Billdip sztorik [HUN]

Molyok társasága - 2. rész

Lesmiserables_fanboy kérésére :3

*Dipper*
Amint végzek a könyvvel, hanyatt vágódom az ágyamban, és a plafont kezdem bámulni.
Basszus, még csak tegnap volt az a Molytalálka vagy mi, és én már letudtam Bill könyvét.
Felnyögök és hasra gördülök, hogy nekilássak megírni a véleményem.
Gyorsan gépelek a laptopom klaviatúráján, így fél óra elteltével már három oldalnál járok a megszokott másfél helyett.
Te jó ég! Mit tudtam ennyit írni? Ráadásul ilyen rövid idő alatt...
Átfutom a szöveget.

"...Bill nevetése..."

"...Bill mosolya..."

Ó, hogy az a...
Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg!
Én hülye, közzé tettem, ahelyett, hogy csak elmentettem volna.
Hogy tudom ezt törölni, mielőtt bárki is meg...

~1 ember látta~

Jaj, ne! Ne, ne, ne!

*Bill*
Amint bekapcsolom a mobilomon a netet, már érkezik is egy értesítés.

~BookFanatic_Boy új bejegyzést tett közzé~

A szívem a torkomba ugrik.
Ilyen hamar? Dehát csak tegnap adtam neki oda!
Ennyire rossz volt, hogy félbe hagyta?
Nyugalom, Cipher! Olvasd el, mielőtt pánikrohamot kapsz!
Mély levegőt veszek, és megnyitom a bejegyzést.

"Bill Cipher - Az illuminati ötven árnyalata"

(Nem ér röhögni! XD
Egyébként majd ti is elolvashatjátok, 3 részre tagoltan, és persze nem az eredeti szereplőkkel, hanem velük. De aki ismeri az eredeti könyvet, el tudja képzelni, miről szólhat...
Csak hogy ismét megválaszoljam a kérdést.
Szóval igen. Bill szexkönyvet írt.)

Oké, szóval valóban az én könyvemről írt értékelést.
Zakatoló szívvel kezdem olvasni.

*Dipper*
Rémülten kattintok rá a szürke szövegre, hogy megnézzem, ki nyitotta meg.

~Illuminacho_666 látta~

Bassza meg!
Felcsapom a könyvet, és villámgyorsan bepötyögöm a telefonszámot. Habozás nélkül tárcsázom, bár fogalmam sincs, mit fogok mondani.
Vagy hogy egyáltalán mit kéne mondanom.

*Bill*
Lerogyok az ágy szélére, és hitetlenül meredek a szövegre.
Hírtelen megrezzen a telefonom. Én meg amilyen szerencsétlen vagyok, elejtem ijedtemben.
Hm. Csak egy telefonszámot ír ki.
Lehajolok, és felveszem a sárga hátlapú telómat, majd gondolkodás nélkül fogadom a hívást.
-Bill? - szól bele félénken Dipper.
-Sz-szia, Dipper. - dadogom zavartan.
Basszus, mit kéne most tennem?
-F-figyelj. Amit írtam, az...
Lehunyom a szemem, és mélyet sóhajtok.
-Ne aggódj. Segítek megoldani.
-Tényleg? - kérdi döbbenten.
Mi mást tehetnék? Én se akarom, hogy ez az értékelés nyilvános legyen. Az egyikünknek se lenne jó, ha kiszivárogna. Mármint...ennél is jobban.
-Oké. Menj be a "szerkesztés"-be, és blokkold a bejegyzést.
Néma csend.
-Sikerült? - kérdem egy perc elteltével.
-Igen. - válaszol sokkal nyugodtabban.
-Remek. Átírod egyedül, vagy...?
-Gyere át hozzám! - kéri halkan.
A hangja könyörgő, aminek hallatán elbizonytalanodom, mielőtt visszautasíthatnám.
Mély levegőt veszek, és lassan kifújom.
A francba!
-Hol laksz?

(...)

