Billdip sztorik [HUN]

Bunny Bill

Boldog Nyuszit mindenkinek! :D

*Dipper*
Hogy mi idegesítőbb egy démon barátnál? Ha egy rossz varázsige miatt még nyúlfüle és nyúlfarka is nő annak a bizonyos démonnak!
-Naaa! Ne legyél mérges rám! - biggyeszti le az alsó ajkát.
Csak forgatom a szemem.
Arcát közel tolja az enyémhez. Mikor megszólal, érzem a bőrömön forró leheletét.
-Fenyőfaaaa!
Lehunyom a szemem, hogy ne kelljen az ő gyönyörű szemeit látnom.
Bill elhúzódik tőlem, de mielőtt megkönnyebbülhetnék, lovagló ülésben helyeszkedik el az ölemben.
-Senpai! - nyüszíti.
Elvörösödik az arcom. A rohadt életbe!
Többet nem hagyom, hogy Mabel ilyen animéket nézessen vele. Vannak dolgai, amiket egy-egy Mabel által mutatott animéből vett át.
Kinyitom a szemem, hogy találkozzon a tekintetünk.
-Ne hívj Senpai-nak! - kérem zavartan.
Széles mosolyt villant rám.
-Senpai! - mondja huncut tekintettel.
Haragosan nézek rá, mire kuncogva felém hajol, és lágyan megcsókol.
Azonnal elszáll az a kis haragom is, és a derekát átölelve húzom őt magamhoz.
-Úgy érzem magam, mint egy nyamvadt yaoiban. - mormogom bele a csókba.
Elhúzódik tőlem.
-Segíthetek, hogy ez a pillanat egy igazi yaoivá váljon...
-Most inkább ne. - kérem.
Döbbenten néz rám.
-Miért? Éppen menstruálsz?
Sértetten lelököm az ölemből. Hangos puffanással landol a földön.
-Csak mert legtöbbször én vagyok alul, még nem vagyok lány! - csattanok rá.
Föltérdel, és állát a térdemre támasztja.
-Jó, bocsi. Csak poénnak szántam.
Bill ritkán mond ilyet. Ezért ha alkalomadtán bocsánatot kér, valahogy nem tudok neki nem megbocsátani.
-Különben is, nem kell állandóan azt csinálnunk.
Mióta egy hónapja lefeküdtem vele, már annyiszor csináltuk, hogy például múlt héten nem bírtam leülni. Ezért elég erősen korlátoztam önhatalmúlag ezt az időtöltést.
És Bill ezért próbálkozott egy új varázslattal. Azt hitte, hogy a külsejével van bajom.
Hát, most tényleg az is zavar!
-Arról nem is beszélve, hogy ezzel a nyúlfüllel és nyulfarokkal nem szívesen engedlek közel magamhoz.
-Miért? Nem csíped a nyuszikat? - kérdi döbbenten.
-Nem azzal van a bajom. - sóhajtom - Hanem azzal, hogy a barátomon semmi nyúlra emlékeztető dolgot nem akarok látni. Mert olyan érzés, mintha... khm... egy nyúllal csinálnám.
Kellemetlen, de jobb, ha tudja, mit érzek ezzel kapcsolatban. Így talán megérti.
Bill felsóhajt.
-De nem csak ez a baj, ugye? - kérdi halkan.
Nem válaszolok.
-Van még más is, igazam van? - kérdi kicsit hangosabban.
Lesütöm a szemem.
Sose mondtam neki semmit. Arról se tudott, hogy annyira fájt a hátsóm, hogy ülni nem tudtam rajta.
Nem akartam megbántani, vagy azt éreztetni, hogy nem szeretem őt. De a jó közérzetem - és a hátsóm - érdekében muszáj volt lassításra kényszerítenem.
-Dipper... - szólal meg halkan, felrázva a gondolataimból.
A tekintete aggódó, a hangja szomorú. Ráadásul sose hív ezen a nevemen.
-Ugye... te még szeretsz engem?
-Te jó ég, Bill! Persze, hogy szeretlek! - nézek rá hitetlenül - Mégis honnan veszed, hogy nem?
Elkapja a tekintetét.
-Nem tudom. Csak mostanság elég visszahúzódó vagy. Egész nap együtt vagyunk, de nem csinálunk semmit, csak tévézünk, olvasunk, együtt alszunk, meg eljárunk hébe-hóba valahova kajálni...
Felnevetek.
-Bill, egy kapcsolat erről szól! Hogy minden pillanatot igyekszünk együtt tölteni. De nem kell mindig azt csinálnunk ahhoz, hogy tudjuk: egy pár vagyunk.
Meglepetten néz fel rám.
-Mi egy pár vagyunk?
Elmosolyodok. Tudom, hogy új még neki ez az egész.
De akkor is rohadtul aranyos, mikor ilyen!
Játékosan összeborzolom szőke haját.
-Igen, te kis hülye!
Végre ő is elmosolyodik. Felé hajolok, és puszit nyomok a homlokára.
-Amúgy ha legközelebb le akarsz velem feküdni, kérlek, légy egy kicsit kíméletesebb! Legutóbb nem tudtam ülni miattad. - kérem lágyan.
Elhalványul a mosolya.
-Basszus, sejthettem volna! - húzza el a száját - Olyan furán viselkedtél. Hamarabb bújtál ágyba, és egész nap ácsorogtál. Azt mondtad, nem akarsz leülni.
Kínosan érzem magam, de örülök, amiért egy kicsit neki is feltűnt.
-Sajnálom. - mondja végül - Legközelebb te lehetsz felül, jó? Vagy amikor csak szeretnél!
Az egész fejem lángol attól a sok marhaságtól, amit összehord.
-E-ez nem fontos. - makogom - N-nem ez a lényeg.
-De nekem igen.
A tekintetét az enyémbe fúrja. Őszintén beszél, ami megmozgat bennem valamit.
A szívverésem felgyorsul.
-K-komolyan, erre semmi szükség! - rázom a fejem.
De akkor se tudom elhessegetni a látványának gondolatát, ahogy alattam fekszik, és hangosan nyögdécsel meg sóhajtozik minden érintésemtől.
Basszus! Túl vonzó ajánlat!
Bill felhorkan.
-Pedig az a dudor a nadrágodom meg a vörös arcod nem ezt mondja...
A picsába!
Megragadom a gallérját, magamhoz rántom, és keményen megcsókolom.
Viszonozza, de hamar elhúzódik.
-Várj! - állít meg.
-Mi az?
Lehunyja a szemét, és latinul valamit mormolni kezd. A nyuszifülek és a pamacs farok ragyogni kezd, majd szép lassan eltűnik.
-Most már folytat... - mondaná, de félbeszakítom egy csókkal.

Aztán csinálták, mint a nyulak XD
Bocsi, most csak ennyi, mert:
1. Mennem kell dolgozni
2. Ma még lesz egy másik rész, amit fel szeretnék tölteni
Mégegyszer kellemes Húsvéti ünnepeket!
Ja, és lányok! Vigyázzatok a vödörrel, slaggal vagy ásványvizes palackkal érkező fiúkkal! ;)