Billdip sztorik [HUN]

Új suli, új szerelmek

#igaztörténetalapján #tavalyitanévemkonkrétan
#lányDipper

*Dipper*
Végre leérettségiztem és találtam egy másik iskolát, ami sokkal jobb a jelenleginél. Ha maradtam volna érettségi után, akkor ugyanúgy megkaptam volna a végzettségem, de... nem voltam túl jó viszonyban az osztálytársaimmal. Plusz az új suli sokkal modernebben tanítja azt, amire szükségem lesz. Nem mellesleg elküldeni se fognak majd a cégek, ha az iskolámként ez szerepel majd a régi helyett. Ráadásul a jelenlegi barátom és a haverjai is mind oda fognak járni, persze más szakra, így többet lehetek együtt a barátommal. Szóval nagyjából minden klappol.

Az új osztálytársaimmal már váltottunk pár szót. Az egyik lány csinált egy messenger csoportot, ahol nagyjából megismerkedtünk. Megbeszéltük, hogy évnyitó után elmegyünk együtt kocsmázni. Hiszen nincs is jobb ismerkedés, mint egy alkoholtól őszinte és oldott társalgás egy klassz helyen.
Az évnyitót megelőzően már az iskola épülete előtt gyülekeztünk. Nagyjából már mindenki bemutatkozott személyesen is egymásnak, mikor egy magas, szőke hajú srác kezdett el fürkészni minket. Azonnal megakadt rajta a tekintetem. Tanácstalanul pillantgatott egyik osztálytársamról a másikra.
Vajon osztálytárs, vagy csak évfolyamtárs?
Mikor megtalálta akit keresett, kicsit bátrabban jött közelebb a kis csoportunkhoz. Körbe ment és mindenkinek egyesével bemutatkozott. Amikor hozzám lépett, valahogy nem mertem a szemébe nézni. Kezet fogtunk és mintha megállt volna az idő. Nem volt más, csak ő és én...
Legalábbis számomra, mert mire felocsúdtam, ő már körbe is ért.

Ahogy beszélgettünk tovább, időnként lopva felé pillantottam. Nagyon elegáns volt az öltönyében. Én csak egy nadrágot meg egy fekete felsőt hordtam, később akartam csak átvenni a fehér felsőmet. Nem akartam fekete szoknyát meg blúzt venni, mert abban nagyon feszengtem volna. Pláne, hogy más se nagyon vitte túlzásba a kiöltözést. Szerencsére annyira nem várják el itt, hogy kicsípjük magunkat az ilyen rendezvényekre.

Az évnyitó után elindultunk abba a kocsmába, amit a srác ajánlott. Egész úton Mabellel beszélgettem, akivel együtt jöttünk át ebbe a suliba. De gyakran lestem, hogy mikor tudnék végre szóba állni azzal a sráccal. De ő megállás nélkül csak azzal a lánnyal beszélt, aki létrehozta a csoportot... Azt hiszem, Candy a neve...

Ha meg kéne mondanom a srác korát, olyan huszon-valamennyinek mondanám. Ezzel nem voltam egyedül, más is idősebbnek hitte. De kiderült, hogy nagyjából egy hónappal volt idősebb nálam.
Kocsma előtt beugrottunk egy mekibe, ahol rendkívül feszültnek éreztem magam. Nem szeretem, ha látnak enni. Valahogy frusztrál a dolog. De most a srác miatt éreztem így.
- Bocsi, de nekem mennem kell! Vidéken lakom és hosszú az út még hazáig. - állt fel egy aranyos szemüveges lány.
A srác azonnal felpattant, hogy elkísérje, engem pedig elfogott egy keserű érzés.
Féltékeny lennék? Ez nevetséges! Hiszen van barátom és ezt a srácot még csak nem is ismerem!
Igyekeztem nem hangot adni a megkönnyebbülésemnek, mikor a lány azt mondta, hogy nem szükséges. De ez nem tartott sokáig, ugyanis a srác végül azzal állt elő, hogy haza megy átöltözni utcai ruhába. Rendesen elkámpicsorodtam a gondolattól. Remekül nézett ki abban az öltönyben! Ez tuti valami hülye fétisem...

Szerencsére meggondolta magát, így együtt mentünk át a kocsmába, ami nagyjából egy sarokkal volt arrébb.
Megállás nélkül csacsogtunk mindenféléről: család, háziállatok, párkapcsolatok... De akárhányszor én beszéltem, a srác tekintete rám szegeződött és végig nézett, egy pillanatra se véve le rólam a tekintetét. Legalábbis addig, míg én beszéltem. Nem kell mondanom, mennyire ideges lettem. Figyeltem arra, hogy ne akadjon meg a nyelvem és hogy a lehető legértelmesebb dolgokat mondjam, hogy ne gondoljon idiótának.

Aztán sorra szállingóztak haza az emberek, míg csak hárman maradtunk. A srác (Akinek amúgy Bill Cipher a neve), Mabel meg én. Kis idő után mi is elindulunk így hármasban. Mielőtt elváltak útjaink, Bill hátra fordult és elköszönt, mindkettőnk arcára adva egy-egy puszit. Hírtelen nem is tudtam hova tenni a dolgot. Csak reménykedtem benne, hogy nem vette észre, mennyire elvörösödtem.
A metróhoz menet és konkrétan egész úton hazafelé, megállás nélkül erről a búcsúpusziról beszéltünk Mabellel. Haza érve már nem esett több szó az esetről.
Másnap a gólyaavatáson igyekeztem elkerülni Billt, pláne az "egymás ölébe ülő" feladatnál. A játék lényege, hogy egymás ölébe ülünk és konkrétan egymást tartjuk meg, székek vagy bármi ilyesmi nélkül. Nem szívesen ültem volna a srác ölébe...
Na jó, kibaszottul az ölébe akartam ülni, de nem akartam, hogy tudjon az iránta érzett vonzalmamról.