Billdip sztorik [HUN]

Egy test, két lélek - 1. rész

RunawayFlower egy másik fantasztikus ötlete!

*Bill*
Megrezzen a mobilom. A képernyőre pillantok. SMS-em jött.

Szia! Otthon vagy?

Azonnal válaszolok.

Ja. Miért?

Pontosan tudom, hogy miért kérdezi.
De túlságosan unatkozok ahhoz, hogy elutasítsam egy ilyen remek időtöltés lehetőségét.

Arra gondoltam, kicsit beugrok hozzád, ha nem gond. A kalyibában úgyse történik semmi izgalmas...

Nem, gyere csak! ;)

:D 5 perc múlva ott vagyok!

A kalyiba 10 percnyire van a lakásomtól... de mindegy is.
Akármit is teszek, nem tudok közelebb férkőzni hozzá.
Szeretem őt, és azt hiszem, ő is kedvel engem. Elvégre hetente eljár hozzám, és csinálunk ezt-azt.
Én azonban többet akarok érzelmek nélküli "barátság extrákkal" kapcsolatnál, bár abban is igyekszem a legjobbat nyújtani neki. Mégse bírom magamra vonni a figyelmét.
Azt hiszem, már csak egy lehetőségem maradt...

(Fél órával korábban...)

*Dipper*
-Will! Kész az ebéd? - állok meg a konyha ajtajában, és lazán az ajtófélfának dőlök.
Will megrezzen, de halvány mosollyal az arcán fordul felém.
-Már majdnem kész. - válaszol félénken.
Bíztatóan rámosolygok. Két éve él velünk Will, Bill testvére. Egy évembe telt, mire leszoktattam a dadogásról, a motyogásról, a felesleges félelemről és sírásról, arról, hogy "mester"-nek szólítson, valamint az önutálatáról. Mert meg volt győződve róla, hogy ő nem ér a világon semmit, és megérdemel minden büntetést.
Úgyhogy mára már egy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, furcsán kék hajú sráccal élünk együtt. Arról viszont nem tudtam meggyőzni, hogy a főzést hagyja ránk. Azt mondta, hogy az előző helyen is, ahol élt korábban, az övé volt a házimunka.
Közelebb lépek hozzá, mikor visszafordul a tűzhelyhez, és hátulról a nyakába csimpaszkodok.
Meghökken, de egy szót se szól. Az arca viszont pipacspiros.
Elmosolyodok, és meglesem, mit főz.
-Hmm. Finomnak tűnik. - búgom, nem teljesen a kajára célozva.
Még jobban elvörösödik, és elkapja a tekintetét.
-A kedvencedet főztem. - motyogja.
Picit szorosabban ölelem magamhoz.
-Ne motyogj, kérlek! Nincs okod félni tőlem.
Felnéz rám, és őszintén elmosolyodik.
Csak ritkán látom ilyennek, pedig nagyon jól áll neki.
És ettől a mosolytól szerettem bele.
-Nem azért motyogok, mert félek tőled. - mondja őszintén.
Megmozdul bennem valami attól, amit mond.
-Akkor miért? - húzódok el tőle.
Lazán a konyhai étkező asztalnak dőlök. Ő ugyanígy tesz a konyhapultnál, bár ezt a gesztust egyáltalán nem nevezhetném lazának.
Lesüti a szemét.
-Mert... furcsa érzés, mikor a közelemben vagy.
Felnéz rám, de én köpni-nyelni nem tudok.
-M-mire gondolsz? - kérdem végül.
Vállat von.
-Amikor átölelsz, vagy kedvesebben beszélsz hozzám... Nem tudom, hogy mi ez az érzés... de nekem nem tetszik. Remélem, előbb-utóbb majd elmúlik.
Olyan érzésem támad, mintha fejbe vertek volna.
Vagy talán szíven lőttek.
Inkább az utóbbi.
-Dipper? - néz rám aggódva.
Mosolyt erőltetek magamra.
-Bo-bocsánat. - makogom - N-nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni.
Ellököm magam az asztaltól, és magára hagyom Willt.
Asszem' ideje meglátogatni Billt.

(A látogatás után pár nappal...)

*Dipper*
-Már megint?! - akadok ki - Mi a francnak?!
Mabel egyáltalán nem húzza fel magát a reakcióm miatt.
-Minden nap itt rohadunk a kalyibában. Én divatcikkeket pötyögök a laptopomon, te Ford bácsi jegyzeteit javítgatod, Will pedig a házimunkával szív. Ránk fér már egy kis lazítás. - magyarázza Mabel - Will még amúgy se vett részt ilyesmin. Ugye, Will?
Will meglepően nyugodtan fordul a testvéremhez.
-Remek ötlet, Hullócsillag! - kacsint rá.
Döbbenten meredünk Willre.
-Hát te meg... - suttogom sokkoltan.
Will mosolyogva von vállat.
-Mi az? Tényleg tetszik az ötlet! Kezdem unni az egész napos lézengést!
Mégis mióta ilyen... nem-Willes?
-Yay! - lelkesedik Mabel, tovább lépve Will fura viselkedésén - Akkor ez eldőlt! Jövő hét szombaton bulit csapunk a kajibában!

(...)

