Billdip sztorik [HUN]

Fordított Falls

Ezt a fejezetet kicsit megcsavartam :) Itt ugyanis Dipper az idősebb, nem pedig Wendy. Dipper 15, Wendy pedig 12.
A kép minőségéért bocsi, sajnos nem találtam jobbat :/
(Egyébként mielőtt megszerettem volna a fiúXfiú kapcsolatot, a Wendip párosítás volt a kedvencem :3 )

*Dipper*
Mabel és én ma érkeztünk meg Gravity Fallsba. A bácsikáink, Stan és Ford eléggé különös páros, de mindketten szeretjük őket. Ford kutatásokat végez, Stan pedig turistalátványosságot csinált a házukból. Mabel és én pedig szívesen besegítünk.
Épp a kasszánál állok, mikor egy vörös hajú lány áll meg előttem.
-Szia! Te Mr. Pinesék rokona vagy, ugye? - kérdi.
Bólintok.
-Igen. Dipper vagyok. És te?
A lány elmosolyodik.
-Én Wendy vagyok. Az apám építette ezt a kalyibát.
-Hány éves is vagy? – könyökölök a pultra.
Wendy elvörösödik.
-Tizenkettő. Te?
-Tizenöt. De a nyár végén töltöm be a tizenhatot.
Enyhén elkerekednek a szemei.
-Hú! Fiatalabbnak néztelek.
Felnevetek.
-Én meg idősebbnek téged. – kacsintok rá.
Bill ezt az alkalmat választja, hogy feltűnjön. Átöleli a vállam.
-Hé, kölyök! Engem nem akarsz megismerni? – vigyorog Wendyre.
Ó, te jó ég.
-Öhm... de? – kérdi zavartan.
Bill csókot nyom az arcomra.
-Bill Cipher, 17 éves, a Rejtély Kalyiba főállású pénztárosa, és Dipper Pines barátja. – mondja, majd hozzám hasonlóan, Wendyre kacsint.
Lefejelem a pultot. Basszus, ez nagyon gáz!
-Bill! – nyögöm a pultba – Neked nincs dolgod?!

*Bill*
Vöröske sokkolt tekintettel néz ránk, amitől nevethetnékem támad.
-Szóval ti ketten... – kérdi halkan.
Dipper és én egyszerre válaszolunk. Én igennel, ő nemmel. Felnevetek, de normálisan válaszolok vöröskének.
-Dipper bi, pont mint én. Bár a srácok nálam előnyben vannak. Ha érted, mire gondolok...
Vöröske egyre zavartabban néz ránk. Dipper felkapja a fejét, és karon vág.
-Hülye!
-Ja, elfelejtettem, hogy ő még kisgyerek. – vigyorodok el ismét.
A lány lesüti a szemét.
-Nem vagyok kisgyerek! Már majdnem tinédzser vagyok! – motyogja sértetten.

*Dipper*
A fene. Megfojtom Billt! Ennyi idősen ezt még nem kell értenie.
-B-bocsi. – mondom kelletlenül – Bill nem mindig ilyen gyökér.
-Wendy! Gyere, menjünk!
Mindannyian a hang irányába fordulunk. Egy magas, vörös hajú srác szólongatja. Wendy felsóhajt.
-Majd még látjuk egymást! – néz haragosan Billre.
-Szia, vöröske! – integet neki vidáman.
Wendy megfordul, és az előbbi sráchoz siet. Bill felé fordulok, és akkorát taszítok rajta, hogy elveszti az egyensúlyát, és a padlóra huppan.
-Faszkalap. – morgom, hogy csak ő hallja.
(...)
-Szóval... arra gondoltam, hogy te... szóval klassz lenne, ha te is velünk jönnél. Hogyha te is szeretnél. – nyögi ki végül Wendy.
Ismét meglátogatott a kalyibában – mint az elmúlt egy hétben minden nap. Most azonban magával hív az erdőbe, valami bunker felderítésére.
-Izgalmasan hangzik. – mosolygok rá kedvesen - Ja, és sajnálom a legutóbbit. Bill gyakran elveti a sulykot. Nagyon kellemetlenül érzem magam.
Wendy felnevet.
-Semmi baj. – legyint – De...
-De? – kérdem aggódva.
-De áruld már el nekem, hogy mit jelent az, amit Bill mondott? Mi az, hogy te „bi" vagy?
Érzem, ahogy az arcomat elönti a forróság.
-Hát... khm...
-A tesóm? Ő éppúgy szereti a fiúkat, mint a lányokat. – magyarázza Mabel, akit eddig észre se vettünk.
Még kellemetlenebbül érzem magam.
-Mabel! – nézek rá haragosan.
Wendy valószínűleg ugyanannyira van zavarban, mint én.
-Ó... khm...
Látványosan kerüli a tekintetemet, de egy kis idő után ismét rám néz.
-Azért eljössz még velünk, ugye? - kérdi.
Mosolyogva bólintok.
-Nem látom akadályát.
(...)

