Billdip sztorik [HUN]

Cat-man Dipper

Ezt a részt egy spanyol barátom ihlette ^-^
Egy GF rajongói csoportban ismerkedtünk össze. Angolul beszélgetünk, és meg kell hogy mondjam, nagyon aranyos srác! ^w^
Velem egyidős és hetero-nak vallja magát, de a fogalmazása és az ízlése alapján én ezt nem állítanám. Túl cuki hozzá. XD
Mindegy, a lényeg az, hogy neki vannak cicái, és egyszer azt írta, hogy az ágyában fekszik, a cicái meg rajta. Azt írta, ő Cat-man. :D
Azóta gyakran hívom így XD

*Dipper*
Egy érdes és hűvösen nedves nyelv érintéseire kelek. Már nyitnám is ki a szemem, de a redőny résein át beszűrődő napfény konkrétan kisüti a szemem.
Felnyögök, és karommal eltakarom már szénné égett szemem.
-Meow! - hallom meg ébresztőm hangját.
De képtelen vagyok megmozdulni. Négy mancsocskát érzek meg magamon, melyet a takaró kissé tompít. Leül a mellkasomra, és egyik mancsával az orromat kezdi piszkálni.
-Mmm... Bill... hagyj aludni... - motyogom.
Járkálni kezd rajtam, majd ismét leül, bolyhos farkával csiklandozva az orrom. Prüszkölni kezdek, és felugrok. Bill konkrétan lerepül rólam.
-Meow! - nyávogja, nem tetszését kifejezve.
Megdörzsölöm a szemeimet, és fáradtan nézek a sárga macskámra, aki konkrétan gunyoros mosollyal néz rám.
-Minek ébresztettél fel ilyen korán, te sárga szőrgolyó?!
Bill elhelyezkedik a combomon, és nyugodtan nyalogatni kezdi koromfekete mancsát. Csak ekkor veszem észre, hogy Will nincs itt.
-Basszus! Hol van Will?!
Billre nézek, aki kajánul néz rám vissza.
Kiugrok az ágyból, és Mabel szobája felé rohanok. Bill végig a nyomomban van.
-Mabel! - kiáltom, türelmetlenül dörömbölve az ajtón.
Kinyílik az ajtó, és a testvérem rémült tekintetével találom magam szemben.
-Dipper...
Haragosan nézek rá.
-Hol. Van. Will? - kérdem összeszorított fogakkal.
Bemegyek mellette a szobájába, konkrétan félre lökve őt. Körbe nézek, és végre megpillantom az én drága kék macskámat. Lecsapott fülei és könnyes szemei látványa még jobban felnyomja bennem a pumpát.
Lerángatom szegény Willről Mabel idióta babaruháit, ő pedig azonnal a karjaimba ugrik.
Dühösen a testvérem felé fordulok.
-Nem megmondtam, hogy hagyd békén a macskáimat?! - csattanok rá.
Mabel sértetten néz rám.
-Azt csinálok velük, amit akarok! - vág vissza - Úgy se tudsz a nap minden másodpercében vigyázni rájuk!
Ha lehet, még idegesebb leszek. Will a karjaim közt zavartan mocorogni kezd, Bill pedig figyelmeztetően nyávog.
-Kurvára azt kértem, hogy hagyd őket békén! Ha pedig mégis terrorizálod őket, akkor én...
-Akkor te mi? - teszi csípőre a kezét.
-Akkor elköltözök, és vissza se jövök többé! - vágom rá gondolkodás nélkül.
Mabel ledermed.
-Ezt... nem teheted! - néz rám hitetlenül.
-Még szép, hogy megtehetem! Már huszonkét éves vagyok, akkor költözök el, amikor csak akarok!
Bill kapirgálni kezdi a lábam, ezért lehajolok, és őt is a karomba veszem.
Mabel megvetve néz rám.
-Neked tényleg fontosabb az a két rühes dög, mint én?!
Érzelemmentesen nézek rá.
-Igen. Mert ők rám is figyelnek, nem csak magukra. - mondom szárazon.
Nem várom meg, hogy reagáljon. Kezemben a két macskával távozok a szobájából, magára hagyva őt.
De még hallom, ahogy magának motyogja:
-Mégis mi a fene olyan különleges azokban a macskákban?

*Mabel*
Végleg elvesztettem Dippert. Ma reggel elköltözött, és még Ford bácsi sem tudta visszatartani.
Basszus, én nem ezt akartam! Csak kicsit össze szerettem volna barátkozni a macskáival, hogy megtudjam, miért olyan fontosak Dipper számára.
Billt is megpróbáltam a szobámba vinni, de Willel ellentétben ő nagyon küzdött ellene. Egyszer meg is harapott, így rémülten elengedtem. Amint a földre puffant, elszaladt előlem.
Felsóhajtok. Mióta Csámpás meghalt, nem volt egyetlen állatom sem. Még a kaliforniai cicám is elhagyott. Elütötte egy autó, míg mi Gravity Fall-ban voltunk, tizenkét éves korunkban. Anya és apa csak a történtek miatt érzett bűntudatuk miatt hagyták, hogy Csámpást megtartsam.