Billdip sztorik [HUN]

I KISSED A BOY, AND I LIKE IT - 2. rész

*Dipper*
Szörnyű fejfájással ébredek, szerencsére az ágyamban. A tegnap estéről csak homályos emlékeim maradtak, nagyjából a karaoke közepétől.
-Felébredtél? - les be az ajtón Bill.
-Igen. És szörnyen fáj a fejem.
Felülök, ő pedig belép a szobába, kezében egy pohárral. Leül az ágyam szélére, és a másik kezét felém tartja.
-Ezt vedd be! - mondja a tenyerében lévő gyógyszerre utalva - Hullócsillag kérte, hogy hozzam fel neked.
Elmosolyodom, és elveszem tőle a gyógyszert meg a poharat. Mikor beleiszok a hideg vízbe, élvezem a frissítő érzést.
-Hé! Csak nyugi! Még a végén félre nyeled, és megfulladsz! - szól rám nevetve.
Az üres poharat elveszi tőlem, és az éjjeli szekrényemre teszi.
-Mondd csak, Dipper... - kezdi.
Döbbenten nézek rá. Még sose használta ezt a nevemet.
-Igen?
-Mennyire emlékszel a tegnap estére? - kérdi.
-Hát, nem valami sokra. Miért?
Bill felsóhajt.
-Nem fontos.
Értetlenül nézek rá, de kerüli a pillantásom.
-És az igaz, hogy van barátnőd?
Meglep a kérdése.
-Igen, Pacifica a barátnőm. De ez miért fontos?
Bill összeszorítja a szemét.
-Nem... fontos... - motyogja halkan - Már... nem az.
-Bill? - kérdem aggódva.
Te jó ég, talán bántottam tegnap? Vagy veszekedtem? Talán Pacifica bántotta? Ő biztosan nem, mert a szüleivel valami „fontos üzleti vacsorára" kellett mennie. Előtűnik a homályos emlékeimből egy pillanat, ahogy beletúrok egy szőke és puha hajba. Jaj, ne! Megcsaltam volna Pacificát? Vagy mégis el tudott jönni? Arra kapom fel a fejem, hogy Bill feláll az ágyamról.
-Hova mész? Nem maradsz itt?
-Nem. - feleli egyszerűen.
Mikor becsukódik mögötte az ajtó, kikelek az ágyból. Úgy döntök, hogy veszek egy gyors zuhanyt, mielőtt felöltözök tiszta ruhába. Közben pedig próbálok rájönni, mi is történhetett tegnap. De mire befejezem a zuhanyt, csak addig jutok, hogy bármivel is bántottam meg Billt, bocsánatot kell kérnem tőle. Magamra kapok egy farmert és egy kockás inget, és leszaladok a lépcsőn. Billt és Mabelt a konyhában találom.
-Hé, Bill! Akármi is történt tegnap este, nagyon sajnálom. Túl sokat ittam, és nem voltam magamnál. De megígérem, hogy többet nem fordul elő, jó? - kérdem, remélve, hogy ismét jóban lehetünk.
Kedvelem Billt, és fontos számomra, ezért nem akarom elveszíteni. De a megbocsátó mosoly helyett könnybe lábad a szeme. Jaj, ne már! Mégis mit csinálhattam, amitől ennyire kibukott? Bill szó nélkül távozik a konyhából, lehajtott fejjel. Mabel felszisszen.
-Hú, tesó! Ez elég erős volt!
-DE MI?! - kérdem tőle dühösen.
Nem reagál a kitörésemre, hanem előveszi a telefonját. Nyomkod rajta valamit, aztán felém fordítja. A képen mi vagyunk. Én és Bill. Amint megcsókolom. Bill szeme döbbenetről tanúskodik.
-Üvegeztünk, és te azt a feladatot kaptad, hogy csókolj meg valakit. Aztán hírtelen lekaptad Billt, és konkrétan majdnem tovább fajultak a dolgok. - magyarázza.
Lapoz párat, és a képek láttán elvörösödöm. Kellemetlen beismerni magamnak, de a képekből árad a szenvedély. És ekkor eszembe jut egy zeneszám egyik sora.
„I KISSED A BOY, AND I LIKE IT!"
Billnek énekeltem tegnap, az utolsó homályos emlékem előtt, ami arról szól, hogy egy angyal felvitt az ágyamba. Mennyei illata volt, és megcsókolta a fejem búbját. Valószínűleg az az angyal Bill volt.
-Meg kell találnom Billt!
Hál' isten, nem kell sokáig keresnem. Bezárkózott a szobánkba.
-Bill! Beszélnünk kell! Engedj be!
Hallgatózom, de semmi. Ekkor eszembe jut, hogy van pótkulcs is. Benyúlok a kulcs rejtekhelyére, és kiveszem a kulcsot. Stan még anno Mabel miatt csináltatott másolatot. Az első pasija idején. Igen, a testvérem elég zűrös kamaszkort élt. Beledugom a lukba a kulcsot és lassan elfordítom. Félve a rám váró látványtól nyitok be. Bill sehol!
-Ó, a picsába! - morgom haragosan.
Sose káromkodok. De tényleg. Csak akkor, ha nagyon megharagszom. Vagy ha olyan helyzetbe kerülök, amit nem tudok kezelni.
-A rohadt életbe! - dobbantok egyet.
-Vigyázz a szádra, kölyök! - ró meg az ismerős hang fentről.
Felnézek, és megkönnyebbülten felnevetek.
-Bill!
Leugrik a tartógerendáról, amin eddig ücsörgött.
-Mit akarsz, Fenyőfa? - néz rám könnyes szemmel.
-Bill... te... sírsz?
Dühösen megtörli a szemét.
-És ha igen? Miért érdekel?
Elmosolyodom.
-Mert fontos vagy nekem.
Bill szipog egyet, és lehunyja a szemét.
-Szeretlek téged, Fenyőfa!
-Én is szeretlek, Bill! - mosolygok rá kedvesen.
Megrázza a fejét.
-Nem, Dipper! Én... szerelmes vagyok beléd. - motyogja.
*Bill*
Dipper halkan felnevet.
-Ó, hát ezért borultál ki!
Felkapom a fejem. Most komolyan kinevet?! Már meg is említeném ezt, mikor megfogja a kezem.
-Dipper...
-Kedvellek, Bill! Valószínűleg azért csókoltalak meg, mert... mélyen belül, talán többet szeretnék a barátságnál.
-Tényleg? - csillan fel a szemem.
-Igen, azt hiszem. De tudnod kell, hogy új nekem ez az egész. Még sosem érdekeltek a... srácok. - mondja elvörösödve - Úgyhogy csak szép lassan, oké?