Billdip sztorik [HUN]

Álmok és rémálmok

*Bill*
-Ne! Kérlek! Fejezd be! – könyörgött Dipper.
Rémülten fordultam felé.
-Fenyőfa.
Eltorzult az arca, mint akinek szörnyen nagy fájdalmai vannak. Szemeit összeszorította, de könnyeit nem tudta visszatartani. Lassan végig folytak az arcán.
-Kölyök! – szólítottam meg ismét, de nem reagált.
Felültem az ágyban, és a vállát fogva próbáltam felrázni.
-Fenyőfa! Ébredj fel! - kérleltem
Hírtelen kipattant a szeme, és amint meglátott, felült és a nyakamba ugrott.

Fogalmam sincs, hogy miért, de Dipper lassan egy hete nem alszik jól. Folyton rémálmok gyötrik, de mikor rákérdezek, nem válaszol. Csak erőltetetten felnevet, és legyintve azt mondja, nem nagy ügy.
Pedig igenis az! Minden éjjel sírva ébred, álmában pedig fájdalmas hangon könyörög.
Hogy honnan tudom én ezt? Hát, azt leszámítva, hogy egy ágyban alszunk és együtt vagyunk... én egy démon vagyok, aki kibír néhány napot alvás nélkül, hogy szemmel tarthassa a barátját. Sőt, ha Fenyőfáról van szó, akár egy életen át is képes vagyok virrasztani.
De térjünk vissza a lényegre!
Az én egyetlen Fenyőfámat rémálmok gyötrik, és annak ellenére, hogy az elme ura vagyok, nem látok bele a fejébe, így segíteni sem tudok neki. Csak nézem a szenvedését, ami már szinte fizikai fájdalmat ébreszt bennem.
-Kérlek, mondd el, mit álmodsz! – nézek rá aggódva.
Dipper halványan elmosolyodik.
-Nyugi, Bill! Rendben vagyok. Tényleg.
Hazudik.
Tudom, pedig nem olvastam az elméjében.
Mert ha hozzáteszi a mondandójához, hogy tényleg, akkor igyekszik magát is meggyőzni. Mindegy, miről van szó.
Két együtt töltött év után már rájöttem erre.
Kinyúlok, és megfogom a kezét, ami az asztalon pihen.
-Aggódok érted, Dipper! – sóhajtom.
Szabadon lévő kezével felemeli a kék fenyőfás bögrét, és belekortyol a kávéjába.
-Aranyos vagy Bill, de felesleges. Ha bármi is lenne a rémálmok mögött, amit kétlek, az én védelmező démonom mindig ott lesz, hogy megmentsen.
Ostoba kölyök! Az agyamra megy a nemtörődömsége! És mégis, bár 20 évesen olyan, mint egy nagyra nőtt kisgyerek, szeretem őt.

(...)

Dipper egy hétnyi alvás hiányával nem csoda, hogy kidőlt. Amint ledőltünk a nappali kanapéjára és benyomtam a tv-t, nem telt el fél perc, és már álomba is szenderült.
Nagy nehezen felviszem az emeletre az ágyába. Majd tényleg csak annyi időre hagyom magára, hogy hozzak magamnak egy pohár vizet. De azonnal visszarohanok hozzá, mikor meghallom a hangját.
-Ne! Hagyd őt békén!
Tehetetlenül állok felette.
Mit kéne tennem? Ébresszem fel? Mert ha így teszek, megint ott vagyok, hogy nem tudok segíteni, mert nem hagyja.
-Ne öld meg! – zokogja – Nem veheted el őt is tőlem! Szeretem!
Ezúttal magától ébred fel.
-Bill? – kérdi rémülten.
Mellé lépek, és magamhoz ölelem a pityergő Fenyőfám.
-Sssh. – csitítgatom – Minden rendben. Itt vagyok. Csak egy rossz álom volt.
Egy idő után elhal a sírása, és csak hüppög.
Basszus, ha egy másik démon szórakozik az én Fenyőfámmal...
Szelíden simogatom a fejét, ő pedig fokozatosan megnyugszik.
-Mit álmodtál, ami ennyire felzaklatott? – kérdem suttogva.
Felemeli a fejét, hogy a szemembe nézhessen...
A rohadt életbe!