*Bill*
Dippert magával hívta az a kis vöröske, így arra gondoltam, tisztázom egy kicsit a helyzetet. Mikor reggel megjelenik a kalyibában, Dipper még öltözködik - szerencsére.
-Hé, kölyök! – szólítom meg az ajtóban megállva.
Megfordul, és mikor rám ismer, a tekintete gyilkossá válik.
-Mit akarsz, Bill? Hol van Dipper?
Elmosolyodok. Könnyű felhúzni.
-Még készülődik. Úgyhogy arra gondoltam, megragadom az alkalmat, hogy elmagyarázzak neked valamit.
Vöröske unottan felvonja a szemöldökét.
-Mit?
Az ajtókeretnek dőlök.
-Dipper az enyém, és nem tudod rávenni, hogy elhagyjon egy olyan kölyökért, mint te.
Vöröske összeszorítja az ajkait.
-Világos? – fonom keresztbe a karom.
Némán bólint. Viszonzom a bólintást, majd halványan elmosolyodok.
-Ha viszont tényleg csak barátkozni akarsz... akkor tartsd be a szabályaimat. Nem látogatod meg minden nap, nem lógsz állandóan a nyakában, és nem hangolod ellenem.
-Jó. – vágja rá.
Nem szívesen vallom be, de látom benne a vetélytársat. Elvégre vöröske lány... velem ellentétben.
Egyáltalán Dipper boldog velem? Folyton hülyének nevez, és haragszik rám. És őszintén bevallom, nem igazán igyekszek megváltozni.
-Sziasztok! Hát ti? – torpan meg Dipper.
Mindketten felé fordulunk.
-Bill elszórakoztatott, amíg te készülődtél. – mosolyodik el.
Jó kislány!
-Tényleg? Nagyon örülök, hogy kibékültetek! – lelkesedik Dipper, majd elém lép, és gyors csókot nyom a számra – Te is velünk tarthatnál! Akkor legalább nyugodt lennék, hogy nem maradsz kettesben Mabellel.
Vöröske magára erőltet egy mosolyt.
-Bill, nem tartasz te is velünk? – kérdi kényszeredetten.
-De. Miért ne? - válaszolom tettetett meglepettséggel.
(...)

*Dipper*
Már vagy negyed órája sétálgatunk az erdőben. Wendy rajtunk kívül a többi barátját is elhívta. Rajta kívül csak egy lány van, akit Tambrynek hívnak. A többi mind fiú. Robbie, az ellenszenves, Thomson, az elnyomott, valamint Lee és Nate, a legjobb haverok.
Megtudtam tőlük, hogy Wendy találja ki mindig ezeket a túrákat, a mérhetetlen kalandvágya miatt. Pont mint én. Úgyhogy hamar összebarátkoztam Robbie kivételével mindenkivel.
Bill egy szót se szólt, mióta Wendy barátaival összeismerkedtünk. Kezdek érte aggódni, de nem merem szóvá tenni. És a gyerekek előtt nem is lenne túl jó ötlet. A keze után nyúlok, és összefűzöm az ujjainkat. Eröltetetten rám mosolyog, de egy szót se szól.
-Itt is van! – jelenti be izgatottan Wendy.
Mindannyian izgatottan nekiindulnak, hogy a leghamarabb odaérjenek. Legalább kettesben maradtunk egy kicsit Billel.
-Nagyon csendes vagy. Ma még egy pesszimista, negatív vagy gúnyolódó dolgot sem mondtál. Kezdek aggódni. – viccelődök félig-meddig.
De Bill nem reagál. Basszus! Megszorítom a kezét.
-Komolyan, Bill!
Alig hallható sóhajt hallat.
-Te és vöröske remekül megértitek egymást. Mindketten szeretitek a rejtélyeket, és hasonló az ízlésetek. – magyarázza, majd lesüti a szemét, és halkan hozzáteszi - És azt se tudom figyelmen kívül hagyni, hogy lány.
A francba! Fel se merült bennem, hogy ezért viselkedik Wendyvel így. Lehunyom a szemem. Nem halaszthatom tovább.
-Bill, emiatt nem kell aggódnod. Tőlem akár maga az isten is lehet, az se érdekelne. Szeretlek téged, és ezen semmi se változtat.

*Bill*
Döbbenten nézek rá. Jól hallottam? Vagy csak ezt akartam hallani? Dipper a tekintetem láttán felnevet.
-Jól hallottad! Szeretlek téged.
-De... folyton az agyadra megyek, és faszkalapnak meg hasonlóknak nevezel.
Kiszélesedik a mosolya.
-Mert az is vagy. Egy bosszantó faszkalap.
Mielőtt bármit reagálhatnék, magához húz, és ráérősen megcsókol.
-Az én bosszantó faszkalapom. – suttogja.