Billdip sztorik [HUN]

Rock a lelke mindennek!

Drága Lesmiserables_fanboy-om kérésére ^-^

*Dipper*
Izgatottan kóborlunk a tömeg és a sátrak közt. Mabel és én ingyen jegyeket kaptunk a SummerFest-re, mert mindketten cikket írunk az Oregon Times-ba.
( Bocsi, tudom, hogy nem valami eredeti XD )
Én a koncertekről, Mabel pedig a büfékről és a kiszolgálásról.
És ma végre színpadra lép a kedvenc bandám is, a Ghost Town!
Addig viszont lesz még jó pár más. Tegnap Adam Lambert, Avicii, Black Eyed Peace, Flo Rida és Marina & The Diamonds volt - utóbbi Mabel legnagyobb örömére -, ma a Ghost Town-on kívül Eurobeat Brony, Tiffany Giardina, Set It Off és Metro Station, holnap pedig Fifth Harmony, Mika, One Republic, Pentatonix és Skillet lesz.
Szóval remekül fogjuk magunkat érezni.
Az Eurobeat Brony fog kezdeni kettőkor, úgyhogy van még egy csomó időm.
Ám Mabel nem aludt túl jól az éjszaka, mert egy részeg barom ráesett a sátrára. Most kilenc óra van, és már a hatodik helyre igyekszünk, ahol kávét vehetünk.
-Gyere már, Dipper! - sürget Mabel - Ma mindenképp meg kell kóstolnom az összes kávét a fesztiválon, és kilenc hely van összesen!
Felsóhajtok, de igyekszem lépést tartani vele.
(...)
Fél tizenegyre sikerül visszakeverednünk a sátrainkhoz. Fáradtan dobom le magam a matracomra, melynek a vége kilóg a sátramból. Mabel is kihúzza a sajátját, és ő is leül.
-Ma melyik koncertekre mész? - kérdi.
Vállat vonok.
-Még nem igazán tudom. Az Eurobeat Brony és a Ghost Town az fix. Viszont a Set It Off és a Metro Station két perc különbséggel kezdenek, a terület két egymástól legtávolabbi színpadán.
-Tiffanyt nem nézed meg?
-Nem tetszik a hangja. - vágom rá.
Mabel gúnyosan rám vigyorog.
Ajjaj! Megint kezdi!
-Nem elég nagyok a dudái, mi?
Elvörösödik az arcom.
-Hülye! Nem erről van szó! - csattanok rá, de zavartságomat nem tudom leplezni.
-Akkor miről? - vonja fel a szemöldökét.
A picsába!
Nem mondhatom el neki, hogy el akarok valakit kerülni.
-Csak nem érdekel. - füllentem.
Szerencsére rám hagyja, de tudom, hogy rájött, nem mondok igazat.
(...)
Egyedül manőverezek a nagy tömegben, nyakamban a fényképezővel és a V.I.P. kártyámmal. Mikor a színpadhoz érek, még alig lézeng pár ember a környéken. A tömeg, amivel eddig haladtam, mind tovább megy a mellettünk lévő programra.
Lazán besétálok a kerítés mellett álló gorilla mellett, és leülök egy szimpatikus helyre. Csak páran ülnek bent rajtam kívül, de ő nincs itt. És szerintem nem is lesz.
Fellép a színpadra egy fickó, és a mikrofonokat ellenőrzi. Nem sokkal később megjelenik egy kisebb tömeg is, a koncertre várva.
Ám ő nem jelenik meg. Pont, ahogy gondoltam.
Nyugodtan hallgatom végig a koncertet, már amennyire ez lehetséges. Mikor belekezd az utolsó számába, a tömeg őrjöngeni kezd. A refrént hangosan üvöltik.

Discord, I'm howling at the moon,
And sleeping in the middle
Of a summer afternoon!
Discord, whatever did we do
To make you take our world away?
Discord, are we your prey alone,
Or are we just a stepping stone
For taking back the throne?
Discord, we won't take it any more,
So take your tyranny away!