Leparkolok a kis sárga bogarammal, de jó ideig nem szállok ki. Meredten bámulom a kedves kis házat, ami Dipper leírása alapján az övé.
Erőt veszek magamon, és kiszállok a biztonságot nyújtó kocsimból.
Nem kell kopogtatnom, amint az ajtó elé érek, az kinyílik, és Dipper beránt a házába. Becsapja mögöttem az ajtót, engem meg neki szegez. Két kezével a fejem mellett támaszkodik meg, és lassan közelebb hajol hozzám - pontosan úgy, mint tegnap a Molytalálkán. Barna szemeiben pajkos fény csillan meg.
-Nem tudlak kiverni a fejemből... - suttogja halkan.
Az arcom elvörösödik, amit egyik kezével megérint. Hüvelykujjával finoman végigsimít az alsó ajkamon.
-Már azóta kíváncsi vagyok ezeknek az ajkaknak az ízére, mióta meghallottam a nevetésed...
A hangja mély és baromira szexi.
Basszus, hogy keveredhettem ebbe az egészbe?!
Lehunyom a szemem, várva, hogy megcsókoljon. De nem teszi.
-...Drew. - teszi hozzá alig hallhatóan.
Azonnal kipattan a szemem.
-Te komolyan a könyveből idéztél? - nézek rá hitetlenül.
Arcán fülig érő kaján vigyor jelenik meg.
-Brady dumái elég jók, nem gondolod?
Csak forgatom a szemem.
Miért van rám ilyen hatással? És miért idegesít ez?
-...elmegy... - motyogom megalázottan.
Dipper elneveti magát.
-Nincs miért szégyenkezned. - érinti meg a vállam.
Futó pillantást vet testem egyetlen áruló részére, majd ismét a szemembe néz.
-Én is beindulnék, ha egy srác ilyet mondana nekem.
Elkerekedik a szemem, az arcom meg szinte lángol.
Dipper szelíden mosolyog rám, ami teljesen ellent mond minden másnak, amit eddig csinált.
-A legnagyobb baj az egésszel az, hogy... - kezdi, majd úgy folytatja, hogy én is alig hallom -...tőled is akarok ilyeneket hallani.
Némán meredek rá. Fogalmam sincs, mit kéne erre válaszolnom.
Hogy én is?
Vagy talán jobb lenne még most, az elején lezárni ezt a valamit kettőnk közt.
A francba is, hiszen csak tegnap találkoztunk!
Bár már hónapok óta cseverésztünk egymással a blogján...
-Dipper...
-Bill? - kérdez vissza.
-...mi ütött beléd? - kérdem halkan.
Azt hiszem, ez betalált. Dipper legyőzötten lép hátrébb tőlem.
-Bo-bo-bocsánat... - makogja - É-én...
Most rajtam a sor, hogy felnevessek.
-Dipper! Te képes voltál azonnal megírni az értékelést és áthívni valakit, amint kiolvastál egy erotikus könyvet?! - kérdem még mindig nevetve.
A tekintete ismét a régi, az arca pedig pipacspiros.
Na végre! Újra a régi!
Belőlem azonban még mindig dől a nevetés.
-Alap szabály, hogy sose csinálunk semmit, ha ilyen könyvet olvasunk.
Egyre jobban zavarba jön, amiért megsajnálom.
-Na! Semmi baj! - fogom meg a két csuklóját - Hagyd, hogy kicsit leülepedjen a sztori. Különben sokkal tovább mentünk volna.
Amint kimondom az utolsó mondatot, meg is bánom. Konkrétan elárultam magam.
Mert én bizony szívesen tovább mentem volna...
-Gyere, írjuk át a rólam írt ömlengésed! - mosolygok.
Dipper arcán fura vigyor jelenik meg.
-El ne szállj magadtól, Cipher!
Kiszélesedik a mosolyom.
-Nem ígérhetek ilyesmit, Pines! - mondom, és magam elé intek, jelezve, hogy ő van otthon.
Felmegyünk az emeletre, a szobájához. Én azonban az ajtóban megvárom, hogy előkerítse a laptopját.