A szemei vörösek és puffadtak a sírástól, haja kócos a forgolódástól (és talán az én simogatásomtól is), az arca pedig nyúzott, tisztán látszik, hogy jó ideje nem aludt egy kiadósat.
-Azt, hogy a szemem láttára ölnek meg. – motyogja olyan halkan, hogy alig hallom.
-Kölyök...
-Ígérd meg, hogy bármi történjék, csak utánam halsz meg! – néz rám komoly tekintettel.
Felmordulok.
Hülye kölyök!
-Azt hiszed, az úgy jobb? Hogy én látlak téged meghalni? Hogy én szenvedek? – kérdem haragosan.
De mikor szemeiben ismét könnyek gyűlnek, csak sóhajtok.
-Inkább igyekszem mindkettőnket életben tartani. Jó?
Aprót bólint.
Puszit nyomok a homlokára, és szorosan magamhoz ölelem.
Mit tegyek az én bugyuta Fenyőfámmal?
Elhúzódok tőle, lekapom magamról a nadrágom meg a felsőm, és bebújok mellé. Amint én is a takaró alá kerülök, konkrétan rám tapad, úgy bújik hozzám.
-Szeretnék neked segíteni. – suttogom.
Dipper nem válaszol.
-Jó, akkor máshogy mondom! Segíteni fogok neked, ha akarod, ha nem!
Egy kicsit ingerültebb a hangom, mint kéne, de működik. Dipper beleegyezik.
-Mit akarsz csinálni? – kérdi halkan.
Csak egy módszer maradt, ha látni akarom az álmait. De ha elmondom neki, nem fogja megengedni.
Lehunyom a szemem, és kezeimmel úgy ölelem át, hogy a testén lévő két csakrapontját érintem, a hasán és a feje búbján. Ez a két csakraövezet - a napfonat és a korona – a befogadás és változás, valamint a lélek csakrája. Nekem csak ez a kettő kell a hétből.
Bár szívesen megérinteném a gyökér csakráját is...
(Annak, aki nincs tisztában a csakrákkal: a gyökér csakra az ember nemiszervénél van :D és a bátorság, valamint a gyereknemzés csakrája.
Egyébként a csakrák olyan „csomók”, melyekben bizonyos energiák gyűlnek össze. Mindegyiknek más a színe, az elhelyezkedése és a lényege.
Sokan csak lelki humbugnak, babonának tartják, de akadt olyan, hogy valakit csakra gyertyákkal gyógyítottak.
Nézzetek utána, nagyon érdekes téma!)
Lehunyom a szemem, és csak a két megérintett csakrapontra koncentrálok.
-Bill, mit mű... – kezdené, de nem tudja befejezni.
Mert megszálltam a testét.
Persze, a lelke továbbra is benne van – ezért kellett a befogadó csakra.
-Bocs, kölyök, de csak így tudok segíteni. – mondom neki gondolatban.
Minél hamarabb meg kell ezt oldani, mert a teste nem bír ki egyszerre két lelket, huzamosabb ideig.
-Kapcsold ki az elméd, és aludj! – utasítom.
-Úgy elég nehéz, ha egy agykurkász démon terpeszkedik az elmémben... – vág vissza.
-Ne okoskodj, csináld, amit mondok! – csattanok rá, majd búgva folytatom – Különben eljátszadozok a testeddel...
-Oké, oké! – vágja rá Dipper – Szót fogadok! Csak kérlek, ne érj hozzám... mármint az én testemben... szóval érted...
Felnevetek.
Érzem, ahogy Dipper teste felforrósodott attól, amivel megfenyegettem.
Hm. Ez tetszik. Gyakrabban kellene ezt tennem.
Elnehezedik a szemhéjam – vagyis Dipper szemhéja -, és mély álomba zuhanunk.
Egy csodaszép tisztáson ébredek fel. Lenézek magamra.
Dipper teste, Dipper ruhája.
Elindulok, akaratom ellenére. Tökéletes.
Dipper irányít, én csak megfigyelő vagyok.
-Rég láttalak, Pines! – szólal meg valaki mögülünk.
Remegés fut át rajtunk, de azért megfordulunk.
Pyronica vigyorog ránk.
Ó, hogy az a... Mi a francot keres itt ez a ribanc?!