A koncert végén a Discord-ot dudorászva sétálok el a legközelebbi büféig, ahol egy doboz kólával jutalmazva magam, lekörmölök a jegyzettömbömbe pár sort. A cikket majd otthon, nyugodt körülmények közt dolgozom inkább ki.
Négy környékén bezárkózok kicsit a sátramba. Mabelnek nyoma sincs, de nem aggódom. Meg tudja magát védeni.
És nem, nem verekedésre gondolok!
Valahogy tudja, kit mivel lehet kihozni a sodrából.
16 évesen elrabolták az iskolából. Épp a suliújság megbeszélésén ültem, úgyhogy Mabelnek egyedül kellett volna hazamennie.
Mi már halálra aggódtuk magunkat, de este 11-kor sértetlenül betoppant.
Elmesélte, hogy elrabolták, és hogy milyen divatgyilkos helyre vitték. Mondta, hogy próbált segíteni nekik, hogyan dobják fel az öltözetüket meg a lakásukat, amit nem nagyon díjaztak. De akármit is akartak tenni, Mabel mindenbe belekötött.
Így végül elszállt az agyuk, és inkább elengedték. Sőt, az utca végén tették ki.
Így utólag baromi vicces, de akkor halálra aggódtuk magunkat.
Nem is lepődöm meg, mikor Mabel sértetlenül mászik be a sátramba.
-Kopogni ki fog? - kérdem viccből.
Mabel elvigyorodik.
-Minek? Nem ez lenne az első, hogy rajtakaplak...
-Hogy ér... - kezdeném, de leesik.
Az arcom lángba borul zavaromban.
-Hülye! Mondtam, hogy ezt ne említsd többet!
Mabel hangosan felnevet, én meg inkább a telefonomat kezdem nyomkodni.
-Basszus, mindjárt fél hat! - pattanok fel - Kezdődnek a koncertek!
-Végül melyikre mész? - kérdi Mabel.
-Set It Off. - bököm oda kapkodva, majd konkrétan kirontok a sátramból.
Még hallom magam mögött a testvérem nevetését, ahogy futni kezdek.
Mikor odaérek, már jó sokan várnak a kezdésre. Mennék is az első sorba, de a gorilla megállít.
-Ez V.I.P. szekció, kölyök! - néz rám szigorúan.
-Tudom. Itt van a kár... - mondom, de megakadok, mikor eszembe jut, hogy a sátramban hagytam -...tyám... Bassza meg!
A gorilla "anyáddal szórakozz" tekintete csak ront a helyzeten.
-Ha nincs belépő, nincs V.I.P. szekció. Most pedig tűnj el, amíg szépen mondom!
-Semmi baj, velem van!
Mindketten döbbenten fordulunk a gorilla mögül érkező hang irányába.
A büdös picsába! Már csak ez hiányzott!
-Mr. Cipher...
Bill tekintete haragossá válik.
-Azt mondtam, velem van!
Az emberszabású kétajtós szekrény meghunyászkodik.
Mi a fene!
Utat enged nekem, de mikor ránézek, elkapja a tekintetét. Zavartan csatlakozom Billhez, aki vet még egy utolsó szigorú pillantást a "biztonsági őr"-re.
-Elképzelésed sincs, milyen rég óta próbállak elcsípni. - mosolyog rám.
Felnézek rá, de rögtön lesütöm a szemem.
-Köszönöm a segítséget. - motyogom, továbbra se nézve rá.
Összerezzenek, mikor kezét a vállamra teszi.
-Semmiség, Fenyőfa!
Majd enyhén lök rajtam egyet, így az egyik székbe huppanok. Bill a mellettem lévőben foglal helyet.
Basszus, ez így nagyon nem jó!
-Amúgy miért kerülsz? - töri meg a köztünk elhúzódott csendet.
Felé sandítok, de ő nem engem néz. Kifejezéstelen arccal mered a színpad felé.
-Nem kerüllek. - füllentem.
Rám néz, kezét az állam alá teszi, és maga felé fordítja az arcom.
-Tudom, hogy hazudsz. - feleli egyszerűen.
Nagyot nyelek, és elhúzódok tőle.
-Már vagy hatvan e-mailt írtam neked és az újságnak is, ahol dolgozol. Szeretnék veled dolgozni egy exkluzív riporton, ami jó kis reklám lenne mindkét újságnak.
Összeszorítom az ajkaimat. Valóban jó kis lehetőségnek hangzik. De az, hogy Billel együtt dolgozzak...
Egy éve ismerem őt, bár ez nem éppen a pontos kifejezés. Csak a nevét és a munkáját tudom, valamint azt, hogy nem akarok vele együtt dolgozni.
Hogy miért? Mert szexuális ragadozó. Baromi jól néz ki, és ezt tudja is magáról. És ezzel zavart kelt bennem.
Kíváncsian várja a válaszom, de szerencsére megmenekülök. A Set It Off  végre berendezkedik a színpadon.
-Majd még beszélünk erről, kölyök... - motyogja, hogy én is csak alig hallom.
Némán sóhajtok.
A francba! Nem úszom meg ezt a beszélgetést!
Egy rövid köszöntő után bele is kezdenek az első zenéjükbe. A Kill the lights ismerős dallamát meghallva el is feledkezek a mellettem ülő szőke rémálomról.
Halkan énekelgetem a dalt, inkább a koreográfiára és az általuk teremtett hangulatra figyelek.
Szinte elrepül a koncert, annyira jól érzem magam. A tömeg mögöttünk szintén.
Az egyik már biztos nem volt szomjas. Megpróbált átmászni a kerítésen, amely minket, V.I.P.-sokat elválaszt a tömegtől. Szegény nem járt sikerrel. Nem a gorilla kapta el, hanem idő közben meggondolta magát, és inkább megszagolta a betont. Csúnya pofáraesését látva még Bill arca is megrezzen.
De mielőtt bármit is reagálhatnánk, a korábbi gorilla megjelenik, és kihajítja a sakálrészeg srácot.
Mélyet sóhajtok, és lehunyom a szemem. Tiszta ideg vagyok, de fogalmam sincs, miért.
Egy kéz siklik a combomra, mire kipattan a szemem.
-Engedd el magad! Nagyon feszült vagy.
Igyekszem haragos képet vágni, ahogy elveszem a kezét, és a saját combjára teszem.
-Tartsuk tiszteletben egymás személyes terét! - mondom szárazon, majd még hozzá teszem - Kérlek.
Bill elgondolkodva vizslat engem, majd inkább a színpad felé fordul.
A Wolf in sheep's clothing-gal zárnak, és bár ez az egyik kedvencem, most rossz érzéssel tölt el.
Idegesen állok fel a helyemről. Semmi esélyem elmenekülni, Bill megfogja a kezem, úgy vezet ki a tömegből.
A területen belül van egy kis erdő, most oda megyünk.
Már kissé besötétedett, amitől csak még idegesebb leszek.
Hírtelen egy fának csapódok, Bill pedig testével teljesen neki szegez.
-Szóval? Miért is menekülsz előlem? - kérdi, szinte morogva.
Félve nézek a szemébe, amely konkrétan szikrázik.
Mi a fene?!
Szélesen elvigyorodik, ami inkább a prédáját elejtő ragadozóéhoz, mintsem emberéhez hasonló. Lehunyom a szemem, és félre fordítom a fejem, úgy válaszolok.
-Félek tőled. - suttogom.
Bill kuncogni kezd, és megnyalja az ajkait, mielőtt válaszolna.
-Pedig nem harapok...csak ha kéred.
Nagyot nyelek.
Bassza meg! Ezért akartam őt elkerülni!
Bill közelebb hajol hozzám, arcát a nyakamba temeti. Nedves nyelvével megízleli a bőröm, mire halkan felnyögök.

