, míg Dipper halk szuszogását meg nem hallom.
Elaludt.

*Dipper*
Elnehezül a szemhéjam, és nem ellenkezek. Szép lassan elalszok.
Arra ébredek, hogy valami rám borul. Valami puha, meleg, és... Bill illatú.
De nincs elég energiám, hogy kinyissam a szemem és megnézzem, mi az.
Az ismerős aroma hatására eláraszt a béke. Akármi is ez a valami rajtam, olyan, mintha ismét Bill karjai közt aludhatnék...
Azonnal mély álomba zuhanok.
Bill karjai közt ébredek, amitől először megrémülök. A hangom azonban már ismét a régi!
Billre nézek, aki mellettem békésen alszik. Mindkettőnket betakart a pokrócával, amivel télen tekeri be magát, mikor a kalyiba nagyon lehül.
Végig simítok az arcán, mire elmosolyodik. Megfogja az arcán pihentetett kezem, és lágyan megszorítja.
-Mikor változtam vissza? - kérdem.
-Hmmm... négykor... - dünnyögi álmos hangon.
Felé hajolok, és csókot nyomok az orra hegyére.
-És mióta aludtam a karjaid közt?
-Hmm... négy óta... - dünnyögi megint.
Kuncogni kezdek.
-Ne mondd, hogy a visszaváltozásomra vártál!
Kinyílik a szeme, tekintete melegségétől szinte elolvadok.
-Amint visszaváltoztál, magamhoz húztalak.
Mosolyogva csóválom a fejem.
-Ezért virrasztani...
Ő is elmosolyodik.

*Bill*
Elmélyülök varázslatos szemeiben.
Sose unom meg az én gyönyörűséges Fenyőfámat!
-Megérte, mert sose aludtam még ilyen jól! - mondom őszintén.
Amint kidőlt, óvatosan ráterítettem a dzsekimet. Ami hajnali négyig elég is volt aprócska testére.
Négykor pedig visszaváltozott, én pedig mellé bújtam, és magunkra húztam a sárga plédemet.
És évmilliók óta most álmodtam először.
Bár az én álmom már valóra vált.
Itt fekszik mellettem, és éppen megcsókol.

Bocsi, csak kicsit bajlódtam az írással. Mostanság valahogy nem találom el a megfelelő betűket.
Biztos öregszem 😂
Pedig nagyon küzdöttem, hogy még hétfőn közzé tudjam tenni... -_-
Most van 0:02, szóval nem csúsztam annyit :D