Billdip sztorik [HUN]

Álmomban már láttalak... - 1. rész

AsinkiKalliu kérése ^-^
A fejezet címe nem eredeti, egy filmhez tartozik. Nem láttam ugyan, de a címe pont passzol a sztorihoz.

*Dipper*
Én is ember vagyok, mint sokan mások. Vannak gondolataim és érzésem. Mint mindenkinek. Szükségem van táplálékra és alvásra. Mint minden embernek. Én azonban képtelen vagyok álmodni, mióta tizenkét évesen átéltem az apokalipszist.
Bár annak már nyolc éve, még mindig nem sikerült túltennem magam rajta. Épp ezért nem is akartam álmodni.
Egészen mostanáig. Ugyanis az elmúlt pár napban rémes álmaim voltak. Mindig ugyanaz, mindig az apokalipszisről. De ma az álmom máshogy alakult...

Kinyitom a szemem, de a látványtól elfog a rosszullét.
Ne! Ne, ne, ne!
Vadul rángatni kezdem súlyos láncaimat, de hiába. Képtelen vagyok elszökni.
Itt ragadtam Bill piramisában, és nincs senki, aki megmenthetne.
-Nyugodj már le, kölyök! - hallom meg azt a hangot.
Még vadabbul kezdek rángatózni, de a pánik nyújtotta erőm se elég nagy, hogy kiszabaduljak.
Megáll előttem, egyik kezét felém nyújtva. Azonnal próbálok minél távolabb kerülni tőle, amit egy ideges sóhajjal nyugtáz.
-Időnként komolyan az agyamra mész, Fenyőfa!
Megragadja az egyik láncot, ami a nyakamnál fogva köt a falhoz, és óvatosan húzni kezdi, hogy felé forduljak. Én azonban inkább megfulladok, mint hogy felé forduljak!
Bill frusztrált tekintettel nézi, ahogy fuldokolni kezdek a "nyakörv" szorításától.
-Hány éves vagy, kölyök? Öt? - kérdi gunyorosan, majd konkrétan leordítja a hajam a fejemről - Szedd már össze magad, mert beszélni akarok veled!
Haragosan nézek rá, ellazítva a láncot, így a fuldoklásom is abba marad.
-Mit akarsz, Cipher?
Bill elneveti magát.
-Mintha csak Fordsy mondta volna! Mondták már neked, hogy nagyon hasonlítotok?
-Nem. - morgom.
Bill az állam alá nyúl, és maga felé biccenti a fejem.
-Hát, akkor én most mondom. Bár te sokkal aranyosabb vagy nála.
Nem tehetek róla, elvörösödök. Ezt meglátva Bill ismét elneveti magát, és játékosan összeborzolja a hajam.
-Akkor is aranyos voltál... - folytatja elmerengve - ...nyolc évvel ezelőtt.
Nagyot nyelek. Az apokalipszis...
Bill halkan felsóhajt, mielőtt tovább beszélne.
-Erről akartam veled beszélni. A nyolc évvel ezelőtt történtekről.
Elenged, de már nem fordulok el tőle. Felkeltette az érdeklődésem.
Döbbenten nézek rá, mikor zavartan játszani kezd a csokornyakkendőjével.
-Nézd, kölyök! Tudom, hogy borzalmas dolgokat tettem, amikre nincs semmilyen mentség. De hidd el, hogy megbántam!
-Miért is hinnék neked? - vonom fel a szemöldököm - Csak egy okot mondj, amiért el kéne hinnem, amit mondasz!
-Nincs rá okom. Mindössze el akarom neked mondani, hogy sajnálom. Az, hogy elhiszed-e, az már a te dolgod. De én tiszta lelkiismerettel léphetek tovább.
Most rajtam a sor, hogy felnevessek.
-Tiszta lelkiismeret? Azok után, hogy mennyi fájdalmat okoztál az emberiségnek?
Bill lehunyja a szemét, és sárga színe szép lassan kékké válik.
Mi a fene?!
-D-dipper, én... tényleg nagyon megbántam mindent! - mondja fájdalmas hangon.
Elkerekedett szemekkel és dermedten nézem őt.
-Történt pár dolog az én dimenziómban, és... - motyogja, de a végét elharapja.
Hírtelen eltűnnek rólam a láncok, így végre elszökhetek tőle!
Két lépés után azonban megtorpanok.
A francba!
-Bill?
Kinyitja a szemét, és várakozva néz rám, meg sem próbálva elkapni.
-Miért pont nekem mondod el ezeket? Miért nem Fordnak?
Elkapja a tekintetét.
-Nem tudom, kölyök. Fogalmam sincs. Talán csak megőrültem...megint.
Lehunyom a szemem.
Hú, de meg fogom még ezt bánni!
Letérdelek, hogy nagyjából egy magasságban legyünk.
-Ugye elmondod nekem, mit miért tettél?
Bill meglepetten néz rám.
-Elhinnéd amit mondok?
Halványan elmosolyodok. Most szakasztott olyan, mint egy kisgyerek!
-Tegyünk egy próbát!
Bill összehúzza a szemét, és finoman a fejemre koppint a pálcájával.
-Talán majd holnap este. Ne lőjünk le előre minden poént!
Forgatom a szemem, de bólintok. Kiszámíthatatlan, mint mindig. A hangulatingadozásairól nem is beszélve.
-Akkor... találkozunk legközelebb.
Bár Billnek nincs szája, biztos vagyok benne, hogy belül mosolyog. A hangján hallom.
-Szia, kölyök!