*Bill*
Nem tudok visszatartani egy elégedett vigyort.
Fenyőfa már az enyém!
Finoman szívogatni és harapdálni kezdem a nyakát, amitől halkan sóhajtozik.
Igen! Az enyém vagy, kölyök!
Kezeimet a csípőjére teszem, és ahogy egyre vadabbul szívom a nyakát, a szorításom is egyre erősebb.
Elhúzódom tőle, és ezúttal az ajkaira csapok le. Azonnal viszonozza a csókomat, konkrétan felfaljuk egymást.
Hátrébb lépek, egy pillanatra sem engedve őt el. Engedelmesen követ, és akkor se ellenkezik, mikor a földre lököm.
Elterül a puha fűben, én pedig fölé mászok. A hasára ülök, és egyik kezemmel szelíden megérintem az arcát.
Rémülten néz fel rám, mint egy elejtett vad. Én pedig pont úgy nézek le rá, mint egy ragadozó.
-Érdekel, miről akarok közös cikket írni veled? - kérdem halkan.
Némán bólint.

*Dipper*
Kíváncsian, és egy kicsit idegesen várom a válaszát.
Összeszűkül a szeme, és óráknak tűnő csend után válaszol.
-Fogalmam sincs. Csak kellett egy ürügy, hogy veled lehessek. - mondja vigyorogva.
Hitetlenül nézek rá fel, majd lelököm magamról.
-Gyökér! - vágom rá.
Haragosan nézek rá, de végül elnevetem magam, és később ő is csatlakozik hozzám.
Kézenfogva indulunk vissza, a legközelebbi színpad irányába. Már messziről halljuk a Ghost Town-tól a You're so creepy-t, de nem sietünk.
És... még fel kell készülnöm a Mabellel való találkozásra.

Hűha! Bocsi, hogy mostanság eltűntem, de nem volt ihletem ><
Kezdődnek az év végi hajrák, én pedig egyre kevesebb életerőt érzek magamban.
Ezzel a résszel is napokat szarakodtam, és a végeredmény nem lett az igazi...
Hát... sajnálom, egyenlőre ennyi telik tőlem.
Na, majd júni 15-től ^-^
Amúgy ez lett a leghosszabb fejezet, amit eddig írtam. 1648 szavas lett
^.^