Ma kivételesen én készítettem el az ebédet, mert Will azt mondta, most nincs kedve hozzá.
Míg főztem, egész idő alatt ezen agyaltam. Eddig foggal-körömmel ragaszkodott hozzá, hogy ő főzzön ránk, most meg... lazán lepasszolta.
Persze, akadhat olyan, hogy nincs hozzá kedve. Ezzel nincs is baj, bár Willtől nem számítottam rá.
Valójában az zavar, hogy lazán mondta azt a 'bocsi, most nincs kedvem'-et. Mintha csak a nevét mondta volna.
Na és az, hogy Hullócsillagnak szólította Mabelt...
Talán találkozott a testvérével.
Igen, ez valószínű. Bill furcsa hatással van az emberre.
-Dipper. - hallom meg magam mögül.
Beteszem a mosogatásra váró tányérokat a vízbe, és megfordulok.
Will könnyes szemmel néz rám.
-Mi a baj? - kérdem aggódva.
A nyakamba ugrik, és szorosan átölel, arcát pedig a vállamba fúrja.
-Ne haragudj, hogy neked kellett főznöd! - motyogja.
Összeszorítom a szemem.
-Will... kértelek, hogy ne csináld! - morgom a fülébe.
Elhúzódik tőlem, és felnéz rám. Megérintem az arcát, és hüvelykujjaimmal letörlöm a könnyeit az arcáról. Úgy néz fel rám, mint a megmentőjére. Mint egy védelmezőre.
Megdobban a szívem, de azonnal eszembe jut, ahogy elutasított.
Visszarántom a kezem.
-S-semmi baj, nem haragszom. - dadogom, és inkább folytatom a mosogatást - Csak máskor ne motyogj, kérlek.
Egyikőnk se szólal meg, de érzem, hogy mögöttem áll és engem figyel.
-Valami rosszat csináltam? - töri meg végül a csendet.
Tovább mosogatok, hogy ne kelljen a szemébe néznem.
-Nem, dehogy. - sóhajtom.
Hátulról átöleli a derekam, amitől megfagy bennem a vér.
-Aggódom érted, kölyök. - suttogja a fülembe, majd fogai közé csípi a fülcimpámat.
A váratlan és kellemes érzéstől felnyögök.
Mi a fene?!
Mindig is úgy képzeletem el Willel a szexet, hogy én kezdeményezek, és én irányítok.
De mégis... Mi ütött Willbe?!
Elhúzódok tőle. Bármennyire is kívánom, ő nem Will. Én pedig Willt akarom.
-Mégis mit művelsz? - kérdem kiakadva, de továbbra is háttal neki.
Velem ne játszadozzon azok után, hogy elutasított!
Zavartan néz rám.
-Mi bajod van?! - csattan rám, amivel meglep - Miért baj, ha azt akarom, hogy engem is szeress?! Miért csak ő érdemli meg?! De tudod mit? Kapd be, kölyök!
Sokkoltan nézek rá, de mielőtt megszólalhatnék, sarkon fordul, és kiviharzik.

(...)

A nap hátralévő részében Will messze elkerül. Ám a gondolataimat nem hagyja nyugodni.
Kire gondolt, mikor kiakadt? Én nem szeretek mást, csak őt.
Egyáltalán miért akadt ki? Azt hittem, zavarja a közeledésem. Mi változott?
Nagyot sóhajtok. Most még Billhez sincs kedvem elmenni.
Ledobom magam az ágyamra, és a plafonra meredek.
Mihez kezdhetnék ezzel az egésszel?

*Mabel*
Fogalmam sincs, hogy mi folyik Will és Dipper közt, de kezdek aggódni. Hallottam őket vitatkozni a konyhában. Pedig Will sose volt még mérges.
Halkan kopogtatok az ajtaján. Fürge lépteket hallok, mielőtt kinyílik az ajtó.
-Mabel? - néz rám meglepetten.
Azonnal a szemeihez kap, és letörli a könnyeit.
-Minden oké? - kérdem szelíden.
-Én... nem tudom. - motyogja lesütött szemmel - Fogalmam sincs.
Magamhoz ölelem, ő pedig úgy kapaszkodik belém, mintha a lábain nem tudna állva maradni.
-Dipper haragszik rám és utál. - zokogja a vállamba.
-Dehogy utál! - nyugtatom meg, bár gőzöm sincs, hogy igaz-e.
-Ugye te még elviselsz engem? - kérdi halkan szipogva.
Lehunyom a szemem.
Kiherélem a meleg tesómat!
-Ne már, Will! Én nem csak elvisellek téged, hanem szeretlek, és fontos vagy nekem. Mert te is a családba tartozol.
Elhal a szipogása, és szép lassan megnyugszik.
Elhúzódik tőlem, és halványan rám mosolyog.
-A testvéremmel meg ne törődj! - legyintek, majd kuncogva folytatom - Biztos megint menstruál!

Bezony! A fiúk is menstruálnak!
Havonta változóan 28-31 napot 😂
Na jó, az utolsó nem mindnél igaz...
De komolyra fordítva a szót - már amennyire egy ilyen sztorinál ez lehetséges -, hamarosan hozom a folytatást!
Dipper vajon képes lesz kezelni a helyzetet? Miért viselkedik furán Will? És hol van Bill?
A következő részben mindenre fény derül majd!