*Dipper*
Leülök az ágyamra, és felnyitom a laptopom. Amíg visszaáll a hibernációból, az ajtóban ácsorgó Billre pillantok.
-Gyere be nyugodtan!
Zavartan megrázza a fejét.
-Mi lenne, ha inkább a nappaliban...
-Nyugodtan bejöhetsz. - szakítom félbe.
Egy ideig zavartan ácsorog tovább, egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát és az alsóajkát rágcsálva, végül beadja a derekát. Bejön a szobámba, és félszegen. Ácsorog mellettem.
Gondolok egyet, és a csuklóját megragadva az ölembe rántom.
-Dipper! - szólít meg, a hangja figyelmeztető.
Nem tudok ellenállni. Két karommal átölelem a derekát, államat pedig a vállára támasztom.
Lehunyja egy pillanatra a szemét, és mély levegőt vesz, amit reszketegen fúj ki.
Már rájöttem, hogy ezt akkor csinálja, ha nem ura a helyzetnek.
-Segítek átírni az értékelést. De ennyi. - jelenti ki határozottan.
A francba! Elcsesztem mindent.
Némán figyelem, ahogy kitöröl és átfogalmaz jó pár részt. Még oldalról is látni, ahogy elvörösödik, vagy időnként halványan elmosolyodik.
A végeredmény lenyűgöző. Másfél oldal, a szerzőről csak egy-két mondat és utalás.
-Na? - kérdi a véleményemre várva.
-Remek lett. Köszönöm. - válaszolom.
Elhúzódik tőlem, hátra fordul felém, és aggódva néz.
-Mi a baj?
Összeszorítom a szemem, mielőtt kinyögném.
-Bill, én kedvellek téged. Nagyon.
Kinyitom a szemem, hogy láthassam a reakcióját, de az arcáról semmit nem tudok leolvasni.
-Ha a közelemben vagy, egyszerűen elmegy az eszem. - folytatom, hátha kicsikarhatok tőle bármilyen reakciót.
Bill fölkel az ágyról, és szánakozva néz rám.
-Ostobaságot beszélsz.
Oké, visszaszívom. Nem akarok tőle bármilyen reakciót kicsikarni. Nekem csak egy válasz kell. És az nem így kezdődik.
-Bill, én nem...
Elneveti magát, de egy cseppnyi jókedv vagy csilingelés nincs benne.
-Mégcsak tegnap találkoztunk először. Ennyi idő alatt még barátok se lehetünk.
Megrázom a fejem és már mondanám, hogy nincs igaza, de ő szép lassan hátrálni kezd.
-Én most megyek. Szia, Dipper! Még egyszer köszi, hogy elolvastad a könyvem.
Mikor konkrétan kirohan a szobámból, kiugrok az ágyból, és utána eredek. Éppen csukná be maga mögött a bejárati ajtót, de elkapom a kilincset.
Mindketten erőlködünk. Ő azért, hogy becsukja, én meg azért, hogy kinyissam az ajtót. Így pusztán egy tíz centis résen át láthatjuk egymást. De az utolsó esélyem, hogy velem maradjon, így is megvan.
-Szeretlek, Bill! - suttogom.
Elkerekednek a szemei a döbbenettől. Ez az! Velem fog maradni!
Végül mégse azt mondja, amit várok.
-Engedj el, Dipper! Még mindig a könyvem hatása alatt állsz!

*Bill*
Azt hiszem, ez hatásos. Elengedi a kilincset. Azonnal becsukom az ajtót, a kocsimhoz rohanok, bepattanok, és a lehető leggyorsabban elhajtok. Minél messzebb Dipper Pinestól és mindentől, aminek köze van hozzá.

Ne öljetek meg, Ő kérte, hogy ne jöjjenek össze... >_<
Egyébként a két karakter az első részhez képest kifordultak önmagukból. Sajnos nem tudtam helyre hozni ezt a hibát.
És hogyan lehetséges, hogy a könyv ilyen hatással volt Dipperre?
Tapasztalat és könyvmolyoknál elég alap, hogy egy könyv is képes felforgatni minket érzelmileg. Az erotikus történetekről nem is beszélve...
Ha ilyesmit olvasok, mindig elfog az az érzés, hogy "Basszus, kell már nekem egy pasi!" XD
De olyan is van, hogy egy +18-as könyv után minden amit hallok, kétértelművé válik.
Szóval igen. Egy könyv is képes felébreszteni a perverz oldalam :D