(Aki nem tudná, Pyronica - remélem így írják - Bill "barátainak" egyike, az egyetlen lány/nő/nőstény a csapatban. A Weirdmageddon részeiben tűnik fel teljes egészében, de már a most megjelent részben is láthattuk a sziluettjét, mikor Bill leleplezi a tervét.)
-Mit akarsz? – kérdezzük.
-Pokollá tenni az életedet. – mondja egyszerűen.
-Miért?
Pyronica felnevet.
-Mert tönkre tetted a bulinkat, nyolc évvel ezelőtt. Rémlik, kölyök?
-Nem csak én tettem tönkre, ugye tudod?
Vállat von.
-De te loptad el tőlünk a vezetőnket! Miattad lett ember Bill, és miattad gyengült meg. Az ostoba emberi érzelmekről nem is beszélve.
Nagyot nyelünk, Pyronica pedig folytatja.
-Úgyhogy szép lassan, a szemed láttára ölök meg mindenkit, aki fontos számodra!
Csettint egyet, mire megjelenek én – mármint a másolatom.
-Ma a móka kedvéért vele kezdem!
-Idióta! – vágjuk a képébe – Ha megölöd Billt, akkor sose kapjátok vissza a vezetőtöket.
Pyronica megint csak vállat von.
-Majd találunk mást. Bill már túl gyenge erre a feladatra.
Megragadja a másik Bill grabancát, és magához rántja.
-De mivel te szereted szöszit, egy kicsit megölöm. Remélem, élvezed majd a látványát!
Dipper szemei megtelnek könnyel. Fogalma sincs, hogy ez nem a valóság.
Pyronica gonosz vigyora kiszélesedik, láthatóvá téve hatalmas agyarait. Amelyek egy pillanat alatt a másik Bill nyakába mélyednek. A másolat az én hangomon üvölt fel, olyan mérhetetlen fájdalommal, ami kikészíti Dippert.
-Ne! Rám haragszol, nem rá! Ne tedd ezt! – könyörög.
Pyronica őrülten felnevet, majd lehajol a közben térdre rogyott másik Billhez.
-Hallod, Bill? A pasid meg akar védeni! Hát nem édes?
Ökölbe szorul a kezünk. Ezúttal azonban nem csak Dipper miatt.
A Bill másolat felmordul, ahogy Pyronica beletúr a hajába, és megrántja, hogy felfelé nézzen. Így láthatóvá válik a nyakán a harapás. A tekintete megtörtséget mutat, szemei könnytől csillognak.
-Nézd, mit művelsz vele, Pines! – mondja negédesen, majd egy kést vesz elő a köpenye alól, és a másolat mellkasába döfi.
-Hagyd abba! – zokogja Dipper.
De könyörgése süket fülekre talál. A kés végigszántja a másolat mellkasát, aki akadozva veszi a levegőt, de igyekszik türtőztetni magát.
-N-ne aggódj miattam, kölyök! – kéri elfúló hangon Dippert – Minden rendben lesz!
Pyronica megforgatja benne a kést, mire nem tud visszafojtani egy fájdalmas nyögést. Pyronica taszít rajta egyet, ő pedig elterül a földön.
-Mondd csak, Pines! Tényleg szereted Billt? - kérdi, háttal nekünk.
-Igen. – vágja rá azonnal Dipper.
Pyronica felnevet, majd hátra fordul, és valamit hozzánk vág.
-Kapd el!
Amint hozzánk kerül az a valami, Dipper térdre rogy. Undorodva hajítja el Pyronica „ajándékát”.
-Ha már elloptad Bill szívét, legyen csak a tied. Neki már úgy sincs rá szüksége. Ugye, szöszi? - kérdi, majd felegyenesedik, és belerúg a másolat élettelen testébe.
-Nem! – üvölt fel Dipper.
Előre esik, és a kezein támasztja meg magát. Könnyei patakokban folynak.
Csak ekkor esik le, hogy különváltunk.
Felállok a földről, Dipper mellől.
-Hé, Pyronica! – szólítom meg.
Az említett démon rémülten kapja fel a fejét.
-F-főnök?!
Tekintete rémült. Helyes! Mert jelen pillanatban nem akarok túl kellemes dolgokat tenni vele.
-Bill... te élsz? – néz rám reménnyel teli tekintettel Dipper.
Elmosolyodok.
-Nem szabadulsz tőlem, Fenyőfa! – kacsintok rá.
Dipper elmosolyodik, ami még több erőt ad. Visszafordulok Pyronicához.
-Nem lehetsz valami eszes, ha van bátorságod ide merészkedni. – jegyzem meg, és ördögi vigyorral folytatom – Én hazai pályán vagyok, úgyhogy pillanatok kérdése, és az élettelen tested a lábaim előtt fog heverni, a belső szerveiddel körbe rakva.
Pyronica összerezzen.
-De hogy lásd, milyen rendes is tudok lenni... Van fél perced, hogy eltakarodj innen, és sose gyere a Pines család közelébe. Különben nem csak hogy betartom a fenyegetésemet, de még azt is megbánod, hogy megszülettél!
Eddig bírtam magamat türtőztetni.
-Senki sem baszakodhat Bill Cipherrel, vagy ami azt illeti, a családjával! – csattanok rá – Még egy olyan kicseszett démon se, mint te vagy a többiek! Ugyanis csak azért, mert régen a barátaimnak tartottalak titeket, nem vagytok kivételek!
Nagyot nyel.
Dipperhez fordulok, és felsegítem.
-Azért viszont rohadtul meg fogsz fizetni, hogy terrorizáltad Fenyőfát.
Csettintek egyet, mire mindent elöntenek a lángok. Meg se rezzen az arcom. Pyronicával ellentétben, aki reszketni kezd.
-Nos? – vonom fel a szemöldököm.
-Eltűnök! Eltűnök! – bizonygatja.
Elégedetten bólintok, ő pedig köddé válik.
Túljátszottan leporolom a sárga öltönyöm, és vidáman Dipperhez fordulok.
-Ezzel is megvolnánk! Mostantól nem lesznek rémálmaid, kölyök! – magamhoz húzom, és lágy csókot nyomok az arcára – Most pedig ideje felébredned, Fenyőfám!
Dipper értetlenül néz rám.
-Mi? Te tényleg az igazi Bill vagy? – ámul el.
Felnevetek.
-Majd később meghálálhatod, kölyök! – kacsintok rá, majd csettintek az ujjammal.
Kipattan a szemem. És napok óta először, egy nyugodtan alvó Dippert látok magam előtt.
Óvatosan kimászok mellőle, nehogy felébresszem. De elkapja a csuklóm.
-Nem mész sehova, Cipher! – motyogja csukott szemmel, majd elmosolyodik, és visszaránt maga mellé az ágyba.
Elnevetem magam, de azonnal elhal a nevetésem, mikor hozzám préseli magát.
-Fenyőfa... – mordulok fel.
-Azt hiszem, készen állok meghálálni a segítséged. – búgja lágyan, majd arcát a nyakamba temeti.
-Hát, az biztos, hogy állsz... – motyogom, de mikor megérzem magamon forró nyelvét, szép lassan én is...
Dipper kuncogni kezd, lehelete csiklandozza a bőröm.
-Hm. Nekem úgy tűnik, hogy te is...
Egyik keze lejjebb vándorol, és mikor megragad, halkan felsóhajtok.
-Merre nyúlkálsz, kölyök?! – kérdem vigyorogva.
Nem igazán vagyok hozzászokva, hogy Dipper így viselkedjen. De nagyon tetszik!
Megfordulunk, hogy Dipper fölém kerüljön. Elhúzódik tőlem, és érzéki mosollyal néz le rám.
-Ezúttal én leszek fölül, úgyhogy ott nyúlkálok, ahol csak szeretnék!

Hát, ennyi fért most az időmbe!
Sajnálom, hogy az elmúlt pár napban eltüntem, csak dolgoztam, ami elég kimerítő. De minden szünetemben ezen a sztorin dolgoztam :)
Egyébként ennek a fejezetnek sikerült egy kicsit AVATAR-os légkört teremtenem.
Ismeritek? AVATAR, Aang legendája, egy másik nagy kedvencem :3
Ahogy leírtam a csakrákat meg a címet, bevillant a párhuzam.
A 3. könyv 9. részének a címe az, hogy Álmok és rémálmok, ami arról szól, hogy Aangot, az avatárt rémálmok gyötrik a nagy összecsapás előtt. :)
Egyébként igyekszem minél hamarabb hozni a következő firkálmányom 😅